Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az egyházkerületek új beosztásáról. Levelek (Dunántúli)

123 (Második levél a Szerkesztőhöz.) II. Nagy tiszteletű Úr ! Mult levelemben elmondottam nézeteimet a kerületek uj beosztásáról, illetve „arányosításáról" szóló törvényjavaslatról. Kifogásaimat röviden indokolatam. Minthogy a munkálatnak kiindulási pontja helytelen és hamis, okvetlenül helytelennek kellett lennie a részletes kidolgozásnak is. A harag és félelem rosz tanácsadók ; itt is bebizonyult. Az én kiindulási pontomat a történeti fejlődés, az egyházi jó administratió, és az egyházegyetem testvéri összetartása képezi. Nem felejtem ki a nemzeti érdeket sem, mely azonban nézetem szerint e kérdésnél nem lehet egyedül döntő. A történeti fejlődés szempontja azt követeli, hogy a régi viszonyokat és életrevaló intézményeket respektáljuk; és csak ott ujítsunk, ahol azt a továbbfejlődés érdeke okvetlenül szükségessé teszi, és csak oly mértékben, hogy az együttműködés, a valláserkölcsi élet ápolása lehetővé legyen. A jó közigazgatás érdeke azt követeli, hogy az időben kifejlett uj társadalmi, politikai, közgazdasági, közlekedési, közmivelődési és népességi viszonyok tekintetbe vétele mellett a kerületek lehetőleg arányossá tétessenek, hogy úgy a jogok gyakorlásában, mint a terhek viselésében lehetőleg az egyenlőség és testvériség elvei uralkodhassanak. A kerületek uj beosztásának kérdése a bányai kerületben vettetett föl, mivel az a többi kerületekkel szemben népesség és terület nagysága által tünt fel, s ily alakban többé jól kormányozni nem lehetett, s az uj törvények szerint ezután még kevésbé lehetne. Egy pillantás a földabroszra felfoghatóvá teszi, hogy oly kerületben, mely a Kárpátoktól le az Al-Dunáig nyúlik, jól administrálni, a vallás-erkölcsi életet ébren tartani, iskolai és humanistikus intézeteket meglátogatni és ellenőrizni nem lehet. Az összetartás és együttműködés érdeke pedig azt követeli, hogy az önkormányzat és keresztényi szabadság elvei tiszteletben tartassanak, és az evangeiiom szellemének] uralma biztosíttassák, természetesen anélkül, hogy a haza iránti kötelességek ellianyagoltatnának. A jó evangelikus ember meggyőződése nem jöhet ellentétbe a jó hazafi kötelességeivel, még kevésbé az ember méltóságával. Sohasem kell pedig elfelejtenünk, hogy a vallás és nemzetiség lényegileg az érzelem világába tartozik, melyet erőhatalommal senkire sem lehet rákényszeríteni. A tapasztalás és a történelem számtalan példája ezt bőven bebizonyította. Azért megengedi Nagytiszteletűséged, hogy ezt bővebben ne bizonyítsam, és egyszerűen arra utaljak, hogy az egyetemes gyűlés által kiküldött bizottság javaslatának alaphibáját éppen ezen örök igazsággal ellenkező felfogás képezi. A javaslat készítői azon jámbor hiedelemben ringatják magokat, hogy lia a tótokat vagy a panszlávokat leszavaztatják, akkor már meg van mentve a haza és a magyarság. Az egyházzal nem sokat törődnek, se a természet örök törvényeivel. Én meg azt hiszem, s ez erős meggyőződésem, hogy erőszakkal senkit sem lehet sem magyarrá sem evangélikussá tenni, de lehet igazsággal meggyőzni, szeretettel meghóditani, és őszinte jóakarattal összetartani. Ez a titok, mely megfejtésre vár. A szeretet bizalmat, harag bosszút, az erőszak ellentállást és visszahatást szül mindig és mindenütt. A gonoszság más lapra tartozik. Ezt nagyon szeretném példákkal illusztrálni ; de az messze vezetne czélomtól, mely ezúttal nem egyébb, mint jelen viszonyok között a kerületek beosztásának lehetőleg jó és czélszerű módjának előadása. Az eddig elmondott elvekhez még csak egyet akarok hozzátenni, azt: hogy szükség nélkül ne bonyolítsuk össze a kérdést; ahol rendes fejlődés van, azt megakasztani vagy megbántani nem szabad. Ehhez ké.pest, nézetem szerint a dunántúli egyházkerületet minden változtatás nélkül úgy kell hagyni, ahogy van. Ezt javasolja a történeti fejlődés, a közigazgatás és haladás, sőt még a nemzetiség érdeke is. A netán szükséges belső változtatásokat, egyházmegyei beosztásokat tegye meg ő maga, tetszése és belátása szerint az uj törvény alapján. Lélekszám: 217,000. A dunáninneni egyházkerületet kibővíteném, és pedig a bányai kerületnek azon egyházmegyéivel, melyek földrajzi fekvésüknél fogva hozzá legközelebb fekszenek, és melyeknek az Alföldtől való távolsága lehetetlenné tette a jó közigazgatást. Ezek lennének : Bars, Hont és Zólyom két esperességre osztva. Nógrád a tiszai kerülethez csatoltatnék. Lélekszám: 220,000. Itt figyelembe kívánom venni a nemzetiségi érdeket is; melynek fontosságát az eddig tapasztaltak után kétségbe vonni nem akarom. Nem tartom ugyan helyes eljárásnak, hazafiság szerint osztályozni az egyházmegyéket, mert a hazafisággal napjainkban sok visszaélés történik ; de mert ez már divattá lett, és mert a szóban levő egyetemes bizottság ezt állítja fel a kerületek uj beosztásának legfőbb alapelvéül, tehát erről az álláspontról is igazolni tartozom az én javaslatom elfogadhatóságát. Az eddigi duuáninneni nyolcz egyházmegyéből, állítólag három feltétlenül megbizható; ámbár megértük már azt a felette jellemző furcsaságot, hogy a hazafias fellobbanás már a pozsonyvárosi egyházmegyét is gyanúsította; Pozsonyt pánszláv fészeknek és felsőbb tanintézet elhelyezésére alkalmatlan városnak mondotta ! Nagytiszteletűséged és derék kollegái legjobban tudják és érzik, hogy ez alaptalan ráfogás és méltatlan rágalom volt. De mindenesetre tanulságos eset. Mert ha már önöket is lehetett panszlávismussal vádolni, kérdem : mért nem lehetne éppen ily alaptalanúl gyanúsítani más jó hazafiakat is ? ! Furcsán vagyunk mi, Nt. Úr, ezzel a panszlávismussal, melyet csupa divatból keresnek ; még ott is, ahol nincs. A gyanúsítás ellen senki sincs biztosítva; még a legnagyobb hazafias érdem se elegendő arra,