Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az evang. bányakerület pénzügye (Gaál Mihály)

53 theologiát is végezzenek s míg az állami tanárok négy, addig ők hat-hét évig legyenek kénytelenek az egyetemet látogatni, mert úgy, mint Minimus tervezi, t. i. négy év alatt — mint láttuk — lehetetlen czélra jutniok. — Vájjon nem-e ellenkező eredményt érnénk el tehát Minimus tervével, mint a mire törekszünk ? Bizonyára igen 5 visszariasztanánk minden prot. iíjut a tanári pályától. Minimus terve tehát, ha keresztülvitele nem ütköznék is oly nagy nehézségekbe — pedig ezek is felmerülnének, mert hisz egyik egyházkerület se mondana le szivesen a maga theol. intézetéről az óhajtott czélra épen nem vezetne. De — s itt rejlik tévedése — nem is az a czél, hogy tanár-lelkészeket, hanem hogy buzgó prot. tanárokat nyerjen egyházunk, olyanokat, kiknek szive vallásukért, egyházukért is buzogjon, s kik e buzgóságot, a prot. szellemet növendékeikben is fel tudják ébreszteni, ápolni, fejleszteni. — Ez pedig, miután a végzett theologusoknak a tanári pályára való lépése oly gyéren történik, hogy ez uton dús eredmény nem igen várható, csak is egy prot. tanárképző létesítése által érhető el. Ugy látszik kérdés tárgya lehet az is, hogy ki létesítse a prot. tanárképzőt, mert Minimus „nem gondolt soha arra, hogy az egyetemes egyház állítson fel ilyet." Hát vájjon ki? Az állam, mely csak nagy nehezen nyújt meglevő intézeteinknek is itt-ott egy kis segélyt, bizonyára nem fog-e szükségünkön segíteni, nem fog számunkra felekezeti intézetet felállítani. — Bizony magunknak kell törekednünk, az egyetemes egyháznak kell megtennie, a mit tehet, akár önmagában, akár a testvér ref. egyházzal közösen. — Bármily úton-módon, de tennie kell, mert a veszély megvan, a protestantismusnak eddig főkép az iskolákból táplálkozó ereje egyre fogy, az ellenfél, „régi ellenünk" pedig egyre erősödik s készül ellenünk. — Midőn azonban egy prot. tanárképző létesítésére törekszünk, ne zavarjuk össze ezzel a theol. intézetek egyesítésének s Budapestre való áthelyezésének kérdését, mert ez úton nem fogjuk az óhajtott czélt elérni. Holzhammer János. Az evang, bányakerület pénzügye. Nem kritika czélja a jelen czikknek, hanem egyszerű ismertetés, hogy egy egyházkerület pénzügyi állapotáról némi összbenyomást nyerjünk. A gyűlések alkalmával csak a vitatott kisebb-nagyobb napi kérdések szoktak a lapok hasábjaira kerülni. A pénzügyről a lapok referense hamarjában nem is tudna szólani. Később pedig már senki sem törődik azzal. De eljő az idő, midőn a pénzügy nem lesz többé az egyházi közönség hamu-pipőkéje, s akkor talán mindig jobban érlelődni fog a meggyőződés, hogy biz a pénz az egyháznál is nervus rerum gerendarum. A bányakerület most állandó pénzügyi bizottsága utján gyakorolja az ellenőrzést pénztára felett; ezen bizottság azonban nem tesz semminemű előterjesztést a kerületnek, hanem a kerületi közgyűlés kebeléből, küldetik ki évenként egy számvizsgáló bizottság, mely az állandó pénzügyi bizottság jegyzőkönyvei alapján tesz sommás jelentést a pénztár állapotáról. Ezen jelentés szórói-szóra a ker. gyűlés jegyzőkönyvébe kerül, s ebből értesül a kerület pénzügyi állapotáról a kerület minden egyháza. A ker. ad hoc számvizsgáló bizottság jelentése szerint a kerületnek szabad rendelkezésre álló tőkéje 1892-ki junius 30-ki pénztári zárlat szerint 112,061 frt 81 kr. Megjegyzendő, hogy a tőke tavaly 119,467 frt 62 krt tett ki, még pedig rendkívüli 15,596 frt szaporulattal. Ez idén tehát a tőke 7405 frt 80 krral fogyott, a mi azonban csak látszólagos apadás, mert az aszódi kerül, leánynöveldébe 9855 frt 80 kr. ruháztatott be. Ezen felső leánynöveldének csak kástélya került 36,000 frtba, mely összeg azonban nagyobbrészt adakozás utján fedeztetett, mely adakozók élén áll egyetemes felügyelőnk, br. Prónay Dezső 3600 frttal, utána nagy összegekkel a Podmaniczky és Badvánszky családok. Jövőben ezen leánynövelde épülete és felszerelése is fölvétetik a kerület vagyonleltárába. A kerület tőkéje tíz év előtt még csak 86,255 frt volt. A gyarapodás onnan van, hogy az államsegély el nem fecséreltetik, hanem bizonyos múlhatlan kiadások után a kerület tőkéjéhez csatoltatik. A kimutatott 38,021 frt 3 kr. bevétel természetesen nem csupán a tőke jövedelméből s a tőke egy részének folyóvá tételéből származik, hanem vannak egyéb jövedelmi források is. Hogy ezek miből állanak — sajnos — a jegyzőkönyvből megtudni nem lehet, mert az évi költségvetés, noha az esperességekkel közöltetik, a jegyzőkönybe nem szokott fölvétetni. Egybevetés folytán annyit tudhatunk, hogy a kerület egyik főjövedelmét képezi az államsegély, mely ez idén 6000 frtra emeltetett fel, s egyesek évi kötelezett adakozásain kívül a cathedraticum és agentionale, mely czímen 1884-ben az 1880-ki országos népszámlálás alapján egy lélekre egy krajezárt állapított meg. A kerület bizonyos fix összegekben kivetette ezt az esperességekre, az esperességek viszont az egyes egyházakra. E czímen befoly évenkint 2779 frt 30 kr. Tehát az összes lelkek nem vétettek számba. A kerület bevételei 1888 óta így hullámzanak. Kerek számokban: 1888-ban 22,000 frt, 1889-ben 48,000 frt, 1890-ben 30,000 frt, 1891-ben 53,000 frt, 1892-ben 38,000 frt. Mint ezen számadatokból látszik, ezen dologba bizonyos consolidált állapotot behozni nem ártana, még pedig a rendes és rendkívüli bevételek elkülönítésével. A kerület az 1891/2 pénztári évben a folyó pénztárból kiadott összesen 37,917 frt 30 krt. Ebből mint láttuk, az aszódi kerül, leánynöveldének 9855 frt 80 kr. jutott. A közigazgatási kiadásokon kívül a kerület nagyban gyakorolja a segélyt és jótékonyságot. így a kerületi, papi s tanári segély intézetnek az államsegélyből évenkint 600 frtot juttat. Azonkívül a kerületi papözvegyeknek, kiknek férjei a