Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szerény válasz (Guggenberger)

Tizenkettedik évfolyam. 18. sz. Pozsony, 1894. évi Május 5-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r f Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre 6 d negyedévre. 3 „ t Egy szám ára 24 flr. J JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön GO flr. Tartalom j Szerény válasz. (Guggenberger.) — A gyermekek istentisztelete. (Kovács Andor) — Tanárhiány és vallástanárság. (Buzgó evangélikus) — Nekrolog. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Szerény válasz. Az „Ev. Egyh. és Isk." 13. számában a Nt. szerkesztő úr szivességéből bátor voltam a napirenden levő egyházpol. kérdésekre vonatkozólag a magam nézetét elmondani. Ugyan e lapok 15. és 16. számában Holles tiszttárs úr e czikkem egyik részét kritikára méltatta. — Nézetemet elmondani az én jogom, kritikát rá meg elmondani az ő joga volt, és miután abból, hogy ő neki más a nézete, mint nekem, én semmi jogczimet arra, hogy válaszra szót kérjek, nem formálhatok, e jogczimen nem is kérnék szót. — De miután oly kérdésekről van szó, melyek nagyon is közérdekűek, eldöntve még nincsenek, főkép pedig azért, mert az igen tisztelt tiszttárs úr czikkemen gyakorolt kritikájában olyanok is foglaltatnak, melyeket helyreigazítólag megvilágítni szeretnék : mégis bátorkodom a nt. szerk. urat kérni, hogy nekem még egyszer — többször nem fogom tenni — szót engedni sziveskedjék. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy „vallási reformokról" mint az i. t. t. úr fejezi ki magát, tulajdonképpen nincsen is szó, hanem is van szó „egyházpol." kérdésekről. E kettő pedig nem mintegy. Senki sem akar vallást reformálni, sőt a kormány ismételve hangsúlyozta, hogy a reformkérdések a vallást érintetlenül hagyják és valóban az országgyűlés nem is az a hely, hol a vallásokat reformálják. — Hanem igen is van szó arról, hogy a kormány, vagy mondjuk, az állam azon politikáját, melyet eddig az egyes egyházak és főleg a kath. egyházzal szemben követett, reformálni akarja, azaz azon viszonyon kiván változtatni, melyben az egyházzal állott. A szőnyegre hozott kérdések tehát csak egyházpol. kérdések. Ezt előre kivántam bocsátani. Es most nézzük az ő kritikáját. Azt fogja rám az i. t. t. úr., hogy én úgy állitottam a pro et contra tábort egymással szemben, mint a liberálismust és conservatismust és ez alapon megróvtam volna azokat, kik a reform nevében a „megfontolva haladókat" elitélik és hozzá teszi : a bátorság a reformbarátok részén van és mindig is ö Ö volt, mert a történelem is tanusitja, hogy nem a Krisztus feszítette a keresztfára a farizeusokat, hanem ellenkezőleg és így mindig a liberálisoknak kellett az ósdiaktól szenvedni. — Hát kérem, igaza van neki, de nem egészen ugy, mint ő gondolja. — Mert kérem szeretettel, én nem azt mondtam, hogy „i 11 vannak a szabadelvűek és túl az ósdiak," hanem azt mondtam, vaunak vallás és pártkülönbség nélkül olyanok, kik a reformokat nagy vívmánynak, és vannak, kik azokat részben káros következme'nyüeknek tartják, és hozzá tettem, hogy a vélemény különbség természetes és nem baj, de bajnak tartom azt, hogy mind két részén vannak türelmetlenek is, kik az ellenvéleményt kövekkel dobálják. — Ebben is van különbség. — És én kérem nem ok nélkül kerültem a pártoknak a szokott schlag wo rtok szerinti elnevezését, mert az én meggyőződésem szerint mindegyik reformterv nem egyszersmind liberális is, hanem van köztök antiliberális is, meg van olyan is, mely a mi viszonyaink közt veszedelmesen radikális és felforgató. Én pl. nem a liberalismust látom abban, ha az állam mondja : felszabadítom a jegyeseket az alul, hogy házasságukat — mint az ez országban ezer év óta történik, a templomban kössék meg, hanem e helyett kényszeríteni őket, hogy ezt a község házában, illetve az állam közege előtt tegyék. Ha a liberalismus azt jelenti, hogy „a szabadságnak utat" : akkor ugyanaz a liberálismus, midőn a házasság jognak rendezését szükségesnek látja — és ennek szükségességét ugy hiszem, itt is, ott is elismerik — azt követeli, hogy oly módot nyújtson, mely a szabadságnak meg is felel. És e tekintetben a fakultativ házasságkötés sokkal közelebb áll a szabadelviiséghez, mint a polg. kényszerházasság. Nem mind arany, a mi fénylik, és nem mind j liberalismus az, mely magát annak mondja. — Hogy