Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szerény válasz (Guggenberger)

a kötelező polg. házasság egyszerűbb e's kényelmesebb minden kormányra nézve, az igaz ; de az a kényelem ép oly liberális, mint az absolutismus kényelme. Ebben tehát igazi liberalismus nincsen, inkább reactió a szabadság ellen és csakugyan igaza van az i. t. t. úrnak, hogy a szabadság ellenzői a türelmetlenek, mert sehol sem lehet több türelmetlenséget találni, mint a kormány lapjaiban, akár a komoly, akár az élczlapokban, hol mindennap olvashatni, mily szegény fráterek azok, kik nem tudnak mindent helyeselni. Az i. t. t. úr tehát én mellettem bizonyít nemcsak, midőn itt is ott is bajnak tartottam a türelmetlenséget, hanem ő is „maradiságot" olvas ránk s itt még tovább mén és azt mondja : mi protestánsok nem foglalunk állást az egyházi házasság mellett, ha az az államnak már nem kell, és ezzel implicite nem esmeri el protestánsnak azt, kinek más a véleménye. — Hát ne tessék kérem a türelmetlenséget csak nálunk keresni, kik azért talán mégis vagyunk protestánsok, ha a kormányt mindenben nem is követjük. Egyébiránt én nem érzem magam éppen rosz társaságban, egy Péchy Tamás, pedig tán ez is protestáns, a bánsági ev. papok összesége és még igen sok más protestáns ember is aggodalommal nézi azt, a mi mai napság liberalismusnak adja ki magát. A mit az i. t. t. úr a házasságról, családi életről s. a. t. mond, az mind igen szép és a mi érveket a kötelező polgári házasság mellett felhoz, mind ezt e forma védői is bőségesen kifejtették. Mint protestáns ember és pap természetesen én sem foglalhatom el a kath. egyház álláspontját, mely szerint a házasság szentség és a miatt ezen reformban szentségtörést lát, de éppen mint protestáns ember éppen a házasságot nem nézhettem egyedül csak a polgári szerződés szempontjából, hanem szemem előtt tartom és vallom azt is, mit az aug. confessio apológiája és a mit egy Hase mondanak. Az első azt mondja: A házasság az Isten által van rendelve, de nemcsak az Uj testamentomban, birja is Isten Ígéreteit, melyek nem annyira az Új testamentumhoz,mint inkább a testi életre tartoznak. Ezért, ha valaki szentségnek akarja nevezni, mi pzt nem ellenezzük, de elkülönítjük mégis az Üj testamentom szentségeitől. — Hase pedig azt mondja: A protestáns egyház határozottan súlyt fektet az esketésre, és a protestáns néptudat, egy csak az állami törvény szerint kötött házasságot annak polgári érvényessége daczára keresztyén házasságnak nem ismerné el. Én mióta csak hirdetem az Isten igéjét, mindig hangoztattam, hogy ha a házasság a protestáns dogma szerint nem is szentség, de a szentséghez igen közel <fs hasonlithatlanul magasabban áll bármely polgári szerződésnél, lévén olyan frigy, mely a vallással elválaszthatlan kapocsban áll. Ezért én, bár szinte oly jól tudom, mint bárki más, hogy a házassági köteléknek polgári oldala is van és mind az, mi ehhez tartozik, a polgári házasság hatáskörébe esik, éppen a protestáns szempontból nem fogadliahatom el az igen tisztelt tiszttárs ár azon tanát, hogy a házasok esketése oly társadalmi functio volna, mely csak amúgy jutott volna az egyház birtokába, hanem igen is vallom, hogy oly suly fekszik az egyházi esketésen, mely azon elvben van kimondva : forma dat esse rei, és ezért másként, mint aggodalommal nem tudom nézni az olyan újítást, mely a házassági kötelék polgári oldalának másként érvényt szerezni nem tud, mint az által, hogy az egyházi esketés törvényességének nyakát szegi. — Én sem ismerek „oly uj-testamentombeli helyet, mely a házasságok megkötését a vallásnak tartaná fen" és én is csak a mi Üdvözítőnk mondását ismerem, hogy férj és asszony egy test, a mit azért Isten egybe serkesztett, az ember el ne válaszsza;" —de nekem e mondás elég alap arra, hogy a házasságban első sorban Isten parancsolatját lássam és azokkal tartsak, kik abban a vallási momentumot már kezdettől fogva dominálva szeretik látni. Igy csak természetes dolog lehet, hogy én, nem ugy, mint az i. t. t. úr, ki „a polgári házasság mellett protestáns lelkész létére ágítálni átallana, de meg inkább restellené az egyházi esketés megtartása érdekében keseregni, határozottan állást foglalok ez utóbbi mellett és bár megadom az államnak, mi az államé, de megkövetelem az egyház számára is, a mit az egyházénak tartok és ha létre jő a törvény, soha nem fogok megszűnni hirdetni, mint Hase mondja, hogy a házasság keresztyéni házassággá csak akkor lesz, h cl clZ áj templomban is megköttetik vagy más szóval, ha a jegyesek, miután az ország törvényének eleget téve egymással a polg. szerződést megkötötték, Isten előtt is megesküdnek. Tudom, hogy így kivánja értelmezni az igazságügyminiszter is és ha mindamellett aggódom azon következmények miatt, melyeket az én szemem a gyakorlati életben lát, teszem ezt azért, mert tudok éppen a mi törvényhozásunkban egy analogont, melyet én nem felejtettem el. Midőn 1868-ban meghozták a 31. t.-czikket az uzsora törvény eltörléséről, ezt is a liberalismus nevében tették és erősen érveltek a szabadelvűséggel a mellett, hogy szabaddá kell tenni a pénzforgalmat, nem szabad megkötni az emberek kezét, majd lesz kapitális concurrentia és csakúgy dűlnek majd a földmives népre az olcsó kölcsön ajánlatok. No hát győzött a liberalismus és mi lett a következése? Rá szabadult az uzsora éppen a szegény népre és szomorú pusztításokat tett. Volt alkalmam saját szemeimmel látnom, midőn egy izben egy nagy pénzintézet megbízásából egy gazda embert kiszabadítottam az uzsorás körmei közül és harminczhat perczenteket kellett fizetnem. Tízezer forint után háromezerhatszáz forint egy évre ! — Iszonyú zsarolás és tudjuk, hogy ez még távol sem volt a maximum. Számtalan ember ment akkor az országban tönkre, és sok Berele Hay gazdagodott meg. Es ez is a szabadelvűség nevében történt. Hiszi valaki, hogy csupa kedvtöltésből törölte el ismét ugyanaz az országgyűlés a 68-ik törvényt? Nem! hanem azért, mert