Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A szabadelvűség határa (Hegyfalvi)

Tizenegyedik évfolyam

. 10- szám. Pozsony, 1893

. évi Márczius 11-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn félévre .... 6 „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. YV^EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TIRSZTYIÉIsrSZIKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14- flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A szabadelvüség határa. (Hegyfalvi.) — Tempus clausuni. (Id. Stehlo János.) — Protestáns nemzeti nőnevelés érdekében. (Belohorszky Gábor.) — T á r c z a. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. A szabadelvüség határa. Örömmel olvassuk, hogy az evang. egyház szándéka a kormányt szabadelvű törekvéseiben támogatni. Nem is tehet mást azon egyház, mely az evangéliomi szabadság szikláján épült, mely római békókat nem ismer. Azonban attól tartok, hogy sokan közülünk át-átkezdik lépni a szabadelvüség határát; nagy aggodalommal olvastam napi lapokban és ezen becses lap hasábjain is olyan nyilatkozatokat, miket a polgári házasság ügyében senki e hazában nem koczkáztathat, a ki a jelenleg elterjedt vallásos közöny lehangoló állapotából komoly következtetéseket von a jövőre nézve. Legszentebb meggyőződésem, hogy az evang. egyháznak azon álláspontot kell elfoglalnia, melyet a zsinaton is, az „Evang. Egyház és Iskola" lapjain is, egyes hangok, fájdalom, csak egyes hangok jeleztek. Megdöbbentő tünemény, hogy sokan oly könynyen, oly reményteljesen mondanak le az egyház azon jogairól, melyet önként feladni nem szabad. Bármennyire tisztelem is mások őszinte véleményét, meggyőződését, nem érthetek egyet azokkal, a kik nagyon is szabadelvűek és semmi veszélyt nem találnak abban, lia a kormány törvényjavaslata minden kötelező egyházi ténykedést kizárna és a házasulandók szabad elhatározásától tenné függővé az „egyház áldásának kikérését." Az állam valóban teljesen beérheti azzal, ha az egyház csak összehiteztetni kivánja azokat, a kiket az állam összehiteztetés végett hozzá elbocsát: teljesen meg van ekként törve azon papi uralom, mely számtalan bajnak szülőoka volt és égető szükség kérdésévé tette a házassági jognak szilárdabb alapra való fektetését. Semmit sem bizonyít azon körülmény, hogy a „különböző neműek" már akkor egybekeltek, mikor egyházi házasság még nem köttetett. Bizonyít talán a népiskola létjoga ellen, hogy Ábrahám idejében népiskola nem létezett? Valóban mosolyognánk, ha valaki ily bizonyítékkal küzdene a népiskola jogosultsága ellen. Az emberi nem fejlődik. Midőn a házasság dereglyéje az egyház folyamába jutott, egy benső, természetes szükségérzet árjának engedett; az emberiségnek azon meggyőződésre kellett ébrednie, hogy a lelkész, ki a bölcsőtől a sirig szeretettel kiséri a hivek seregét, méltán megkövetelheti nem a maga, hanem igenis a házasulandók érdekében azt a jogot, hogy az esketési oltár előtt is ő állhasson. Csak azt lehet Őszintén sajnálni, hogy az ó- és középkor államai nem rendelkeztek elég erős csáklyák felett, hogy saját jogaikat védve az időnkint nagyon is sebesen haladó dereglyének néha-néha erélyesen irányt adhattak volna. Az állami élet ezen a téren kiskorúságát árulta el és épen ezért a másik szélsőségbe esnék, ha nagykorúságában Magyarországban síkra szállna oly intézmény ellen, mely a fenn hangsúlyozott természetes szükségérzetből folyólag századokon át úgyszólván a nép vérévé vált, olyannyira, hogy ennek jobbjai, ha papi és világi befolyás nem vezérli őket, határozottan a lelkészi esketés mellett nyilatkoznának. Hivatkoznak Hollandiára, Angliára, hol három és két száz év óta áll fenn a polgári házasság, annélkiil, hogy az kártékony befolyással volna a nép vallásosságára. Ezen hivatkozás is nagy kifogás alá esik. A hol az evang. egyház túlnyomó befolyása folytán meleg vallásosság uralkodik, ott természetesen a polgári házasság, mely semmi esetre sem mozdítja elő a közerkölcsiséget, legalább oly hátrányos nem lehet, mint ott, hol a csak egy-két millió lélekből álló két evang. egyház küzd az ős keresztény tiszta, vallás zászlaja alatt. Bizony, bizony, mi nagyon is jól tudjuk, m ily nagyfokú vallásos közöny lakik Magyarhon virányain, ismerjük annak okát is, a tévtanokban bővelkedő felekezetek rossz példájának hatását, azért az evang. egyháznak és hü lelkipásztorainak nem szabad oly jóhiszeműleg tért enged-