Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházkerületek kikerekítése (Mayer Endre)

107 Nem kevésbbé fontos szempont a kerületek kikerekítésénél az iskolák arányos megoszlása, a mit a bizottsági javaslat teljesen figyelmen kívül hagyott. Iskoláink az intelligentia nevelésére szolgálnak s a tapasztalás azt mutatja, hogy a szülők rendesen abba az iskolába küldik gyermekeiket, a melynek fentartásához garasaikkal hozzájáruluak, vagy a melynek vezetésében s gondozásában nekik is van részök. A kerületek mostani állapota szerint a dunáninneni kerületnek nincsen iskolája, mert a pozsonyi, mely területén fekszik, nem nevezhető annak ; a dunántúlnak Sopronban, Lövőn és Bonyhádon; a bányai kerületnek Selmeczbányán, Aszódon, Budapesten, Szarvason, Beszterczebányáu és Csabán vannak középiskolái s végül a tiszainak Késmárkon, Iglón, Rozsnyón, Rimaszombatban, Nyíregyházán és Eperjesen vannak közép és főiskolái. Míg az egyik kerületnek alig, vagy épen semmiféle középiskolája nincsen, addig egy másik s kivált a tiszai túl van terhelve ilyenekkel. Nem volua-e szükséges a kerületek beosztásánál oly módon eljárni, hogy a mely kerületnek középiskolája nincsen, annak máshonnét adassék, ha az lehetséges s a melynek sok van, a nélkül, hogy tőle elvétethetnék, ahhoz oly területek csatoltassanak, melyeken középiskola nincsen s melyek az illető kerület terhein segítenének. Középiskoláink fentartása akár államsegély nélkül, akár államsegélylyel elsőrendű feladata a közegyháznak még akkor is, a midőn azokat idegen vallásúak keresik fel, mert hisz ezen idegen vallásúak a szabad protestáns szellemű nevelés hatása alatt barátainkká lesznek s gyakran többet tehetnek protestáns érdekeink megóvása tekintetéből, mint saját hitfeleink. A kik egyházunkban azon irány képviselői, hogy a középiskolákat, melyeket sokszor nagy áldozatok árán alapítottak s tartottak fenn elődeink, át kell adni az államnak: azok igen rossz szolgálatot tesznek az egyháznak, de az államnak is, amely a protestáns iskolákban uralkodó szellemet soha nem fogja nélkülözhetni és soha nem lesz képes saját iskoláiban meghonosítani. Igen fontos s tekintetbe veendő körülmény az is, hogy a régi megszokott kerületi beosztást, mely egyházi életünknek vérében van, a mennyire lehetséges, kimélni kell. Szükséges ez egy részről azért, hogy a különféle egyházi intézmények, hagyományok s alapitványok miatt a kikerekítés rombolólag ne hasson és szétzilált viszonyokat ne teremtsen, más részről azért, hogy a közigazgatás az átmeneti időszakban is könnyű legyen. A bizottság javaslata erre épen semmi tekintettel nincsen, mert egy és ugyan azon megyének területén levő egyházakat, melyek régi idők óta egy egyházmegyét képezve közös egyházi intézményekkel birnak, erőszakosan szétoszt s egyik részét egyik, másik részét más kerülethez csatolja. Semmi helyes okát nem látom annak, hogy Hont, Nógrád, Liptó és Békés szétosztva kétféle kerülethez tartozzék s nem hiszem, hogy ily felosztás mellett a pánszlávizmus erejét meglehesseu törni. Legkevésbé akkor, a midőn Turóczot a bányakerülethez csatolják s annak rosz szellemét ekként a bányakerületbe átplántálják. Nem ugy kell azt elfojtani, hogy más, esetleg termékeny talajba viszik és ültetik át, hanem otthon saját földjén. Nem a kerületi s az egyetemes gyűléseken kell vele harczolni s megsemmisíteni, hanem az egyes gyülekezetekben s esperességekben, ott kell támadni, hol gyökerei vannak, a honnét táplálkozik s erejét gyűjti, mert csak igy lesz sikeres a harcz és nem is külső, hatással alig biró, hanem belső, az igazság erejével ható felvilágosító s megnyugtató fegyverekkel kell ellene küzdeni. Végül jöhet csak tekintetbe a pánszlávizmus, de csakis a helyes közigazgatás s a fentebb felhozottak megóvása mellett és csak azért, mert már egyszer szóvá tétetett, s annyira kiélesedett, hogy napi rendről levenni és ignorálni nem szabad, de nem is lehet. Ezeket szem előtt tartva a következő arányosítást vélem legczélszerűbbnek : 1.) A dunántúli kerületet meg kellene hagyni a maga jelenlegi terjedelmében s csupán a fejér-komáromi esperességet kellene kiszakítani testéből, hogy a pánszlávizmusra való tekintetből vele a dunáninneni kerületet lehessen hazafias elemmel megerősíteni. Ezen kerület állana 151 egyházból 221953 lélekkel s lenne három helyen iskolája a soproni, felső lövői és bonyhádi tanintézetek, melyeknek gondozása s fejlesztése kiváló kötelességei közé tartoznék. Espeperességeinek czélszerűbb beosztása tekintetében is kellen tennie valamit, hogy a nagy somogy-tolnabaranyai egyházmegye mellett ne szerepeljenek a vele majdnem, egyjogu 6—11 egyházból álló esperességek, ha csak valamely különös érdekek nem követelik a régi viszonyok fentartását. 2.) A dunáninneni kerületben a liptói és árvái esperességek kivételével megmaradnának az eddigi esperességek. Ezekhez kellene csatolni a feljebb említett fehér-komáromi esperességen (bele értve Komáromot is) kivül a bányai kerületből a barsi, honti és zólyomi esperességeket. Területi tekintetben ezek mind közel esnek egymáshoz, hazafias elemök elég erős arra, hogy a turóczi szellemet ellensúlyozni lehessen s minden esetre könnyebben keresztül vihető, mint a bizottsági javaslatban levő felosztás. Iskolái lennének : a pozsonyin kivül Selmeczbányán és Beszterczebányán s ekkép elesnék azon ürügy, melyet legújabban a Túrócz-Szent-Mártonban felállítandó középiskolának eszméjénél oly annyira hangsúlyoznak. Lélekszámát tekintve állana 148 egyházból 209501 lélekkel. 3.) A tiszai kerület mostani esperességeiből semmit sem veszítene, de át kellene vennie az árvái, liptói és nógrádi egyházmegyéket. Ezen csoportosítás mellett hazafias missiójának is meg tudna felelni, mert erejét íelül nem múlná s az által, hogy egy nagy területet csatolnának hozzá a kerület számos főgimnáziumának, főiskoláinak és tanítóképzőjének fentartása és gondozása könnyíttetnék. Ezen kerületnek lenne feladata gondozni az eperjesi főgimnáziu-