Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Tempus clausum (Id. Stehlo János)

niök ott, bol őrködnünk kell, vallási szempontból őrködnünk kell híveink felett. Az igaz, a lelkész eddig nem csak keresztelt, esketett és temetett, voltak más szent teendői is, de ki vouja kétségbe azt, hogy épen a jelzett egyházi ténykedésekkel benső összefüggésben álló lelkipásztori gondozás terén Játtá, ha nem is kizárólag, de túlnyomóan az ő hü és szeretetteljes fáradozásának lélekemelő gyümölcseit? Ks ezen térhez ne ragaszkodnánk szivünk egész melegével, hivatásunk nemes lelkesedésével? Szólj a néphez, gyakorolj áldásos befolyást reá, mikor életének legfontosabb pillanataiban a lelkész helyét oly hivatalnok foglalja el, kit hivatásának súlypontja egyéb teendők felé terel!? Magyarország joggal hivatkozik a szabadság szeretetére; hisz az édes anyatejjel nevelte századokon át annak hű, áldozatkész bajnokait; azért óhajtjuk és reméljük, hogy az „egyházpolitikai törekvések" mezején és az igazi szabadság aranyos középútján fog haladni és azt meghagyni az egyháznak, a mi az egyházé. Mi azonban, testvéreim, ne lépjük át a szabadelvfíség határát: ne vágjuk el magunk alatt a fát, mely nemes igyekezetünket gyümölcsözővé teszi; nem az esketési „stóla" elvesztése aggaszt bennünket, ezt egyéb névrokonaival együtt már régen ki kellett volna törülni az élők sorából és a lelkészi álláshoz méltóbb intézménynyel helyettesíteni, hanem igenis késő bánat töltené el keblünket, ha elősegítjük azon legszentebb kapcsok szakadását, melyek minket mint a vallásosság kötelékei a néppel összefűznek és csakis azért, mert nem ismertük — a szabadelvfíség határát. Hegyfalvi. Tempus clausum. A fennforgó egyházpolitikai nagy kérdésekkel szemben most — a nagy böjtben — vegyes vallású lakosság mellett az ember lába mintegy önkéntelen beleütődik a kérdésbe: lehet-e s mely módszer mellett lehet törvényesen és jogsérelem nélkül vegyes házasságot egy házilag megáldanun k a zárt időben, melyről a régi kánonjog tudvalevőleg azt tartja, hogy „ecclesiae vetitum tempus stb. impediunt fieri?" Pártatlanul s egész objectivitással elmondom nézetemet hosszú évek tapasztalásaira hivatkozólag a gyakorlati lelkészet terén, szem előtt tartva igenis az egyszerű igazság „quod u ni j u s t u m, a 1

1 e r i a e q u u m" elvét ; mert e nélkül bizony hiába hangoztatjuk a béke szent szavát s közéletünk e nélkül minden időben csak a prófétának fog igazat adni, miként úgymond: „béke, béke — s soha sincsen béke." „Tempus clausum" — a protestáns házassági jogban ismeretlen fogalom s ennélfogva tehát házassági frigyre lépni piot. embernek minden kivétel nélkül s minden időben teljesen szabad, épen a házasság eszményi lényegéből kifolyólag (a mint valaki — kissé drastice példázgatva, de egész komolyan mondá : akár Nag y-Pénteken!). Csakis a hagyományos népszokás tett némi kivételt — nem elvileg, mert „minden nap az Úré" — de okos s türelmes alkalmazkodásból a régi obszervancziához, nehogy a gyengébb hitű megütközzék rajta, a mennyiben a népszokás szerint a házasságkötésnél gyakran víg lakodalmaskodásról is van szó, a minek e világ szerint meg van ugyan szintén bizonyos mértékben a maga jogosultsága, mely azonban elvileg a házasság lényegét s fogalmát épen nem érinti. Hiszen nemcsak Luther („Freiheit eines Christenmenschen"), hanem Pál apostol szerint is a keresztyén ember, minthogy Krisztus szolgája, a világi dolgokban „szabados úr." A kath. egyházban tempore clauso házasságra lépni csak külön püspöki felmentvény — dispensatio — mellett lehet, mely azonban, vegyes házasság esetében — hacsak a házasulandók térítvényt nem adnak, az 1808. 53. t.-cz. ellenére — egyáltalában megtagadtatik. A protestáns fél ez által kötve nem lévén, szorgalmazza nálunk, sőt követeli lelkészétől a maga törvényes jogának érvényesítését, míg a kath. féllel szemben annak lelkésze még az előző kihirdetést is megtagadja : s kész a conflictus, a jogok — a különböző házassági jogok összeütközése. E részben segíthetünk ugyan az 1808. évi 53. t.-cz. 9-ik §-a alapján a két tanú bizonysága által arról, hogy a kihirdetés megtagadtatott s ennél fogva a másik fél egyházában történt kihirdetés a törvény értelmében elégséges. De — az lenne épen itt a kérdés : hogy vájjon ilyen esetben is, minden körülmények között valóban „elégséges"-e? miután a kath. egyház álláspontján a házasságkötés zárt időben általában tiltva lévén, a kath. lelkész ily esetben a maga szempontjából helyesen és törvényesen jár el, úgy hogy e miatt — ha más panaszra nincs ok — törvényellenes zaklatásról vagy térítvény-hajhászati türelmetlenkedésről szó nem lehet, oly conflictussal van tehát itt dolgunk, mely csakis ujabb és országosan egységes törvény által lesz államilag elhárítható. Summa: a polgári házasságra nekünk protestánsoknak nem volna nagy szükségünk, a minthogy nem is valami nagyon rajongunk érette (mint nagy papunk is, Székács mondá egykoron), de interconfessionalis tekintetekből, a nagy mérvben vegyes vallású lakosság mellett e hazában szükséges biz az — nem csak a felekezeti türelmetlenség irányában, hanem épen magának a sokféle házassági jognak is miatta. S így ím a tempus clausum is a maga módja szerinti érv és bizonyító adat arra nézve, hogy teljesen correct zsinatunk enunciatiója e részben, miszerint a házassági ügyek „első sorban állami szempontból birálandók el" s azok egységes rendezése, állami törvényhozás útján valláskülönbség nélkül, immár kikerülhetetlen és — elodázhatlan. Id. Sztelilo János.