Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A kerületek új beosztása (Thébusz János)

421 tót ajkú iparosok csak azon feltétel alatt hajlandók iparczikkeikkel az ezredéves kiállításon részt venni, ha szláv szinű zászló jelvénye alatt külön helyet kapnak. És mily mélyen alszik ismét a kormány, liogy az izgatókat kifürkészni és érdemük szerint megbüntetni nem akarja ! De tegye meg kötelességét az egyetemes gyűlés is. Sajnos, hogy eddig meg nem tette. A ró'czei tót főiskolát bezáratni engedte, de bíínös tanárait futni hagyta, sőt lelkészekül alkalmaztatta, liogy annál jobban megmételyezzék a népet. Az 1882-iki egyetemes gyűlés a pánszláv elveknek hódolókra kimondotta, liogy azok sem felügyelők nem lehetnek, sem lelkészekké fel nem avathatók. És a Kievbe zarándokoló, valamint a legutolsó egyetemes gyűlésen czélzatukat nyiltan valló felügyelők még most is ott honolnak mint Ephialtesek elnöki székeiken. A szláv sajtó által „bátor ifjaknak" nevezett azon 19 pozsonyi theologus, ki azon nyilatkozatot, hogy magyar hazafi, aláirni nem akarta, felszenteltette és mint a nemzetiségi hóbort apostola, jobb ügyre érdemes szivóssággal tör czélja felé. Midőn az idei egyetemes gyűlésen a dunáninneni püspök az iránt lett meginterpellálva, hogy egy megrögzöttnek tudott és ismert iíjút miért szentelt fel s a püspök azt válaszolta, hogy a nevezett ifjúra nézve nála semmiféle, felszenteltetése't gátló akadály be nem jelentetett, az egyetemes gyűlés azt tudomásul vette, ad majorem Slaviae glóriám. Azon pozsonyi theologusokra nézve, kik tót esküjükkel a magyar nyelv ellen tüntettek s -kik, gyalázva a pozsonvi tanárokat, magyarországi pánszláv lelkészek adományaiból külföldre mentek, semmiféle intézkedést sem tett az egyetemes gyűlés. Majd külföldi egyetemekről visszatérve, szép csendesen lelkészekké felavattatnak s a nemzetiségi jogosulatlan aspirácziók legdühösebb apostolaivá lesznek. Jól van ez így? Nincs. Evangyéliomi szeretettel párosult erélyre és igazságos szigorra van itt szükség. Hulljon, a mi férges . . . Kettőben bizunk. Bizunk azon feltevésünkben, — remélve annak igazságában, — hogy a dunáninneni kerületben jelenlegi püspökük élén tömörülni fognak egyházukat és hazájukat egy iránt szerető férfiak, hogy a rakonczátlan, sem egyházukat, sem hazájukat nem szerető és az oroszszal kaczérkodó elemmel férfias kitartással szembe szállnak s hatalmukat megtörve az igaz ügyet diadalra juttatják. De bizunk az egyetemes gyűlésben is. Ennek a zsinati törvények értelmében immár körvonalozva van jogköre. A^an feloldó, van megsemmítő, de van kényszerítő joga is. Joga és kötelessége a ténykedő püspökök kötelességét ellenőrizni s tőlük a végzések foganatosítását követelni s ha nem teszik, felelősségre vonni. Joga és kötelessége megkövetelni tőlük azt, hogy nemzetiségi tekintetben magukat gyanússá tett ifjakat fel ne szenteljenek. Joga és kötelessége az egyetemes felügyelőnek is a püspökök e tekintetbeni eljárására felügyelni és tőlük az egyház és a haza javát czélzó intézkedések lelkiismeretes foganatosítását követelni. Bizunk az egyetemes gyűlésben, hogy ezentúl nemcsak szépen szónokolni, nagy lelkesedéssel határozatokat hozni, hanem azokat erélylyel és következetességgel foganatosítani is fogja, mert ezer szónál szebben beszél a tett. Bizunk egyetemes egyházunk erélyes felügyelőjében, hogy az egyetemes gyűlés határozatait érvényesíteni is fogja. Ha ez megtörténik, akkor a helyhez kötött és elkülönített nemzetiségi aspirácziók nemcsak azonnal megfékeztetni, hanem idővel egészen el is enyésztetni fognak. Miután jelen czikkem akaratom ellenére már ügy is hosszabbra nyúlt, röviden még egyet jegyzek meg. Ha egyházunk vezérlő férfiai és körei az itt ajánlott felosztással nem lennének megelégedve, akkor ajánlom azon uj beosztást, melyet a „Budapesti Hirlap" decz. 5 iki számában bővebben indokoltam s melynek tartalmát e lapok 49-ik száma közleni jónak találta. Az uj beosztási tervet készítő bizottság csakis a jelen állapotokat vette tekintetbe, mi kitűnik abból is, hogy Liptónak csak felső részét csatolta a tiszai egyházkerülethez, de Liptó-Szent-Miklóslioz csakis azért nem akart nyúlni, hogy az jelenleg történetesen püspöki székhely. Hát ez muló baj s rajta könnyen lehet segíteni. Az uj beosztásnak olyannak kell lennie, hogy az, ha nem is századokon keresztül, de legalább hosszú időre érvényesülhessen. Ilyennek tartom a következő uj beosztást : 1) Dunántúl elvesztené Fehér-Komáromot, nyerné Mosonyt, Zágráb és Eszék városokat. Természetes földrajzi kikerekítés. Lenne benne 217934 lélek, 151 egyházközség és 154 lelkész. 2) Dunáninneni kerület állana : fehérkomáromi, pozsonyvárosi, pozsonymegyei, trencséni, nyitrai, barsi, honti, zólyomi és nógrádi egyházmegyékből. Nyerne két iskolát: a selmeczbányai főés a beczterczebányai algymnasiumot. Lélekszáma lenne 219167, egyházközsége 163, lelkésze 170. Neve lenne: bányai kerület. 3) A tiszai egyházkerület magába foglalná az árvái, liptói, turóczi és a jelenleg birt egyházmegyéket, összesen 225766 lélekkel, 180 egyházközséggel és 182 lelkészszel. 4) A bányai kerület alföldi vagy budapesti uj kerületté lenne, melyhez a budapesti, pestmegyei, békési (ez hárommá lenne osztható), bánsági és bács szerémi (ketté osztandó) egyházmegyék tartoznának. Lélekszáma 296212, egyházközség 114, lelkész 125. Ugy az egyik, valamint a másik felosztási tervezetnél figyelembe vannak véve nemcsak a földrajzi