Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Belföld - Rimaszombat (Glauf Pál)
405 liirlü. Rimaszombat, 1893. decz. 12-én. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! ígérve, hogy legkevésbé sincs szándékom további polémiába bocsátkozni, tisztelettel kérem, szíveskedjék jelen nyilatkozatomnak, melyre a mult számban Bodicky Mihály pongyeloki lelkész úr provokált, helyet engedni. Mindenekelőtt kiemelem, hogy a klenóczi lelkészválasztásról e lap 46. számában megjelent közleményemet sem más indokból, sem más czélzattal nem irtam meg, mint hogy megfeleljek azon felhívásnak, mely a 45. számból egyenesen felém hangzott; másrészt pedig különösen ki kell emelnem, hogy azon közlemény részemről egyetlenegy egyéni állítást sem tartalmaz B. M. lelkész úrnak akár jellemére akár működésére vonatkozólag; sőt mi több, még az ott ismertetett egyházmegyei elnökségi határozat is nem B. M. lelkész úr ellen argumentál, hanem egyenesen és közvetlenül klenóczi párthívei ellen s czélja az, hogy ezen párthívek visszaéléseit, a közrend és a választás tisztaságának megóvása érdekéből sújtsa az által, hogy elvonja választói jogosultságukat azon egyénre nézve, a kinek érdekében ők választó jogukkal visszaéltek. Hogy ezen hatósági intézkedésben meg kellett aztán nevezni az illető egyént s hogy az alkalmazott rendszabály őt is fájón és érzékenyen érinti, az nagyon természetes; valamint viszont természetes az is, hogy a hol valamely közérdek megóvása forog kérdésben, ott az egyesnek egyéni érdeke csak kevéssé iöluf . a^.iannálinkább megmarad és tiszteletben tartandó azon joga, hogy orvoslatot keressen, felebbezzen és védekezzék. Ez önvédelmi jog tehát — elismerem — Bodicky Mihály lelkész urat is teljes mértékben megillette akkor is, midőn a rá nézve sérelmes határozat ellen felebbezett és megilleti most is, midőn azon határozatot e lap hasábjain az ő saját perspektíváján át mutatja be. Nincs is nekem az ellen semmi kiíogásom, sőt hogy mennyire jogosultnak tartom e védekezését, erre nézve egyik tanúbizonyságom legyen az, hogy a felebbezésében használt sértő és gyanúsító, öblös mondásait és kifakadásait szó nélkül engedtem eljutni a felebbezési forum elé, hadd hassanak és ha lehet, győzzenek ott teljes erejükkel; a másik tanúbizonyságom pedig arra nézve az, hogy ime mostani hírlapi védekezését sem igyekszem megerőteleníteni, hanem egész egykedvűen olvasom : hogyan viszi az önbirói szerepet s különösen, miként czikkáztatja egyházmegyei elnöksége ellen együttesen és külön is esperese ellen az ily disciplináris megtiszteltetéseket, hogy eljárásunk törvénytelen, hogy „felhozott bizonyítékaink egyike teljesen valótlan, másika elferdített", hogy vétkeztem a nyolczadik parancsolat ellen stb. stb. . . . hadd mondja el a magáét, úgy gondolom — mert hiszen mind ez az elkeseredés mellett egyéni modor és izlés dolga is, de meg sajtószabadság is és — mintha itt a távolból is hallanám tisztelt barátomat, a brassói esperest amint hozzáteszi — és autonomia! Nekem csak egy ellenvetésem van, a miért tulajdonképen szót kértem, az t. i. hogy Bodiczky Mihály lelkész úr mondani valóit hozzám, mint kishonti espereshez adressálta „válaszul." Erre nézve nyilvánítanom kell, hog én egyénileg, a mint azt fentebb kimutattam, B. M. lelkész úrnak a válaszolásra nem adtam okot; másrészt pedig ki kell jelentenem, hogy Bodiczky Mihály lelkész úrtól, mint kishonti esperes s így az ő törvényes elöljárója akkor fogadok el „választ", ha azt tőle hivatalosan bekövetelem; különben „válaszát" nem tekintem egyébnek, mint hívatlan feleselésnek, a milyennek két ellenszere van : vagy a kérdőrevonás, vagy — a mit most alkalmazok vele szemben — a visszautasítás. Glauf Pál, kishouti esperes. A soproni felső evang. ker. esperesség ünnepe. Lélekemelő s a soproni felső ev. ker. egyházmegyére rendkívül fontos ünnepély folyt le november 29-én d. e. 9 órakor H árkán, az ottani csinos evang. templomban. Ekkor lettek ugyanis nagyt. Renner Henrik újonnan választott esperes és dr. Schreiner Károly ismét megválasztott esperességi felügyelő hivatalaikba ünnepélyesen bevezetve s abban megerősítve. Az ünnepély — melyről betegeskedésem miatt kissé elkésve irom a jelentést — istentisztelettel kezdődött, melyen a szent beszédet Pieler kaboldi lelkész tartotta, érdekesen kimutatván azon szoros viszonyt, mely a most uj r a egyesült s városi és falusi gyülekezetek között a reformáczió kezdete óta fenállott s mostan csak még szorosabbá s mindkettőre áldásteljesebbé fűződött. Erre dr. Schreiner Károly üdvözölte a régi esperesség nevében a soproni és ruszti egyházközségek és iskolák küldötteit, mint a kik először vettek most részt a Miklós igazgató válaszoltak, hangsúlyozván, hogy a most kötött frigy tartós és áldás forrásává legyen. Most következett az esperes és felügyelőre beadott szavazatok eredményének kihirdetése, miből kitűnt, hogy Schreiner egyhangúlag, Renner pedig 18 szóval 6 ellenében lett megválasztva, mire Schroedl legidősebb lelkész által szép beszéd kíséretében, hivatalaikba bevezettettek, megáldattak s a hivatalos esküt letették. Ezután úgy Schreiner mint Renner megtartották magvas programmbeszédüket, kölönösen hangsúlyozván, hogy a gyülekezetek anyagi és szellemi jólétének előmozdítása végett minden erejüket szívesen felajánlják az esperességnek, hogy nagy súlyt fektetnek reá, miszerint az iskolákban vallásos és hazafias szellem uralkodjék, s hogy az egyháziasság ápolását szent feladatuknak fogják tekinteni. A többi fontosabb hivatalok is ezen a gyűlésen lettek betöltve és pedig jegyzőkké lettek: Erancz Vilmos és Solcz Ödön lelkészek, Fleischhacker M. F. tanár és Konrád Lajos polgármester; pénztárnokká: Stiegler és Breyer lelkészek ; ügyészszé: dr. Arnhold és dr. Lagler ügvvédek; könyv- és levéltárnok: Zábrák Dénes; az esperességi bíróság tagjai: Schroedl, Pieler, Brunner, Stiegler lelkészek, Gombótz, dr. Gebhardt, dr. Kund, Fischer Imre, Huber és Benedek világiak. Ezen kivül választva lett még egy tanügyi, számvevői és egyházmegyei szervezési bizottság. Gyűlés után valamennyi képviselő Renner Henrik esperes vendége volt, kinél a legkedélyesebb hangulatban y a késő délutáni órákig maradt együtt a társaság.
