Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Örök emlékezet okáért!

96 vallások hitelveit, sem az állam által nekik nyújtott jogokat nem sérti. S ép azért újra kérjük a magas kormányt, méltóztassék saját hatáskörében a februári rendelet visszavonása, a törvényhozás utján pedig az iránt intézkedni, hogy az 1868. évi LUI. tcz. 12. §-a hatályon kivül helyeztessék, illetve javaslatunk szerint értelmeztessék. II. A polgári anyakönyvek. Nem vonjuk kétségbe, hogy az államnak joga van a születésekről, halálozásokról és házasságokról a saját közegei által polgári anyakönyvet vezettetni; de sokszor valamint ezen és egyéb fontos ügyekben szerintünk nem a quid iuris, hanem a quid consilii irányadó. Polgári szempontból ez az intézkedés teljesen szükségtelen, felesleges. Hiszen a polgári anyakönyvekből ugyanazt tudja meg az állam ezután is, a mit eddig az egyházi anyakönyvekből és pedig költség nélkül megtudott, holott a polgári anyakönyvek behozatala tetemes költségbe fogna kerülni az államnak. Es még e mellett is nagy kérdés : lesznek-e megbízhatók a polgári közegek, kik mint nem közvetlen tapasztalásból szóló tanuk (testis oculatus) nem fognak eljárni hivatalukban ugy, mint a lelkészek járnak el. Ezeket megfontolni egyébiránt az állami kormányzat dolga, egyházi szempontból nekünk azon észrevételünk van, hogy több gyermek fog kereszteletlen maradni, hogy ezen polgári anyakönyv mint a polgári házasság előfutárja jelenik meg. Arra, a mit a miniszterelnök ur programmjában felemlített: „hogy addig, mig a polgári anyakönyvek általán életbeléptethetők lesznek: a jelenlegi anyakönyvekben az anyakönyvvezetők az elkeresztelési esetben azt is tüntessék ki, hogy az 1868-iki LIII. tcz. szerint az illető elkeresztelt mily vallásunak tekintendő és a mennyiben az anyakönyvvezetők e körülménynek meg nem felelnének, az illető helyen a polgári anyakönyvvezetés azonnal életbeléptethető legyen, viszont a törvény meghozatalával egyidejűleg az 1890. febr. 26-iki miniszteri rendelet hatályon kivül helyeztessék" —erre nézve megjegyezzük, hogy a lelkészek által vezetett anyakönyvekbe ép ugy nem vihetjük be a szülötteknek a törvény által elrendelt vallási hovatartozandóságát, a mint nem lehet a febr. rendeletnek eleget tenni ; hogy ellenmondást látunk abban, hogy ugyanakkor, a midőn a magas kormány az 1868. LIII. tvczikket a szülők jogát sértőnek ismeri el és eltörlését kilátásba helyezi, hogy mondjuk ugyanakkor oly intézkedést tenni készül, a mely e sértő, törlendő szakasz végrehajtását czélozza. A februári rendelet támasztotta helyzetnek minden oldalú megvitatása folytán annyi — ugy véljük •— világos lett és kétségtelen ki-ki előtt, hogy a sérelem lényege abban rejlik, miszerint az állam határozza meg a gyermekek vallási hovatartozandóságát. Ez a sérelem azonban teljes valóságában fenn fogna állani, akár használja az állam ebbeli szándéka végrehajtásában a felekezeti anyakönyvvezetőket, akár pedig a polgáriakat s ép azért a polgári anyakönyv a kontemplált czél elérésére, a vallási béke helyreállítására nem vezethet. III. Az izraeliták reczepcziója. Mig a polgári anyakönyvek tervezése a tarthatatlan februári rendelet érdekében történik, addig oly más három uj javaslat is szerepel a programmban, mely nincs kapcsolatban a múlttal s mely hazánk vallásközi instituczióit alapjokban megmásítani van hivatva. Ezek az izraelita vallás reczipiálása, a vallás szabad gyakorlata és a polgári házasság. Az elsőről a miniszterelnök ur már programmjában jelezte, hogy az arra vonatkozó javaslat készen áll. Ha a reczipiálás csak a zsidó vallásnak szabad gyakorlatát, a törvény oltalma alá helyezését, jogainak a saját körében való törvényes védelmét, biztosítását jelenti : nincs észrevételünk ellene, hisz az 1867. évi XVII. törvényczikk szerint ugy is az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttattak — minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet megszüntettetett, — vallásukban önállók és szabadok ; tehát meg van adva nekik minden, a mit egy ember mint polgár az országban a maga számára kívánhat. De ha a magas kormány ezen javaslatában az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak akarja nyilvánítani ugy, hogy a keresztény és zsidó vallás között nálunk az a viszonyosság álljon be, mely jelenleg csak a katholikus és a többi „bevett" keresztény vallások között létezik, tehát a zsidó vallásról a keresztény hitre, a keresztény hitről a zsidó vallásra va]ó áttérést az 1868. LIII. t.-cz. szerint szabályozni, ily törvénybe bele nem egyezhetünk. IV. A vallás szabad gyakorlata. Hitelt érdemlő értesítések szerint e javaslat által nálunk „nem az amerikai értelemben vett vallásszabadság van kontemplálva, hanem biztosítása a szabad vallás gyakorlatnak minden vallási szövetkezet és szekta számára, bármikor keletkezett is az, ugy hogy a szabadelvű eltűrés és a reczepczió között óriási különbség van." A miből következik, hogy e javaslat eszméje nem bevett vallások rendszerének a megdöntésére, mint inkább ezeknek fentartása mellett, a türt vallások meghonosítására vonatkozik. Elvileg tekintve e szándékot, kivitelében bármennyire is korlátozó legyen majd a türteknek nyilvánítandó vallásokra nézve, magában fogja hordani csiráját az amerikai rendszernek, a melynek kifej lését az esetre, ha a mostani, megállapodott vallásközi állapotainkon rést ütünk, meggátolni alig álland valakinek hatalmában. Az elvek ugyanis erősebbek az embereknél. Pedig amerikai rendszerre gondolnak mindazok, a kiknek most a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó javaslat már első megjelenésében tetszik, csakhogy ezek azt általános vallásszabadságnak nevezik s az államnak az egyháztól való teljes elválasztását értik alatta. Nem titkolhatjuk el e javaslat feletti aggodalmainkat és előre is jeleztük azt a különbséget, mely az önmagában vett vallás szabad gyakorlata és az általános vallásszabadság között létezik hazánkra való tekintetben. A különbség lényeges, mit azonnal észreveszünk, ha nálunk tényleg létező vallási állapotokat a hazai jog szempontjából tekintjük és összehasonlítjuk azzal, a mit a korlátlan testületi vallásszabadság jelent.