Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az egyházkerületek új beosztásáról. Levelek (Dunántúli)

115 kiszakíttatnék belőle az árvái és liptói egyházmegyéknek egy része, — és a túróczi egyházmegye egészen. Ellenben hozzácsatoltatnának a fehérkomáromi és barsi egyházmegyék egészen, Hontnak és Nógrádnak egy része. A bányai egyházkerület ezért aztán egészen csúffá tétetik, kikerekítés vagy arányosítás helyett kihosszabbíttatik Kárpátoktól le az Aldunáig ! Ez aztán gyönyörű terv ! Aki e 14 szakaszt figyelemmel elolvassa, az fájdalommal fogja látni, hogy e terv készítői teljesen mellőzték a magyarhoni evangelikus egyház kormányzatának helyes irányelveit, a történeti fejlődést, a modernebb helyes administratiót. Oly kegyeletlen, sőt mondhatnók kegyetlen ridegséggel szakgatják szét a történeti emlékek szálait; oly cynismussal mellőzik az egyes egyházmegyék és egyház községek érdekeit és szokásait, — s ami főbaj, annyira semmibe veszik a valláserkölcsi és keresztényi momentumokat, hogy szinte kétségbe kellene esnünk egyházunk jövője felett, azon esetre, ha ezen szerencsétlen javaslat egyházi törvényünk erejére emeltetnék ! De hiszszük és reméljük, hogy a zsinat túlnyomó többsége előbbre fogja tenni az egyház érdekeit a változó politika érdekeinek; és nem fogja engedni, hogy egyházunk szétrobbantassék. Hiszszük és reméljük, hogy püspökeink, akik az egyházkormányzat nehéz tisztét viselik, nem fogják vétkes, néma resignatióval fogadni az egyetemes egyház lételét koczkáztató javaslatot, és reméljük, hogy Nagytiszteletííséged is felemelendi szavát az ily veszedelmes kísérletek ellen. Mert hiszen, lehet a dunáninneni kerület bűnös, lehetnek egyes magyarellenes tagjai, lehetnek pánszlávjai is; ám ha vannak ilyenek, ott a király által szentesített új törvényünk ; tessék annak szigorúságát alkalmazni, de ne tessék puszta feltevések és gyanúsítások alapján összes eddigi beosztásunkat felforgatni. Ha van egypár tévelygő, tessék megtéríteni; ha van haza ellen vétő pap vagy egyháztag, tessék büntetni ; van hozzá jogunk is, hatalmunk is, de mért akarják e helyett, csupa gyermekes félelemből az egész egyházegyetemet felforgatni, a kedélyek szenvedélyeit felgyújtani és a jövőt koczkára tenui? Mért akarják, kellő indok nélkül, az egymással jó szomszédi viszonyban élő, természet és törvény által egymásra utalt egyházközségeket egymástól elszakítani és teljesen ellenkező érdekeket erőszakosan egyesíteni? Lehet-e képzelni, hogy például a fehérkomáromi magyar egyházmegyének egyházi viszonyai, érdekei egyezők lesznek a trencséni tót egyházmegyével ; vagy a Délmagyarország határán levő bánáti egyházmegye áldásosán együttműködhessék a Kárpátok allján fekvő Túróczczal. Hiszen ezeknek fejlődésviszonyai és érdekei egészen elütnek egymástól, sőt sok tekintetben ellenkeznek is. Még akkor sem értenék meg egymást, ha csupa magyarokból állanak, mert egész gondolkodásmódjuk más. Az így természetellenesen összekenyszerített divergens elemek munkáján nem leszen Istennek áldása; mert ez csak ott lehetséges, ahol kölcsönös érdekek igazságos és méltányos alapon ápoltathatnak, és — egyházi téren — ahol a bizalom és testvéri szeretet uralkodik! Hajdan a közigazgatásilag összetartozó egyházmegyéket fráter nitásoknak nevezték, mert az egyházközségeket testvéri szeretet kapcsolta össze. Ma nincs többé fraternitás — csak gyűlölet. Higyje meg Nagytiszteletű úr, hogy a mesterkélt erőszakosság seholsem bőszülj a meg magát oly keserűen, mint a vallási és egyházi téren, ahol ami evang. hitelveink szerint a lelkiismeret szabadsága kétségbe nem vonható. Az ember természetében áll, hogy sokat megtesz önkényt, amire nem engedné magát erőltetni. Jó lenne meggondolni a vakmerő játék végét is, mi történik, ha valamely sértett egyházmegye nem.fog engedelmeskedni? Zsandárokkal fogjuk-e kényszeríteni, vagy kizárjuk kebelünkből? Óh mennyi történt már eddig is olyan, ami egész felekezetünket compromittálja ! Előre lehet látni, hogy a természetellenes felosztás mellett az egyházi közigazgatás meddő küzdelemmé; a kerületi gyűlések áldatlan és dísztelen czivakodásokká fognak fajulni. Pedig fájdalom, elég részünk volt már a gyűlölködésből ; gyűléseinken a testvérek czivakodása már oly sokszor törülte le rólunk a szeretet vallásának jellegét! Ne méltóztassék elhinni, hogy a gyűlölködésnek csak a pánszlávizmus az oka. Egyházunkra nézve ép oly veszélyes a nemzeti Chauvinismus is. Mind a kettő politikai természetű, türelmetlen, veszedelmes irányzat és éppen azért az egyházi téren meg nem szüntethető, csak úgy, ha az emberi természetes jogokat mindenkiben feltétlenül tiszteljük és a keresztény szeretetnek érvényt igyekszünk szerezni az életben is. Semmi sem nevetségesebb és naivabb dolog, mint az a hiedelem, hogy a nemzetiségi harczokat az egyházkerületeknek tervezett felosztása által meg lehet sziiutetni. Ez mindaddig fog tartani, míg különféle nyelvek és míg gyarló hiú emberek lesznek a földön. A küzdelmet csak enyhíteni lehet, de megszüntetni nem. De ha már a pánszlávizmus evang. egyházunk békéjét megzavarta, a józan okosság azt követelné, hogy azt igyekezzünk megszüntetni és a veszedelmet lehetőleg localizálni és ártalmatlanná tenni. A közéletben tapasztaljuk, hogy ha valahol tűz támad, a tűzoltók azon igyekeznek, hogy azt localizálják és tovább terjedését megakadályozzák. Valószínűleg mindenki őrültnek mondaná azt, aki az égő háznak üszkeit, a helyett hogy eloltaná, a szomszédok házaira szórná. Körülbelül ilyen eljárást követ a kezünk alatt levő törvényjavaslat, midőn a dunáninneni egyházkerületben levő pánszlávizmus tüzét a szomszéd kerületekbe is át akarja plántálni szerencsétlen politikájával. Reméltem, hogy a zsinati tagoknak higgadtabb