Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - György püspök ukáza (Raffay Sándor)

45 Római katholikus „szomszéd uram", kevesebb lélekszám mellett 3 — mondd: bárom segédlelkészszel dolgozik ; pedig annak nem kell évente — csekély számítással — 200 beszédet tartania ! Ebben igyekezzünk a róm. katli. egyházzal versenyre kelni, ne pedig — középiskolák fenntartásában ! Ez olyan luxus, a melyet a r. katholikus egyház — roppant vagyona mellett — megengedhet magának, megengedhet másrészt annyival inkább, mert azok előbb teljesítenek az ő egyházuk érdekében missiót, mint a mieink, mert minden középiskolai tanáruk — felszentelt pap ! Mikor fog evang. egyházunk valahára annak tudatára ébredni, hogy hivatása az, mely a kovászé? Mikor fogja működését, figyelmét a hivők seregére fordítani, magát első sorban annak tekinteni, a mire hivatva van, Krisztus evangélioma letéteményesének, bizományosának? Vagy attól féltjük tán ifjúságunkat, hogy az állam nem fogná oly jól és alaposan megtaníthatni az általános míveltséghez kivánatos tudományokra, mint mi ; vagy attól félünk, hogy az államnak nem áll érdekében, hogy az ifjúság vallásos-erkölcsi nevelésben részesüljön s ép ezért nem fogja - megengedni, sőt nem fogja egyenesen követelni az egyházaktól — tehát a miénktől is! — hogy a maga ifjúságának ily neveléséről gondoskodjék? Ne ámítsuk magunkat ! Nekünk — az evang. egyházunk alapja, érdeke, feladata — a hivő közönség, hivő sereg kell, ezt pedig a legegyháziasabb középiskolai nevelés sem fogja megteremteni, nem annál kevésbbé, mert ebben nem mindenki részesül ! Miért nem folyamodnak középiskoláink nagyobb építkezéseknél, beruházásoknál stb. az áldott GusztávAdolf egylethez? Miért részesült ez utóbbi részéről hazánkban egyetlen egy támogatásban s ez is csak azért, mert „ottkünn" abban az édes reményben ringatják magukat, hogy ez a németségnek védbástyája! Azért, mert kétségkívül azt a feleletet kapnók, hogy középiskolák fentartása nem képezheti egy szegény, támogatásra szoruló egyháznak feladatát! s ha nekünk olyan sok a pénzünk, minek kérünk akkor szegény gyülekezeteink részére ? Ha evang. egyházunknak igaz érdekeit akarjuk előmozdítani, ne vonuljunk a világi tudományosság ágyúival, fegyvereivel — a fellegvárba, uyugodtan nézve, miként vész el alant a „nép", mely hit és tudomány nélkül való? A mi népünknek, a hivő közönségnek édeskevés érdeke van abban, ha iskoláinkban bármily kitűnően tanítják a mathematikát és görög nyelvtant ! O néki más kell ! Lelkes vezérsereg, kórházak, szegény-ápoldák, leányiskolák, hol nekünk evang. anyákat nevelnek ; diakonissaintézetek, árvaházak, menhelyek, templomok, iskolák s ezekben az, a mi mindent áthat, a mi mindent újjá szül, a mi mindennek alapja, kezdete és vége, eredete és czélja: Krisztus neve és evangelioma! Ezt hát ne késsünk neki megadni, mert bizonybizony kérdőre fogunk még érte vonattatni! S ha ez megvan, behat iskoláinkba, házainkba, a szivekbe, akkor nincs mit félnünk a gonosztól, az velünk van örömünkben, bánatunkban, életünkben, halálunkban mind e világ végezetéig ! Amen ! sv. György püspök ukáza. Azt hinné az ember, hogy századunk sokat emlegetett felvilágosultsága végkép kiölte már az ultramontán törekvések középkori konkolyhintő szellemének még a csiráját is. Annyian s oly garral hordozzák ajkaikon a szabadelvűséget, hogy azt hihetné az ember, annak gyökere valóban a szívnek mélyén csírázik. De hát a nézőtérről nem igen lát az ember az élet nagy színpadának kulisszái mögé. Csak nagy néha, ha meglebben egy kissé a függöny, látszik ki a — lóláb. Ahol a felekezetek közti türelmetlenség átkos magvát hintik, ott mindig az elsők soraiban suhog „(jyörgy püspök* ismeretes csuhája. Boldogult Czékus püspök volna a megmondhatója, mennyi baj volt mindig e felvilágosult főpásztorral ! Tudjuk, hogy a keresztyén szeretetnek és a krisztusi szelídségnek és békének nemes munkáját mindenkor teljes odaadással hátráltatta. S ezt a neki tetsző, valóban keresztyén püspökhöz méltó munkát egész sportszerűleg űzi, oly annyira, hogy az állam törvényeit nemcsak nem respektálja, hanem még a Felség jogait is nem létezőknek tekinteni s azokat semmibe venni is elég merész. Hogy miért tűri ezt az állam, miért nem vet határt e vakmerőségnek, nem értem. Hogy miért szabad ez egy embernek a törvénytelenségek egész sorát bűnhődés nélkül elkövetnie, mindenesetre csak az államhatalom kezelőinek gyengeségéből, tehetetlenségéből lehet megmagyarázni. íme legújabb hőstette. Csak a napokban történt, hogy egy evangelikus férfi egy r. kath. hajadont eljegyezvén, a kihirdetés megtörténte után a menyasszony illetékes lelkészéhez ment, hogy vele az esküvőről értekezzék. A plébánost otthon nem találván, annak titkára, a gazdasszony fogadta őt s előre is tudatta vele, hogy az esketésből nem lesz semmi, mert a püspöktől levél érkezett, mely a plébánosnak már eddigi engedékenységét is megrótta. Mindjárt ki is hozta a levelet, hogy olvassa el. Az álmélkodó vőlegény a levéllel együtt azonnal a maga főespereséhez utazott, hogy tőle tanácsot kérjen. A levél szószerinti szövege a következő : N. 83/1893. Tisztelendő Plébános úr! Nagy és fontos okok behatása alatt érlelődött meg elhatározásom, hogy a vegyes vallás tiltott akadálya alól felmentvényt egyáltalán adni nem fogok. Az okok ismeretesek Tisztséged előtt 35. sz. a kelt leiratomból, a melyekből kifolyólag kivételt a W. R. jegyesekre nézve sem tehetek, akiket nem kellett volna