Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A kerületek új beosztása (Thébusz János)

t419 kísérlett békéltetés, sem a hosszabb peres eljárás javulást nem képes elérni, ott az állam érdekében, a felek érdekében a családjok érdekében formailag is szélylvel kell választani, a mi lényegileg ugy is régen elvált egymástól, és el kell távolitani a nyűgöt! Ez az evangelikus egyház felfogása, ez az evangelikus házassági jognak elve. Az arany középúton marad e felfogás, e jogi elv. A szélsőségek egyfelől azon hírhedtté vált eljárás, mely a házasságokat rövid uton könnyű szerrel szétválasztotta egymástól, kölcsönös engesztelhetetlen gviilölség okából, noha talán a feleket kiengesztelni, komolyan egyszer sem kisérlette egymással meg; másfelől pedig a római katholikus felfogás, mely a házasságot föl nem bontja, legfölebb ágytól és asztaltól, választja el egymástól a házasokat. - És mi ennek sokszor a szomorú, botrányos következése ? Titkos kicsapongás, vagy nyilt ágyasság, erkölcstelen elaljasodás és elbukás ! Bölcset fog cselekedni törvényhozásunk, ha ezen nagyobb bajok elhárítása végett, a kölcsönös gyűlölség miatt is megengedi, de óvatos bírói eljárást kötve ki, a házasság felbontását ; ellenkező esetben félő, bogy a törvényjavaslat 23, 97 és 107 §§-ai utat fognak mutatni erkölcstelenségre, melyen a bilincsből meglehet szabadulni, és uj boldogabb házasságot kötni. — A harag rosz tanácsadó; az engesztelhetetlen gyülölséggé fokozódott harag a legrosszabb tanácsadó. Hány embert ragadott már annyira, hogy láb alól eltegye azt, ki neki akadékjában van, és megszabaduljon két bilincstől ! Hány emberben fogja, ha a törvénybe a kölcsönös engesztelhetetlen gyűlölség a bontó okok közé fel nem vétetik, csak a gondolatot megérlelni, hogy ha nem választanak el attól, a kit engesztelhetetlenűl gyűlölök, tiltott viszonyt kezdek egy másodikkal, kit nem szeretek; gyűlöletes házasfelem majd kéri a házasságtörés okából a házasság felbontását, mert ő is szabadulni akar (97 §), vétkesnek nyilváníttatván, a felbontó ítéletben eltiltatom a házasságkötéstől azzal, a kivel a házasságtörést elkövettem (107 §) ; közte s köztem ugyan tilos a házasságkötés, mely eszembe sincs (23 §) ; de egybekelhetek és egybekelek azzal, a kit szeretek, a ki engem szinte szeret, és megbocsát. Kérdezem immár szabadelvűség-e, századon át élvezett jogát számos honpolgárnak megszorítani, tán mivel neliány helyen e joggal viszszaélést követtek el, vagy mivel mások e jognak élvezetében nem voltak? Felelet: Szabadelvűség a jogokat nem megszorítani, hanem kitágítani ! És abusus non tollit usuni ! — A haza érdeke kivánja-e, hogy egymást a engesztelhetetlenül gyűlölő hásasfelek, kiknek házassága alapfeltételeiben rég felbomlott, mint gálya rabok egymáshoz maradjanak bilincselve, mig a halál nem könyörül rajtok? Szilágyi ő nagyméltósága mondja : a nagy állami érdek tiszta és boldog családi életet kiván ! — Fontos közérdek követeli-e, hogy a mikép most némelyek könnyelmű valláscserére vetemedtek az elválhatásért, ennek utánna a törvény utalja, szoritsa az engesztelhetetlen gyűlölséggel eltelt házasfeleket erkölcstelenségre? nem költemény, de valóság, hogy minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs! Kund Samu. A kerületek uj beosztása. IL Első czikkemben dióhéjba szorítva kifejtettem azon okokat, melyek miatt a bizottság által javasolt felosztási tervezetet elfogadni nem lehet. Ezen folytatólagos czikkben arra nézve akarom elmondani egyéni nézetemet: Szükséges-e az egyházkerületek uj beosztása? És ha igen, mily módon legyen az foganatosítva? Hogy szükséges, erről egy csekély töredék kivételével egész evangyéliomi egyházunk meg van győződve. Az uj beosztás kérdése zsinatunkat is foglalkoztatta. E sorok irója azon indokolással, hogy az egyházkerületek uj kiegészítése vagy beosztása csakis közigazgatási kérdés — s meggyőződése most is az — ennek keresztülvitele az egyetemes gyűlés jogkörébe utaltassék. A bányai kerület igen tisztelt felügyelője ellenkező véleményben volt s azon — a zsinat által el is fogadott — indítványt tette, hogy „az egyházkerületek uj beosztása, az érdekelt egyházkerület s az egyetemes közgyűlés meghallgatásával a zsinatnak, egyes egyházközségnek vagy egyházmegyének más egyházkerületbe való csatolása az egyetemes közgyűlésnek jogkörébe tartozik." (108.) Az egyházkerületek uj beosztását nem tartotta égető szükségnek. Azóta nagyot fordult meggyőződésének a kereke. Egyházunk ezen kitűnő vezérférfia, ki, midőn én szerencsétlenségemre 12 évvel ezelőtt a létező nemzetiségi jogosulatlan aspirácziókat felfedtem, ezt jóhiszeműleg tagadásba vette a legnagyobb igazságot szolgáltatta nekem, midőn az évi kerületi gyűlés alkalmával megnyitó beszédében ezeket mondotta : „nem szabad semmiképen megengedni, hogy nemzetiségi jogosulatlan aspirácziók és küzdelmek egyházi tért foglaljanak." — O maga hozta szóba az egyházkerületek uj beosztásának szükségét s ha ezt a zsinat foganatosítja, meri „állítani, hogy az utókor hálájára teszszük magunkat érdemessé." Honnét a nagy fordulat? A dunáninneni kerületnek közvetlenül a zsinati törvények szentesítése után tapasztalt kirúgó magatartása okozta azt. Jogosulatlan nemzetiségi aspirácziókból táplálkozó rakonczátlan többség kibuktatta a hivatalokból a hazafias elemet és a bolygó püspöki székhelylyel bolygóvá tette magát a kerületi pénztárt is. Törvényes formák keretén belül ugyan, de tapintatlanul és eszélytelenül. A kisebbségben maradt három esperességnek, a