Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Az evang. reformált testvéregyházzal stb.. Kéri egyezség

detétől mostanáig mindig keresztyént és keresztyénséget írtak és írnak." E b. lapok mult évi utolsó számában nem tartja mái íenn oly mereven ez állítását ; sőt elismeri, hogy ezt csak „per tangentem" koczkáztatta, remélve, hogy apodiktikus állítását suttyomban elsütheti. Most tehát csak azt bizonyítja a „Nádor", „Érdi" codexekből és a „Lelki patikából," hogy némely irók már a 15., 16. században használták a „keresztyén" szót. Hát én ezt nem is vontam kétségbe soha ; sőt magam felhoztam, hogy Pázmány Péter is e szóval élt. De épen azzal, hogy kimutassam, hogy r. kath. irók is éltek a „keresztyén" szóval, ellenben evang. és ref. írók „keresztényt" írtak: halomra döntöttem Censor úr azon indokolatlan állítását, mintha a keresztény és keresztyén szó a róm. kath. és protestánsok között siboleth gyanánt szolgálna, még pedig „a reformáczió kezdetétől mostanáig mindig." Elismerem, hogy még alaposabban szóltam volna a kérdéshez, ha Péterffy Sándor, kolozsvári unitárius tanárnak tíz év előtt a „Prot. Egyh. és Isk." lapokban megjelent czikkét olvastam volna. Legalább én is megspékelhettem volna czikkemet néhány „hamarjában" előrántott codex-idézettel untatósan sejtetve, mintha azok mind a „Lelki patikával" együtt könyvtáramban leledznének. Mert nagyon szép ám a nagy könyvtár és imponál a nagy olvasottság ! Mind a mellett azt hiszem, hogy a „Lelki patyika" mellé nagyon kívánatos a gyakorlati „Logyika", hogy a Judicium universale és particulare, valamint a categoricum és hypotheticum között különbséget tudjunk tenni, mert különben ránk is alkalmazható lesz a régi tréfás vers: Volt egy barát hajdanában, Nagy könyvtár állt szobájában, De csak zür volt az agyában. A „keresztény" szó származására nézve Censor egyetért velem abban, hogy valóban a tótból származik ; de míg ő egészen a tót „kresztyan" utánzatának tartja, s azért is helyesebbnek véli a „keresztyént"; addig én csak a „keresztel" igének törzsét fogadom el mint tót származékot a tót „kreszt"-től (Taufe), s a névképzőre azt vallom, hogy az tiszta magyar képző (—ény), mivelhogy a magyarnak szokása az idegenből vett szavakat magyar képzővel ellátni s ekkép könnyebben kiejthetőkké tenni, mint pl. a quartir ból lesz a magyar kovártély. A kiejtésre nézve Censor úr most is ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar nép keresztyént mond, és nem keresztényt. Itt czéltalan minden további vitatkozás, mert itt mindenkit saját tapasztalatára kell utalnunk. Én bátran állithatom, hogy tapasztalataimat nem csupán „Agárd vegyes nyelvű vidékén" szereztem; mint Censor úr sem tenné helyesen, ha tapasztalatait csak Békés megyében gyűjtené. — Hivatkozik is Szatmár vármegyére, melyet „ismerni szerencsés." De ily tapasztaláshoz helyes magyar érzék is kell, melyet Censor úr stílusa nem igen feltételez. Az ő tapasztalása helyességét nagyon megingatja az a tagadhatlan tény, hogy a magyar nyelvben nincs szó, mely a — szty — hangot ismerné, — e helyett a magyar euphonia a — sty — hangot teszi; s ha ragozás által a — szt — hanghoz j hang járul, mely tudvalevőleg a t hangot lágyítani szokta, — ez esetben a j hang nem lágyítja a t hangot, hanem külön érvényesül és nem mondjuk pl. mulasztya, hanem mulaszt-ja. Censor úr tapasztalásának helyességét megingatja az a körülmény is, hogy épen a helyes kiejtés indokából szállt sikra Péterffy Sándor kolozsvári unitárius tanár is a „keresztény" szó mellett ; pedig ha a reformátusok magyarok (no, nem kivétel nélkül), az erdélyi unitáriusok is bizony azok ; sőt a róm. kath. magyarok sem engednek azért magyarságukból, mivel történetesen nem reformátusok. Előző ["czikkemben rá mutattam, mi birta a mai reformátusokat arra, hogy a „keresztyén" szóba beleszeressenek. Ok ugyanis a keresztfának széltiben használt rövidítését a „kereszt" et nem akarják eltűrni az elnevezésben, s ezért gondolták ki az elméletet, hogy a christianusnak helyes fordítása a keresztyén, holott Christianus, dán királyt, Gusztáv Adolf, svéd király kortársát magyarul — Keresztélynek nevezzük. Magunkra térve át, mivel 1696-tól 1879-ig kimutathatólag összes magyar énekeskönyveink a „keresztény" szót használták : én — nem remélve, hogy e szó kapcsán a ref. atyafiakkal a reálunio létesülne — helyesnek tartom, hogy énekeskönyveink ezentúl is KERESZTÉNY énekeskönyvek legyenek. Es ezzel Censor úrtól — nagy sajnálatomra — véglegesen el kell búcsúznom. Szeretem ugyan az eszmecserét, nem riadok vissza a polémiától sem : de Censor úr nem az a lovag, kivel lovagiasan küzdeni lehetne. Utóbbi czikkében is Don Quixotte-nak nevezett el, ki felülvén Rozinante paripámra makacs hévvel támadom meg — úgymond — az előttem álló szélmalmot. Hát ezzel a szélmalommal csakugyan nem küzdök tovább. Gaál Mihály. liirlii. Az ev. reformált testvéregyházzal közös érdekű ügyek elintézésére kiküldött „vegyes bizottság" az egyházgyülekezeti ügyek rendezésére a kéri s a geresdi egyességeket ajánlotta mintának. Minthogy a bizottságnak sok tagja kijelentette, hogy ezeket nem ismeri, kötelességemnek tartom a két fontos okmányt közölni, annál is inkább, mert ezzel a közérdeknek is szolgálatot vélek tehetni. Jelen számban jő a kéri — a továbbiakban pedig a geresdi egyesség. Kéri egyesség. Másolat. Mi alább irtak, egyrészről a Tiszai Augustai V. t. követő, másrészről a Tiszán innen levő Helv. V. t. követő Fő Tiszteletű Superintendentiák részéről a két atyafi Evangelica Valláson levő Prédikátorok fizetéseket és tehető költsönös szolgálatokat tárgyazó kérdések eligazítása tekintetéből ki rendelt deputátusok egybengyülvén az 1830-ik Esztendő Május 6-ik napján vizsgálat alá vettük az ezen tárgyban az 1827-ik Esztendőben Januárius 18-án Zsoltzán tartott deputátió munkálkodását és figyelemre vévén a Tiszamellyéki Helv. V. t. követő Fő Tiszteletű Superintendentia, ezen Deputatio munkálkodására tett észre vételeit; ezekre nézve Biztosi vélekedésünket alázatosan kívánjuk be