Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Evang. ker. anyaszentegyház és a középiskola

zavarnak válnék kutforrásává. — Miért óhajtja ugyanis Minimus a prot. tanárképző felállítását? Azért, „hogy papjaink egyszersmind végzett tanárok s tanáraink egyszersmind végzett theologusok is legyenek." Ha ez a czél, akkor kis újjunkat is szükségtelen megmozdítanunk a jelen állapotok megváltoztatására ; ezt elérhetjük mostani eszközeinkkel is. — Minden theologusnak szabadságában, illetőleg jogában áll theol. tanulmányainak befejezése után bármelyik hazai egyetemünk filozofiai fakultására beiratkozni. Elvégzett theol. tanulmányait beszámítják két, illetve egy évbe, — a szerint, a mily szakcsoportot választ, s így két, illetve három év alatt tanári szakvizsgálatot tehet. — Az ily theologiát végzett egyént csak nem kell aztán féltenünk, hogy két-három év múlva prot. szellem nélkül kerül ki az állami tanintézetből. — Nem kellene tehát egyebet cselekednünk, mint kötelezővé tenni a tanári képesítés megszerzését minden theologusra, minden tanárjelöltre s a Minimus által kitűzött czél el volna érve, — lennének lelkész-tanáraink s tanár-lelkészeink. S az a czél csakis a most említett utón volna elérhető. Minimus azonban más módon gondolja czélját megvalósíthatónak. — „Tegyük át a theol. akadémiát Budapestre —- ez által alkalmat nyujtunk a theologusoknak, hogy magukat valamely tanári szakra — sa filozofusoknak, hogy magukat a lelkészi pályára előkészítsék." — Sőt „kötelességgé tenné s a lelkészi hivatalra való választhatóság feltételeként megkövetelné, hogy az illető legalább két évig tanári hivatalt viseljen." Miután sehol se szól czikkében a tanulmányi időnek 6 — 8 évre való felemeléséről fel kell tennünk, hogy a kétféle képesítés megszerzését egy és ugyanazon idő — 4 év — alatt véli elérhetőnek, sőt erre czikke egy helyén egész határozottan 4—5 évet szán. — Ez azonban fizikai lehetetlenség. — A theologusnak legalább 25 órája van hetenként ; ugyanannyit vegyünk csak fel a tanárjelöltnek is (pedig annak van 30—35 is) ez együtt heti 50 óra, miből minden napra 8 — 9 esik. — Ha Minimus ismer oly fiatal embert, a ki ezt 4 éven át kibírja s mellette éjjelenként (mert nappal egyetemen s akadémián ül) azt az óriási anyagot, a mit két szakpályára való készülés nyújt, áttanulmányozza s hat vizsgálatot letesz, azonfölül ha szegény — a milyen pedig a többség — önfentartása végett naponként korrepetitoroskodik, vagy más effélével foglalkozik : én készséggel meghajlom e csodás lény előtt s örömmel elismerem a szóban levő terv helyességét. Addig azonban nagyon is kételkedem, s kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez egy körülmény maga elég Minimus egész okoskodásának halomra döntésére. — Ehhez járul még, hogy lehetetlen volna a theol. akadémia órarendjét — még ha erre az egyet, tanári kar némileg tekintettel lenne is — az egyetem filozofiai fakultásának órarendjével oly módon kombinálni, hogy a legtöbb theol. óra összeütközésbe ne jöjjön a bölcsészetiekkel. Már pedig ugyanazon hallgató egyszerre két helyen nem lehetne. De tegyük fel, hogy bármikép az általa kitűzött czél megvalósulna. Mi haszna lenne ennek? Az, „hogy a végzett theologusnak nem kellene 40 frt fizetés mellett káplánkoduia évekig," mert menne tanárnak, sőt „nem is volna választható két évi tanárkodás előtt." No ez ugyan kétes értékű haszon. Nem tekintve, hogy utóbb a sok tanár-theologus számára új gymnasiumokat kellene íelállítanunk — ez a két, vagy ha tetszik három négy évi tanárkodás, a folytonos személy-változások s a kezdő fiatal emberek paedagogiai kísérletezése, (mert hisz itt is a gyakorlat tesz mesterré), hogy előnyére válnék-e a nevelés s oktatásügynek, azt kiki könnyen megítélheti. — A két év elteltével aztán megválasztva átvenné a végzett tanár-theologus valamely gyülekezet lelkészi vezetését. — Hogy milyen lenne ez különösen az első időben a megelőző kápláni gyakorlat nélkül — pláne, mikor a két év alatt a theologián tanultakból is már sok feledésbe ment, pedig a theol. elméleti képzés különben is rászorul a kápláni gyakorlatra; — hogy nem koczkáztatná-e ez sokszor egy gyülekezet szellemi s anyagi jólétét — annak megitélését ismét az olvasóra bizom. — Nem fogadható el az erdélyi szász egyházra való hivatkozás, egyrészt, mert ott egészen más, sajátságos viszonyok vannak, másrészt, mert az ottani gyakorlat, egy régi traditiónak maradványa s ma már szintén elavult s gyakorlati haszna nem igen mutatható ki. — De meg egészen más is ama gyakorlat, mint a milyet czikkiró a káplánság kikerülése végett tervez. — A káplánok sokszor sanyarú, szomorú helyzetén nem azáltal segíthetünk, hogy egy pályájuktól eltérő kerülő útra vezetjük őket, hanem azáltal, ha azt a 40 frtot emeljük fel valami illendő összegre. (Vége következik.) Holczhammer János. Evang. kii. anyaszentegyház il a középiskola. (Vége.) Nem panaszkép mondom s engedelmet kérek, ha már megint magamra hivatkozom. Öt gyülekezetben összesen 3000 lélek gondozása van reám bizva; iskolák száma : négy, hat tanítóval ! A mult évi népesedési mozgalom a következő eredményt mutatja: született 100 gyermek; meghalt 79 egyén (17-et kivéve, távolabb-közelebb eső filiákban); esküdött 29 pár; gyónt 3000, beteggyóntatást kivánt 26 egyén s ehhez — egymagam állok itt! Aztán akkor kit okozzak, mikor annak a szegény betegnek, kinek meglátogatására már hetek óta nem sikerült időt szakítanom, egy szép napon „halotti levelét" hozzák? Hát aztán mit szóljanak azok a kartársak, kik két, három, négy-annyi lélekkel biró gyülekezet élén állanak !