Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Zsinatunk harmadik ülésszaka

Február 9-én szintén P é c h y Tamás és Karsay Sándor ikerelnöklete alatt 10 órakor nyilt meg a zsinat, melyen az előző gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után Péchy Tamás elnök bejelenti, hogy a vegyes bizottság még nem készült el teljesen a miniszteri leiratra adandó válasz szövegezésével. Miután azonban ez az ev. egyházra nézve kiváló fontosságú dolog s így elsietett tárgyalás csak ártana az ügynek, azt az előterjesztést teszi, hogy a zsinati ülést addig függeszszék föl, mig a bizottság munkálata elkészül. Reméli, hogy ez még a mai délelőtt folyamán megtörténhetik. Az elnök indítványát a zsinat magáévá tette. Ehhez képest a nyilvános ülést az elnökség fölfüggesztette s a zsinat tagjait zárt ajtók mögött a tegnapi értekezlet folytatására hívta fel. Csak délfelé nyilt meg újra a zsinati nyilvános tanácskozás, a melynek egyedüli tárgya a közoktatásügyi miniszteri leiratra adandó válasz volt. A vegyes bizottság jelentését Győr y Elek előadó ismerteti. Előadja, hogy a bizottság teljesen át van'hatva a hódolatteljes tisztelet érzelmétől a királynak amaz atyai jóindulata iránt, melylyel immár kilátásba van helyezve, hogy a zsinati törvények rövid idő alatt szentesítve lesznek s ezért, miután a legfelsőbb észrevételek, melyek a felterjesztett törvényekre vonatkoznak, az evangélikus egyházra általában nem sérelmesek, javasolja, hogy azokat a zsinat minden észrevétel nélkül fogadja el. Azok elfogadása esetén azonban — folytatja Győry — szükséges lesz a törvénykönyv megfelelő szakaszainak az észrevételek értelmében való módosítása, melyre vonatkozólag elvileg megállapitandónak tartja, hogy a zsinat a pénzbüntetések végrehajtásához nem ragaszkodik, mert hisz erre tulajdonképen nincs is szükség. Nincs szükség azért, mert ha hivatalnokot marasztalnak el pénzbüntetésben, ezt a pénzbüntetést annak a fizetéséből mindig le lehet vonni, ha pedig az illetőnek nem lenne fizetése, vagy a pénzbüntetés terhét nem akarná hordozni, az egyházi törvényszék mindig abban a helyzetben lesz, hogy az ilyen makacskodókkal szemben törvényadta jogát érvényesíthesse, ugy mint az állam, mely ha a bűnös a pénzbüntetést nem akarja, vagy nam képes fizetni, a pénzbüntetést szabadságvesztésre, bezáratásra változtatja. Az egyház a pénzbüntetést nem változtathatja ugyan át bezárásra, de átváltoztathatja kizárásra és abban semmi jogtalanságot sem követ el azok ellen, kik szegények, mert a pénzbüntetés fizetésűkből mindig fedezhető lesz, igy tehát senki sem fog az egyházi hivatalnokok kötelékéből egy esetleg kisebb hibáért csak azért kizáratni, mert talán nem lenne képes a reája kiszabott pénzbüntetést megfizetni. Épen ezért a szónok a bizottság nevében javasolja, hogy a zsinat tartsa fenn ugyan a pénzbüntetést, de annak végrehajtását ns kivánja a polgári hatóságtól, akkor, midőn a maga erején is élhet a végrehajtás jogával. Áttérve a részletekre, az előadó kifejti, hogy tehát a 7. paragrafusból kihagyandó volna ez a két szó: „valamint pénzbüntetés," mert az egyháznak meg van a módja a pénzbüntetések behajtására állami asszisztenczia nélkül is. A 127. § - ra nézve a bizottság egészen elismeri a miniszteri leiratban foglaltak helyességét, a mennyiben a leirat a legszabadelvűbb módon és a legnagyobb tisztelettel nyilatkozik az egyházi autonómiáról. Csakugyan helyes lesz az az intézkedés, hogy a 127. szakasz megtoldassék e mondattal : „Ily esetekben rendkívüli közgyűlés összehívásának van helye." Oly esetekben tudniillik, a mikor az egyház hitelveit vagy alkotmányát sértő kormányrendeletek kihirdetéséről van szó. A harmadik módosításra vonatkozólag a bizottság ajánlja elfogadásra a 440. szakasznak olyan módosítását, a mint azt a miniszteri rendelet ajánTja. Ez igy hangzik : „Ellenszegülés esetében a karhatalom kirendelése iránt, valamint akkor is, ha a pénzbeli elmarasztalás behajtása válik szükségessé, a mennyiben a 6. és 7. §-ok eseteinek valamelyike forog fenn, az államhatalom segélye és eljárása végett a világi hatóság megkeresendő. A megkeresést a kiküldött jelentése alapján a kiküldő egyházi törvényszék elnöksége eszközli." Ezenkívül a 336. szakasz volna oda módosítandó, hogy a pénzbirságra ítélt, a mennyiben a pénzbírságot be nem fizeti a kitűzött határidő alatt, az egyháznál viselt hivatalától elmozdítható. Radó Kálmán őszinte hálával van eltelve az egyház legfőbb védnökének kegyes hajlandósága iránt s köszönettel a magas kormány jóakarata iránt, a melylyel az ágostai evangélikus egyház törvénykönyvének az ügyét ily gyorsan elintézte. Indítványozza, hogy a zsinat az előterjesztett módosításokat egyhangúlag fogadja el s azt az alkotmányi törvénykönyvbe iktassa be. (Zajos éljenzés.) Péchy Tamás elnök azt hiszi, hogy a zsinat a legmélyebb hódolattal és ragaszkodással viseltetik a legmagasabb ur iránt, a ki atyai gondoskodásának az egyház iránt ismét fényes jelét adta. (A zsinat feláll és zajosan, lelkesen éljenez.) Méltóztassanak — folytatta az elnök — megbízni, hogy az imént elfogadott módosításokkal együtt az uj törvénykönyvet terjesszük föl a magas kormányhoz, azzal a kéréssel, hogy a legmagasabb szentesítést kérje ki. (Átalános élénk éljenzés.) A zsinati közgyűlés fölhatalmazza egyszersmind az elnökséget, hogy az uj törvénykönyvet kísérő feliratban a zsinat hódolatteljes tiszteletéről és hálás érzelméről megemlékezhessék. Zelenka Pál püspök indítványára délután 5 órakor bizalmas értekezlet tartatott, melyen az egyetemes papi illetőleg theologiai és tanítóképzői tanári nyugdíjintézet megalakítása érdekében az indítványozó püspök ur elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki, melynek feladata a zsinati határozattal kimondott, mindenkire kötelező egyetemes nyugdíjintézethez szükséges előmunkálatok elkészítése. A másik igen érdekes eszmecserére alkalmat nyújtó, szintén Zelenka Pál püspök által felvetett kérdés a lelkészek külső megjelenése illetve ruházkodása volt. Az istentiszteleti szokásos öltözék megtartása mellett némelyek valami egyenruhafélén törték a fejőket. Eszmecserének érdekes volt, különösen az illemtanból vett előadásokkal fűszerezett részletek, de megállapodásra nem jutott az értekezlet. Február 10-én Péchy mellett Karsay aggastyán püs-