Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinati reflexiók (Belohorszky Gábor)

63 s legkihatóbb polgári szerződés, összefüggésben állván a polgárok legvitálisabb polgári ügyeivel, örökléssel, legitimitással stb. A lutheránus egyház mindig megadta az Istennek a mi az Istené, de a királynak is a mi a királyé, az államé! Az állam is erkölcsi alapon áll. Vájjon megegyezik-e az állam fenségével, magasztos feladatával, ha házassági ügyben a sokfelekezetű országban polgáraival így kénytelen beszélni : Fiam nem segíthetek rajtad, menj elébb papodhoz, tán lesz kegyes összeadni titeket s ha nem, akkor majd jer hozzám, összeadlak én. Nem fakultativ, se nem szükségbeli, hanem kötelező polgári házasság elvileg a mi jelszónk, a részletekre nézve majd akkor nyilatkozunk, ha a törvényjavaslat előttünk fekszik. Ez volt az őszinte férfias szó, a mely mindenesetre visszhangra fog találni az egész országban. Elhiszem, hogy sok emberfiánál volt található egy zsebében óvatosan őrzött be^zédke, mint a melylyel egyházunk sokat hánytorgatott hajóját megvédeni vélte. No én alkalmi beszédre nem szoktam készülni, hanem a pillanat behatása alatt felszólalva beszélni. S ha szükségesnek, időszerűnek láttam volna a hallottak után valamivel hozzájárulni az eszmék tisztázásához, akkor körülbelül ezeket éreztem s gondoltam volna lelkemben. Valóban nem egyesek által portált kicsiségekkel, hanem bölcs intézményekkel, életbevágó reformokkal kell az egyház jövőjét biztos révpartra vezetni. Vizsgáljuk csak a történelem fejlődményeit és eseményeit s arról fogunk meggyőződni, hogy azok nem mint valami deus ex machina váratlanul lepték meg a nemzeteket s az emberiséget, hanem titokszeriien a nemzetek érzületében s gondolkodásmódjában lassanlassan készülődtek, míg utoljára elemi hatalommal kerültek felszíure. Másodszor arról is meggyőződhetünk, hogy olyan események és átalakulások, melyek nem felülről, hanem a nép, a polgárság rétegeiben készülődtek, kihatók valának mindig az összes népekre, egyáltalában az egész emberi nemre. Hát ugyan mit tapasztalunk évtizedek óta az emberi társadalom rétegeiben ? Egy nagy mozgalmat, melynek az intéző körök különféle gátakat emelnek, csakhogy az ár medrét el ne hagyhassa. Egyrészt különféle szekták keletkeznek a köznép rétegeiben, melyek mindinkább belefúródnak a társadalom minden zegzugába, másrészt a szocziáldemokratia ijesztő módon hódít és terjeszkedik nyiltan és titokszerüen. Az első nem megvetendő jelenség, a másik pedig az emberi nem fejlődésének s evolucziójának nagyszerű, félelmetes tüneménye. Mindakettő pedig ellene fordul a fennálló, törvény által védelmezett egyházi és társadalmi intézményeknek, mindakét jelenség lobogójára irta a vallás általános szabadságát és eo ipso a kötelező polgári házasságot is. S mit csinálnak a felekezetek? Az egyik mondja : nem adjuk oda a házasságot, mert szentség; a másik habet mandatum dei, maradjon minden ügy, a hogy eddig volt. A különböző neműek egyesülése, a különböző nemi tulajdonok közös élvezete, az emberi nem feuu* tartásának ez egyetlen feltétele, már akkor volt, a mikor az egyházról, a mai fogalmak szerinti házasságról szó sem lehetett. Csakis akkor, a midőn az egyház biztos győzelmében nemcsak égiekkel, hanem leginkább földiekkel nagyon is kezdett foglalkozni s Canossának kapui megnyittattak, majd okkal-móddal, majd erőszakosan, e már kifejlett embertársadalmi intézményt magához ragadni igyekezett. Mindazonáltal a házasság tiszta emberi, társadalmi, politikai intézmény, a melyhez senkinek csakis az államnak van köze. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy a par excellence kath. államokban a polgári házasság különféle nemei már régen be vannak hozva. Az egyház adhatja áldását a kölcsönös hajlam és szeretet e nyilvánulására épen úgy mint más polgári cselekményökre, de ettől ezen egyesülés és kölcsönös szerződés érvényessége nem feltételezhető. Az egyháznak és vallásnak sokkal magasztosabb, fenségesebb feladata van, mint épen csak keresztelni, esketni s temetni. A nagy vallási eszmékkel szemben, a mint ezek történelmileg az emberi közmivelődés haladásával kifejlődtek, az ilyen ténykedések csak másodrendű jelenséggel birnak. Az egyház s vallás feladata az emberi műveltség fokához képest, az isten fogalmán alapuló világnézetet és az ennek megfelelő életfeladatait és feltételeit s így a valláserkölcsi élet ápolását s fejlesztését eszközölni. Az ember Istennek ama egyetlen lénye, mely a szellem szárnyain felülemelkedve sokat sejt, remél, szeret, ebben összpontosul eszményi világa, ez cselekedeteinek mozgató rúgója, boldogságának egyedüli feltétele. A művelt osztályokhoz tartozók saját szárnyaikon felemelkedhetnek a mélységből a magasságba. A röghöz bilincselt lélek, a tömeg utalva van közvetítőkre. A közvetítő az egyház, összes papjaival, szellemi napszámosaival. Ennek feladata az eszményvilágot, mondjuk, a vallást közvetíteni, fejleszteni, terjeszteni. Az egyház szem elől tévesztette gyakran e fenséges czélját s az ehez vezető eszközök gyakran nagyon is kifogásolhatók voltak. Ha tehát nálunk is behozatnának a CivilStandesamtok, ne féltsük a vallást, mert ez az emberi szívben gyökeredzik, hanem igenis egyházi intézményeinket más alapokra kell fektetni s a pap nem lesz csak funkczionárius, hanem misszionárius, a legszebb, legmagasztosabb vallási eszméknek, az emberi szellem e legszebb kivánalmainak közvetítője. Ezekkel fognak elébb-utóbb egyházi gyűléseink, zsinataink foglalkozni s mentől elébb, annál jobb, mert Hannibal ante portas. Belohorszky Gábor. Kiaevezett egyházi tisztviselők, A dunántúli ág. h. ev. egyházkerület mult évi jegyzőkönyvének 3. p. a. a következő indítvány és határozat olvasható : „Szentmártoni Radó Kálmán egyházkerületi felügyelő a következő indítványt terjeszti elő: Hogy a fiatalabb nemzedék körében ez által is élesztessék az