Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Utóhang a zsinathoz (Andorka Gyula)

62 letörli az idealizmus zománczát, — a ki előtérbe jutott, az gyakran elfeledi küzdő hitsorsosait. Az anyagiság szeretete ellensége a vallásosság gyöngédebb érzelmeinek. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a római kath. egyház mindinkább előtérbe nyomul s hogy lassankint a gyengülő állami hatalom fölé is kerekedik. Mi tehát a teendőnk ily viszonyok között? Erre felelek legközelebb. Andorka Gyula. Zsinati reflexiók, i. Még mindig zsinati behatások alatt állván, nem lehet, hogy ne irjak s az ott keblemet átható érzelmeknek s gondolatoknak kifejezést ne adjak. Az imént tartott lutheránus zsinat befejező ülései tanulságosak voltak rám s mindannyiunkra nézve, s a szív csakúgy repesett a valódi benső örömtől. Derék, buzgó világi férfiainktól nem egyszer történt hivatkozás Lutherre, a nagy világhírű reformátorra s egyikök őszintén kimondta: valamint nem szégyenlem a Krisztus evangyéliumát, ügy nem szégyenlem a lutheránus elnevezést sem, hisz ő az, a kinek vállain most is az evangyéliumi egyház nyugszik. S valóban mondhatom, hogy az egész zsinatot áthatotta Luther szelleme, vagyis őszintén mondva, a szentlélek által ihletett világi oszlopférfiaink visszavarázsolták Luther szellemét zsinati zárüléseinkbe. Lutherben ugyanis a legmélyebb vallásos érzület nyilvánult. Méltán helyezzük Pál apostol jobbjára. Ó volt a 16. század nagy apostola. Egyházi téren ő volt a legeminensebb reformátor, politikai téren pedig szabadelvű s szerető szivével átölelte az egész világot. S ha villongásba is hozta az egész világot, úgy mégis jelszava volt a „pax", jól tudván, hogy az emberi lélekben felcsillanó eszméket egyszerre s mindenhol érvényesíteni nem lehet. A legszélesebb látköre s fenkölt szelleme mellett par excellence praktikus férfi volt ő. S ime ilyenek világi nagyjaink is. S így elmerengve a multak századaiba megint csak ott leltem magamat a disztermi lutheránus emlékezetes zsinaton. Ennek főérdeme az, hogy nem egész év leforgása alatt felépítette új diszes palotáját, épen úgy mint az előtt 12 évvel a testvér református egyház is. E két palota egymás mellett állván, úgy tekintendő mint két édes testvér kedvencz háza. S miután e két testvér a nagy századok viharaiban mindig együtt élt, szenvedett, érzett és működött, ki fogná rosz néven venni, hogy mind a két édes testvér közös elhatározásával, mind a két palota egy ívvel köttessék össze, melynek aranyos felirata más nem lehet mint : Unió. Tisztázzuk azonban az eszmét, hogy ne legyen ezen szép jelszóból egy új üszök, a mely belédobatik a két testvérpalotába a cselédnépség felzavarása s fellázongása tekintetéből. Hát mit, jelentsen ez az unió? Vájjon a régi mesgyék felbontását, a régi oltárok lerombolását? A legszebb, a legmagasztosabb eszmék mestere, hirdetője és személyesítője báró Prónay is, mint egykoron Luther, belátta, hogy egyszerre az egész világot reformálni in capite et membris nem lehet s így nemes szive beérte e gyakorlati unióval, mely közös érintkezésben, a közös ügyek közös tárgyalásában s a nagy egyházpolitikai kérdésekkel szemben egyforma testvéries eljárásban fog állani, magyarhoni protestáns egyházunk jól felfogott érdekében. S miután mind a két testvér saját házában kiván lakni, élni s működni, időnkint a két palota lakóinak legelsőbbjei összegyűlnek, hogy együtt tanácskozzanak s tömörítve minden erejüket, befolyásukat, együttesen lépjenek a küzdhomokra a hazai protestáns egyház igazaiért. A szent atyák s ihletett világi oszlopférfiaink s mindkét felekezeti felügyelőink ezen kis senatusa képezendi ama közös szervet, orgánumot, mely a közös ügyek érdekében egy lélekkel, egy akarattal fog eljárni, hatni, működni felfelé és lefelé magyarhoni prot. egyházunk jól felfogott érdekében. íme ez a szép, nemes, sokat hánytorgatott, zaklatott és rágalmazott protestáns unió, melylyel lutheránus zsinatunk betetőzte nagyszerű, századokra menő, diszes épületét. Szivem mélyéből mondta a kedélyes Baltik püspök : Üdvözlöm ezt az uniót, ezt a közös szervet, mely a két testvérfelekezet összes püspökeiből, egyetemes és kerületi felügyelőiből fog állani, összekötve egy ka-pocscsal, a krisztusi szeretettel, mint a melyben a vallási eszmék netovábbja nyilvánul. így hát szerencsésen átestüuk zsinati ügyeink legnehezebbikén, világi oszlopférfiaink e nagyszerű vívmányán. Honny soit qui mal y pense — mondjuk őszintén, hogy más czél, eszme, gondolat nem vezérelte derék korifaeusainkat, mint ez : egyesítsük erőinket, biztosítjuk győzelmünket. Hála legyen azért a kegyelem Istenének. No de kinek is ne lett volna égi türelme tovább hallgatni a szebbnél szebb enuncziácziókat. Maradtam én is végig, csak az aranyszájú, széleslátkörű Győry Elek kimondhatatlan vervvel, tapintattal és szakavatottsággal mondott másfél órai beszéd után távoztam, jól érezvén s tudván, hogy a megérdemlett; tapsokkal s üdvözletekkel fogadott beszéd után nagyszerűbbet s jobbat már alig lehet élvezni. Tűnődéseim közepette oly kedélyhangulatra ébredtem mint 20 év előtt Deák Ferencz programmbeszéde, nagyszerű hattyúdala olvasásánál. Valamint akkoron Deák Ferencz nevezetes beszédében a nemzet programmja visszhangzott egyházi kérdésekben, úgy most ékesen szóló Győrynk fényes egyházpolitikai s házassági ügyben elmondott enuncziácziójában foglaltatott az egész Lutherania közérzülete. A lelkiismeret békéje, a nemzeti előhaladás és törekvés legnagyszerűbb ügye az, a miért a nemes szónok síkra szált. Nem a róm. kath. egyházzal szemben, hisz alig említette, hanem az összes hazai hit felekezetekkel szemben szabályoztatni akarja a legkiválóbb intéz ményt, szerződést, a házasságot. Mert a házasság nem csupán egyházi szertartás, hanem a legfontosabb