Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Luther társaság

142 Pozsony várossá felügyelőjévé lett közakarattal megválaszt­va. S midőn hivataloskodásának köre lejárt újra meg újra felügyelőjévé bivta meg őt a közbizalom. így közel 40 esz­tendőn át fáradozott biven és odaadással egyháza ügyei­nek vezetése, fejlesztése körül. — Mint zsinatunknak tagja a jogügyi bizottságnak elnöke volt. Sajnos, hogy már ez időben gyakrabban beállott betegeskedése megakadályozta őt oly munkásság kifejtésében és részvételben, a milyet ő maga óhajtott és szeretett volna. Családi élete a boldogultnak példányszeríí volt, igaz, hogy itt sem volt megkimélve melegen érző lelke. Első neje, André Anna két gyermeket hagyva hátra halálával mélyen sebzette szerető szivét; de talált magához méltó nőt, gyermekeinek szerető anyát, harkai Schiller Irmában, kivel több mint 27 évig a legboldogabb házasságban élt. E házasságban hat gyermekkel áldotta meg Isten, s atyai áldását azzal tetézte, hogy valamennyi gyermekét sikerül­ten fölnevelve, szép állásban elhelyezve, hagyhatta hátra. Életének utolsó szaka szenvedésteljes volt de óriási fájdalmai között is megtartotta lelkének ruganyosságát, kedélyének üdeségét, mig végre megjelent Istennek szaba­dító angyala, a halál, s egy fájdalmas sóhajjal lebbent át a földi létből az örök életre. Samarjay Károly azon egyének közé tartozik, kik a közönséges mértéken túl épen egyéniségök sajátosságával emelkednek ki. Jellemének alapvonása volt a kedélynek azon gazdag­sága, melylyel egész környezetét elárasztotta s nemcsak az egyesek iránt őszinte jóakaratban nyilatkozott, hanem a közéletben az ügyek tárgyalásánál az ellentétek kiegyen­lítésében emelkedett érvényre. Ep azért mint elnök elnok­társa iránt a legbensőbb conniventiával viseltetett s a pártok összeütközésénél mindig megtudta találni az a fen­sőbb szempontot, melyben rendesen az ellenfelek megnyu­godva kiegyeztek. Es e kedély gazdagság életének végéig bizonyos költőiség zománczával birt, mely különösen szivét közelebb érdeklő alkalmakkor dalban csendült ki. E mel­lett megvolt benne a viszonyoknak és eseményeknek teljes, tárgyilagos mérlegelése, mi gyakorlati életének sikeréhez adja a kulcsot. Fáradhatlan tevékenysége, kitartó munkás­sága csak akkor szünetelt, midőn a test gyöngesége le­győzte a lélek erejét, megnehezítette szárnyalását. Mindazok, akik ismertük, áldva őrizzük emlékezetét s hálát adunk a kegyelem Urának, hogy őt hazájának és egyháznak javára oly hosszan élteté. Éli F Iii» Luther-Társaság. Épen most küldetik szét a Luther­társaság 1893. évről szóló jelentése, mely Istenben bol­dogult elnökeinek néhai Dr. flunfalvy Pál és Doleschall Sándor Ede jól talált arczképeivel van díszítve. Tartalma : mélt. Zsilinszky Mihály elnök úr megnyitó beszéde, ntiszt. Scholz Gusztáv társasági titkárnak néhai nagy tiszt Doleschall Sándor Ede felett tartott emlékbeszéde s a szűkebbkörű bizottság működéséről szóló jelentés a társulat állásáról szóló számadással, vagyonkimutatással s a társulat tagjai­nak névjegyzékével együtt. Minthogy meg vagyunk győ­ződve, hogy ezen jelentés minden evangelikus lelkész ke­zében van, szükségtelennok tartjuk annak részletes kivo­natolását, a helyett a társulat jövő felvirágozásának ér­dekében közöljük a munkaprogrammot. A Luther-társaság kiadványai nem fogynak ; pedig újakat és folyton újakat kell neki kiadnia. Sajtó alatt van: Fa ml er Gr. A. : „Hochmuth kommt vor dem Fall" czimű pályanyertes műve. Utána következnek: Payr Sándor „Fábry Ger­gely evangelikus püspök" monografi »ja, C s e p regi György fordításában „Sartorius : Fíorilegium biblicum." Be van jelentve: „Bibliai történetek az elemi iskolák szá­mára" bibliai tót nyelven irt mű, mely az eddigi legjobb kútforrások nyomán készült. Dunántúli vend ajkú híveink számára kívántatik egy vend nyelvű imádságos könyv; németajkú híveink számára egy Luther társasági német naptárnak kiadása. Tagok gyűjtése, colportage szervezése nélkül a tár­saság többé nem maradhat. Ez irányban szeretne az igaz­gató bizottság hatni, mit azonban csak akkor tehet, ha kivált a lelkésztársak, melegebben karolják fel a társa­ság ügyét. E czélból bocsátották ki a következő felhívást is, adja Isten, a kívánt sikerrel ! Nagytiszteletű Fő esperes (Lelkész) U r ! A Luther-társaság, mely rövid nyolcz évi fennállása óta két imádságos könyvet. — az egyiket már második kiadásban — Luther életrajzát s egyéb vallás-erkölcsi tar­talmú füzetet, különösen pályanyertes népiratkákat mind a három hazai nyelven adott ki, — csak úgy képes ma­gasztos hivatásának megfelelni, ha azt a hivek és a pász­torok áldozatkészsége lelkesen támogatja. Nagytiszteletűséged egyházmegyéjében aránylag fel­tűnően kevés tagunk lévén, azt kell hinnünk, hogy úgy a lelkész urak, valamint a hivek a társaság létezéséről és czéljáról nincsenek tájékozva. Pedig üdvös és szent czél az, mely a mi Luther­társaságunk elé, az őt megalapított lelkes protestáns ve­zérférfiaink által tüzetett, melyet mi csak úgy fogjuk elérhetni, ha válvetett tevékenységgel tömörülünk az el­lenséges világ törekvéseinek ellensúlyozására s munkálko­dunk míg nappal vagyon, nehogy evangyéliomi népünk elmerüljön a közöny éjszakájába. Fájdalom, nálunk még mindeddig igen nagy a kö­zöny. Hányszor fordultunk mi már Luther-társaságunk nevében egyes tisztelt egyházközségeink-, egyházmegyéink-, lelkészeink-, tanáraink-, tanítóink-, híveinkhez, bizalmasan kérve istápolásukat, támogatásukat? Kibocsátottuk gyűjtő­iveinket, tavaly minden egyes egyháznak megküldtük évi jelentésünket, mely kellő tájékozást nyújt a társaság anyagi és szellemi állapotáról, mellékelve a füzet végén egy aláirásí lapot is. Ez történt tavaly május havában. S mi volt az eredmény? Fájdalom, csak az, hogy kiáltó szóvá lettünk a pusztában. Ugyan a mult évi november havában felkerestük a Nt. Főesperes urakat, ajánlva nekik a pest­megyei Esperességnek a colportage-ra vonatkozó indít­ványát. Kérelmünk elhangzott s visszhangra nem talált. De mi azért nem esünk kétségbe, mi azért nem szüniink meg kopogtatni a szivek ajtaján mindaddig, a míg azok rr g nem nyílnak. Egyházunk ma is küzd a nehézségekkel, ma is hor­zója az evang. világosságnak. Az aratni való sok, a

Next

/
Thumbnails
Contents