Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Nekrolog - Tóth Sándor
422 és népességi tekintetek, hanem egyszersmind a történeti tradiczió és a helyes közigazgatás föltételei is. Az első természetesebb és helyesebb, a második czélszerfíbb és kivánatosabb. Thébusz János. Az 1893. évi Advent gyászt bozó volt a soproni alsó egyházmegye szil-sárkányi evang. gyülekezetére, mert az elkövetkezett Adventnek első napja beteg ágyban találta szeretett leikészét. De az ezen alkalommal nyilvánult igaz részvéte a gyülekezetnek csakhamar leverő gyászszá változott, mert adventi örömének lelkes hirdetőjét ugyan azon héten decz. 8.-án elragadta tőle a halál. Megható volt a halála felett érzett részvétnek nyilatkozata nemcsak saját gyülekezete s lelkésztársai, hanem a közeli s távoli jó ismerősök, barátok s hivek részéről is. Ig^n ! Mert az ő halálának körülményeit tekintve lehetetlen az Úr Jézusnak a jó pásztorról alkotott képére nem gondolnunk. A jó pásztor, hogy csak egy juha is el ne veszszen sietve indul az egynek keresésére s kész életét is adni annak jólétéért. Igy tőn ő is ! Influenza miatt őrzött betegágyát elhigyja, midőn egy szenvedő hivének gyóntatására hivják. A hideg és ködös idő tüdő-gyuiadássá fejlesztette betegségét, a melynek romboló munkáját sem a helybeli, sem a csornai orvosok tudománya, sem az éjt s napot együvé tevő önfeláldozó hű nő szeretetteljes ápolása megakadályozni képes nem volt. Néhány napi rövid szenvedés után ugy mult ki, mint híí pásztor, mint Krisztusának hív szolgája, ki élete kocz'káztatásával is gondot visel a reája bizott nyájról. A boldogult született Komárommegyében Szenden, hol édes apja Községi jegyző volt a legújabb időkig. Gymnáziumi tanulmányait Sopronban kezdi, de egy év múlva már Pozsonyban folytatja. Ugyanott végezte a theologiai tanfolyamot is. Mint sok más szorgalmas és tehetséges tanuló, ugy ő is órák adásával igyekszik az ő taníttatása által a szülői házra nehezedő terhet könnyíteni. Midőn Pozsonyban a theologiai tanfolyamot elvégezte, egy évre e jó hírnévnek örvendő németországi hallei egyetemre költözött. A hallei egyetemen szorgalmas tanulmányozással eltöltött év után hazájába visszatérvén Hont-megyében az Ivánka családnál foglalt el nevelői állást. Ezen nevelői állásában kereste fel őt a fehér-komáromi egyházmegye egyik gyülekezetének Csákvárnak bizalma, de ahonnan rövid idei működés után Győr-Szemerére távozott. Félévi itt működése után lépett házasságra páratlan gyengédséggel szeretett nejével Tóth Ilkával, a mely házassági szent frigy 24 évi boldogság után most halálával szétszakadt. Mintegy 3 évig hivataloskodott Győr-Szemerében, mert a szil sárkányi gyülekezet bizalma hívta meg őt egyházkerületünk egyik kiváló lelkészének helyébe, ki innen más gyülekezetbe távozott. Advent első vasárnapján igtattatott itt be ünnepélyesen hivatalába. Itt 22 évet töltött el áldásos munkálkodás közölt. A 23-ik egyházi esztendő már betegen találta s betegségét az egyházi esztendő első hetében már halál követte. Szil-Sárkányba Adventtel jött, Adventtel távozott. Lelké.-zi működésének föelvét a rend és pontosság képezte. E szerint rendezte be házi s családi ügyeit. Fő dolga volt ő íeki gyülekezetének gondozása, egyházának s Krisztusának hű szolgálata. Lelke3 hive volt egyházunk autonómiájának. Ennek nemesik teljes érvényesülést engedett gyülekezetében, hanem a még csak látszólagos sérelmeket is szóvá tette illetékes helyen, hogy még látszata is elkerültessék a legjelentéktelenebb dolgokban is az autonomia megsértésének. Lelkészi működésének súiyát a lelkipásztorkodásra fektette. Szorgalmasan látogatta hiveit különbség nélkül. A gazdagokat buzdította, lelkesítette; a szegényeket bátorította, erősítette. Az örömben, örvendezett az örülőkkel; a bánatban igazán résztvett a bánkódókkal s ilyenkor kifogyhatatlan volt a vígasztaláénak szavaiban. Folytonosan tanulmányozott. Az egyházi irodalmon kivül taiulmányának tárgyát képezték a bibliai nyelvek a héber és a görög, nem különben a latin nyelv. A magán életben rendkívüli szívesség és udvariasság képezték jellemvonását, melyet minden tőle telhető módon kimutatni igyekezett. Mindenkor élénk részt vett az esperességi gyűlés tanácskozásaiban, hol nem egyszer tűnt fel talpra esett indítványaival s megjegyzéseivel. Az esperességbeli gyülekezetek benne helyezett bizalma folytán hosszabb ideig viselte az esp-rességi pénztárnoki tisztet s teljesítette buzgóságáról ismert gyülekezeti felügyelőjének társaságában a népiskolák vizsgálását Rábaközben. S bármivel bízatott meg, mindent, mindenkor hiven s pontosan teljesített, mert azt vallotta elvül, hogy: „a sáfárban az kívántatik meg, hosy mindenben hivnek találtassék." Ebből származott a nagy részvét, mely halála alkalmával minden oldalról oly megható módon nyilatkozott. Temetése decz. 10.-én délután 2 órakor ment végbe, a mikor koporsója felett egyik legközelebbi szomszéd lelkésztársa H ér ints L. farádi lelkész mondott rövid, az egyházi gyászbe.szédre előkészítő imát. Azután az egész gyászoló közönség bevonult a közeli templomba, hol Laucsek Jónás esperes lép-tt a gyászlepellel bevont szószékre s tartotta felette Jel. 2, 10 — 11 alapított megható gyászbeszédét. Ennek végeztével az egész gyászoló közönség részvétele mellett elkísértetett sírjához, hol Hajas Endre szt.-andrási lelkész magvas gondolatok és költői fordulatokban gazdag verses imában búcsúztatta el a boldogultat hü nejétől rokonaitól, szeietett gyülekezetétől s pályatársaitól. Gyülekezete a halálát hirdető gyászlapra ezt nyomatta : „Az igaznak emlékezete áldott!" Ugy legyen! iiiiaiü B Az „Őrálló" előfizetőit s barátait van szerencsénk tisztelettel értesíteni, hogy lapunk 1894. évi január 3-án tényleg megindul s azontúl hetenkint kétszer, kedden és pénteken, pontosan meg fog jelenni. Munkatársakúl Ígérkeztek eddig : AndorkaGyula királyi járásbiró, Antal Gábor ev. ref. lelkész, Baksay Sándor ev. ref. esperes, dr. Ball agi G é z a jogtanár, a magy. tud. akadémia
