Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Községi és felekezeti tanárok állami nyugdíjazására miniszteri tervezet

kellene gondoskodni arra nézve, hogy a harminczadik szolgálati év vagy pedig a hatvanötödik év elérése előtt, a nyugdíjazás elrendelése csakis a legnyilvánvalóbban kényszerítő okok alapján forduljon elő. E czél legegyszerűbben talán vagy volna elérhető, ha a most jelölt esetekben a nyugdíjazás — a melynek mindig C3ak az iskola illető főhatóságának kezdeményezésére volna helye — a néptanítói nyugdíjtörvényben megszabott mód szerint, egy az illető főhatóság és a miniszter által kinevezett vegyes bizottság közbenjárása és jelentése alapján eszközöltetnék. Végül megállapítandó volna, hogy egyrészről a jelen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó középiskolák tanárai, másrészről pedig az 1885. évi XI. t.-cz. alá eső tisztviselők és tanárok közt, a nyugdíj szempontjából minden tekintetben teljes viszonosság álljon fenn s e viszonosság lehetőleg kiterjesztessék a minisztérium közvetlen rendelkezése alatt álló középiskoláknál működő azon tanárokra is, a kik korábban valamely, a jelen nyugdíjintézet kötelékébe tartozó középiskoláknál voltak alkalmazva s ezen most jelölt minőségben töltött szolgálatuknak a nyugdíjba való beszámítására az 1885. évi XI. t.-cz. vagy más jogforrások alapján igényt nem tarthatnának. A minisztérium közvetlen rendelkezési jogkörébe nem tartozó jogakadémiáknál, tanító- és tanítónőképzőknél, óvóképzőknél, kereskedelmi középiskoláknál alkalmazott tanároknak ezen nyugdíjintézet külön osztályába való bevonása iránt az előmunkálatok egyidejűleg megtétettek. „Egyetértés. " — A „Luther társaság" végrehajtó bizottsága f. havi rendes ülésében elnöklő Bac h át Dániel esp. alelnök meleg szavakban megemlékezvén február hó 15-én elhunyt tiszteletbeli alelnök Nt. Doleschall Sándor Ede lelkészről, és különösen kiemelvén a „Luther társaság" körül szerzett örökké maradandó érdemeit, jelenté, hogy az elnökség részéről ravatalára díszes koszorú helyeztetett, temetésén testületileg vettünk részt és a midőn indítványozá, hogy a boldogultnak emléke jegyzőkönyvileg megörökíttessék, egyúttal elhatároztatott, hogy majd az őszszel tartandó társ. közgyűlésen Nt. Scholcz Gusztáv titkár tartsa az emlékbeszédet a megboldogult felett. — Ezután előterjesztettek a felülvizsgált és minden tekintetben rendben talált évi számadások, melyek szerint a társaság készpénzvagyona a lefolyt évben ismét 1140 frt 84 krral szaporodott úgy hogy az immár 9826 frt 22 krra megy, melyből 8000 frt értékpapírokban tőkésítve lett. A tagok száma 363 ra szaporodott, ezek közül alapító 31. Tagdíjhátralék azonban kerek 400 frtot tesz. A megindítandó theologiai szaklap esetleges segélyezéseül 200 frt helyeztetett takarékpénztárba; szintúgy „A Mi Otthonunk" cz. prot. társadalmi és családi képes hetilap hasonló összeggel való segélyezése is kimondatott. — Továbbá felolvastattak a mult évi pályázatunk folytán beérkezett munkákra vonatkozó bírálatok, melyek ezeket elfogadásra ajánlván, kibontattak a jeligés levelek és kitűnt, hogy a „Nagysárosi várura" czímű népiratka szerzője Nt. Hörk József eperjesi theol. igazgató, a „Gott verlässt die Seinen nicht" czímű népiratkáé Nt. F a mm 1er Gusztáv Adolf torzsai lelkész. Mindkét művecske azonnal sajtó alá fog rendeztetni és még az év első felében a tagoknak tiszteletpéldányaként megküldetni; a terjedelmes évi jelentés pedig m

?g a húsvéti ünnepek előtt lesz a tagok kezei közt. Végül elhatároztatott, hogy valláserkölcsi történetet tartalmazó népiratkára ismét páláyzat írassék ki — ívnyi 20 frtnyi tiszteletdíj és folyó évi szeptember 15-iki lejárat mellett. F. — A protestáns irodalmi társaság választmánya márczius 15-én tartja ülését, melyet 16-án a közgyűlés fog követni. Az elsőre a meghívók már szétküldettek. — A községi és felekezeti tanárok állami nyugdíjintézetének létesítése tárgyában tartandó értekezletre a következők hivattak meg: báró Prónay Dezső az ág. hitv. ev. egyház egyetemes felügyelője, báró Vay Miklós, Tisza Kálmán, báró Bánffy Dezső ev. ref. egyházkerületi főgondnokok, Szent-Iványi Márton, Péchy Tamás, Fabiny Teofíl és Radó Kálmán ág. hitv. ev. egyházkerületi főfelügyelők : Pap Gábor és Szász Károly ev. ref. püspökök, lvarsay Sándor, Zelenka Pál, Baltik Frigyes és Sárkány Sámuel ág. hitv. ev. püspökök ; Tóth Sámuel tiszántúli ev. ref. egyházkerületi főjegyző, dr. Győry Elek az ág. hitv. ev. egyház egyet, főjegyzője, Kovács Albert orsz. képviselő, Fejes István a sárospataki ev. ref. főiskola gondnoka, Szabadka és Szentes városoknak polgármesterei ; Böhm Károly és Vámossy Mihály budapesti, Brezayik János selmeczbányai, Poszvék Sándor soproni, Michaelis Vilmos pozsonyi, Ludmann Ottó eperjesi és Váró Ferencz nagyenyedi főgymnasiumi igazgatók ; dr. Baczoni Lajos debreczeni és Barta Béla sárospataki ev. ref. jogakadémiai tanárok; Dóczy Imre debreczeni, Parádi Kálmán kolozsvári és Nagy Ferencz kecskeméti főgymnasiumi tanárok. A tanácskozás tárgyát képező tervezetet lapunk „Belföld" rovatában egész terjedelmében közöljük. — Egyházi választás. A domonyí ev. egyház a leköszönt Dr. Szalay Sámuel helyébe egyházi felüg^élőül február hó 26-án tartott közgyűlésében egyhangúlag Vallaszky Gusztáv budapesti lakost, zemplénmegyei nagybirtokost választotta meg. — Gyászeset. A kőszegi gyülekezet, mely múlt évi október havában egyik lelkészének körében való 50 éves hivataloskodását fényesen megülte, folyó évi február hó 28-án gyászba borultan vette körül jubilált lelkészének, Schneller Vilmosnak koporsóját. A halottas házból a szombathelyi itju gyülekezet lelkésze kisérte ki az agg lelkészt s szombathel} i gyülekezet létesítése körül annyit fáradozott férfiú hulláját ; s a templomban, melyben 50 évnél tovább szolgálta Urát, hirdette annak igéjét, osztá ki kegyadományait — tanítványa, rokona a felsővasi esperesség feje Nt. Stettner Gyula hangoztatá a halott fölött az örök életnek igéit s ünnepélyes menetben kikísértetvén a sírkertbe lelkész társa Michaelis Izidor búcsúzott el meghatóan kartársától a gyülekezet nevében is. A boldogult nem csak szavaival, hanem életével is hirdette Urának szellemét. A halál órájában, midőn szivünk éltető ereje közvetlenségében megnyílik, a boldogultnak utolsó összefüggő szavai : „Igenis megsegít a jó Isten, de nem érdemeinkért, hanem tisztán kegyelméből!" — „Igenis látni fogjuk egymást — a szeretet győzelmeskedik a halál fölött, elveszi a halálnak fulánkját." — „Legyen meg a Te akaratod." — „Uram, kezeidbe ajánlom az én lelkemet! Ámen." — voltak. Legyen munkás és áldott emlékezete e Nathanaeli Jánosi szellemnek ! — A theologiai akadémia gyásza. Csernák Gusztáv, a theologiai akadémia I. évfolyamának hallgatója a Modorban uralkodó hagymáz ragálynak áldozatul esett folyó évi február hó 28-án. Benne az intézet egy szelid lelkű, törekvő tagot, az özvegy anya szerető fiát s özvegységének reméllett gyámolát vesztette el. Nemes érzületéről tett tanúságot utolsó utja is, mikor beteg testvérének látogatására sietve testvéri szeretét életével fizette. Temetése márczius 2-án ment végbe Modorban. Az özvegy anyát és árva testvéreket vigasztalja az Űr, a korán elhunyt ifjút vegye kegyelmébe és oltalmába az ő Ura és Idvezítője ! WIGAND F. K. NYOMDÁJA, POZSONTRA.N