Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A házassági törvényjavaslatról (Kund Samu)

418 dók, házasságuk megkötése előtt megegyezhetnek arra nézve, hogy születendő gyermekeik a bevett, vagy törvényesen elismert hitvallások közül melyiket kövessék. Akép van indokolva ennek ártalmatlan volta, hogy a házasságkötés az egyházak kezéből kiragadtatván, a házasfeleknek leeudő gyermekeik vallásos nevelése iránt létesülő megegyezésének mily irányban való létrejötte körül a különböző vallásfelekezetek érdekeinek egyenlő esélyei is az illetéktelen befolyásolásnak kizárásával biztosithatók. Elméletileg igen, de a gyakorlati élet kigúnyolja az elméletet. — Hát bizony eddig is elébe lehetett vágni az egyház szolgái által reversálisok kicsikarására megkisérlett érzelmeknek ; de erős lélek kellett hozzá. Gyenge lelkek ez után sem fognak az illetéktelen befolyás rohamainak ellent állhatni. És e rohamok annál hevesebbek lesznek, mivel a törvény által felbátorítva fogja magát érezni mindenik egyház lelkésze, hogy befolyásával folyton tüzelje, zaklassa liivét, és mivel a megegyezés csak a házasságkötés előtt történhetik meg jogérvényesen, az erőszakoskodás lehető legnagyobb kifejtését a mátkaság idejére fogják összpontosítani, úgy hogy a házasulandóknak a gyermekek nevelésére vonatkozó megállapodásai a legritkább esetben lesznek szabad megfontolt elhatározásuk eredményei. És ha megbánták a házasfelek, a mit mint jegyesek meggondolatlanul cselekedtek, megbánták, hogy a pap faggatásainak, a közbenjárók unszolásainak engedtek, kik a mint eddig csupán csak a tulipántos láda tartalmán, a boczán meg a czoczán alkudoztak, ezután a születendő gyermekek vallásán is alkudozni fognak: akkor nem marad más választásuk, mint vagy holtukig szánni-bánni ifjuságuk botlását s lelkiismeretük furdulásaiban elszenvedni a földi pokol minden kínjait a házasság rendjében, melyet az Isten az emberek boldogsága végett rendelt, vagy a minek meggátlására óvszerül hozzák a polgári házasságot, vallás-cserebe]és által megmenteni a mit lehet, megszabadulni a mitől lehet. (Törvényjavaslat 3—4. §§.) Hazai szempontok kívánják-e ösztönt adni, módot nyújtani a családi béke, ezen drága közkincsünk feldulására? Liberalismus-e a reversálisok törvényesítése által a mátkaság szerelmi mámorában kicsikartatni megmásíthatatlan Ígéreteket vagy egyengetni a vallás-cserebelés útját? . . . „A szülők természetes joga", e jelszó hangzik egy idő óta oly táborból, melyben a szülők ezen természetes jogának gyakorlását soha sem engedték más irányban és most sem engedhetik más irányban, mint a római kath. egyháznak elzálogosítani a gyermekeket; különben a gyóntatószékben nincs feloldás, a templomban nincs megáldás. Pedig mi lehetne természetesebb joga. s kötelessége a szülőknek, mint saját anyagi és erkölcsi vagyonukat átörökíteni magzataikra? „A szülők természetes joga", ez alapon áll a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat is; de szerinte a szülők természeti joga nem korlátlan, egyszer lehet csak gyakorolni e szülői ! jogot, akkor lehet csak gyakorolni e szülői jogot, midőn azok, kik gyakorolják, még távol sem szülők (lucus a non lucendo!), midőn szerelem ittas lelkök alig képes a komoly dolog higgadt megfontolására, csak azt tudja, hogy szereti jegyesét, midőn elpirulnak a szóra, hogy magzatokat nemzenek ! „A szülők természetes joga", ím e csalóka jelszó alatt az őszinte liberalismu8 az álnok ultramontanismussal heves harcz után békét köt, melynek feltétele tisztességes elvonulás és a mi a harezra okot szolgáltatott volt : az 1868. 53. t.-cz. eltörlése! Igaz, hogy az 1868. 53. t.-cz. szövegében benne van annak ideiglenes érvénye. Addig tart az, míg a bevett vallásfelekezetek egymáshoz és az államhoz való viszonya a teljes jogegyenlőségnek s viszonosság alapján szerveztetnék. E viszony ekkép szervezve még távolról sincs, és az egyházpolitikai törvényjavaslatok által sem lesz azonnal és véglegesen szervezve. A római kath. egyháznak e hazában az alkotmány erejénél, a megmérhetetlen állami dotatióknál fogva hatalmas és nagy befolyása volt és van: mihez járul még „az egyedül üdvözítő római kath. egyház" ábrándjából kifolyó, gyakran kíméletlenül erőszakos coge intrare! Csoda-e, ha a protestáns ember az 1868. 53. t.-czikkhez, mely százados méltatlanságot az egyenlőség s viszonosság elve szerint intézett el, ragaszkodik és a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatot aggodalommal fogadja? Másodszor áttérek immár azon lényeges dologra, melyet minthogy a javaslatban benne nincs, a protestáns egyház szempontjából, de hazafias, liberális tekintetből is sajnosan nélkülöztünk benne. A házasságot felbontó okok közt nem említtetik a házasfelek kölcsönös engesztelhetetlen gyiilölsége. A házasság eszménye szerint nem köttetik rövid lejáratra, sem hosszabb felmondásra. A törvényjavaslaton is végig vonul azon alapelv, hogy a házasság föl nem bontható. Az evangelikus egyház ezen eszményt, mint a maga eszményét is a törvényjavaslatban örömmel üdvözölheti. De minden korok, minden idők tapasztalása azt bizonyítja, hogy vannak emberek, házasfelek, kiket Isten nem egymásnak teremtett, a kiknek házasságában a házasság fó'czélja, hogy az állandó boldogságnak eszközlője legyen, el nem érhető. Ilyen sajnos eset áll be, ha a házasfelek kölcsönös, tartós és ki nem engesztelhető gyiilölsége által a házasság belső alkatrészeiben annyira megromlik, megbomlik, hogy az, a minek földi édennek kellene lennie eszménye szerint, a valóságban valódi pokollá vált. Ily sajnos eset előtt az állami törvényhozás szemet nem hunyhat. A kik egymással nem boldogulnak, mással meglehet, szerencsésebbek. Távol van tőlem, hogy ügyvédje legyek a könnyű, a könnyelmű elválasztásoknak. A bosszúság sokszor múlékony, az idegenkedés legyőzhető. A lelkipásztorkodás áldásosabb sikerei közé tartozott a múltban s fog tartozni a jövőben is, kiengesztelni az egymással meghasonlott házasfeleket. De a hol a baj gyógyíthatatlanná vált, sem a többször meg-