Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - 1893 küszöbén (Trsztyénszky Ferencz)

Tizenegyedik évfolyam. 1. szám. Pozsony, 1893. évi Január 7-én. E VA N G E L I K U S EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn. félévre .... ö „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. yVIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : 1893 küszöbén. (Trsztyénszky Ferencz.) — Az elkeresztelési ügy tervbe vett megoldásának kérdéséhez. (Magyari.j (Vége.) Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. 1893 küszöbén, Mit hoz a jövő? E kérdésre ki tudna határozott és teljesen megnyugtató választ adni. Emberi észnek nem adatott a jövőbe tekinteni. Ha azonban komoly megfigyelés tárgyává tettük a jelent, mint a múltnak fejleményét, némi tájékoztatást nyerhetünk. Egyházi életünk adott történelmi viszonyok között folyik le, s azoknak kölcsönhatása nemcsak külső életére, bitéletének megnyilatkozására, hanem benső életére is irányadó hatással lesz. Az elvek harcza nem szünetel, s míg élet lesz, nem is szünetelhet. A Krisztus evangyéliomának alapján álló s belőle táplálkozó protestantizmus mindig ellentétben fog állani a hagyomány alapján nyugovó, világhatalomra törekvő római katholicismussal. Minden evangelikus keresztyén meg van arról győződve, hogy a diadal az Úré leend, kinek hatalma gyönge eszközökben dicsőül meg; de míg a diadalnak napja eljövend, gyakran öszsze fog kelleni mérni fegyvereinket azokkal, kik most bírják a tért hatalmuk és világi gazdagságuk előnyénél fogva. A harcz hullámzó folyásában sok sebet vehetünk még, de bízzunk Istenben, a minden kegyelem Atyjában, hogy minden sebből uj élet fog fakadni, mert hisz a Krisztus ügyeért küzdők szenvedései és vére a Krisztus országának termékenyítő harmatja volt mindig. Erre készek lehetünk ; — ez ne aggaszszon ! A mult évnek végén felvetett nagy egyházpolitikai kérdések e hazának minden fiában és így mi bennünk, evangélikusokban is bizonyos fokú aggodalmakat keltettek. Igaz ugyan, hogy e kérdéseknél első sorban az állam és a római katholikus egyház vaunak érdekelve, közvetlenül e két hatalmas tényező között folyik a küzdelem, de senki sem tagadhatja, hogy közvetve mi is érdekelve vagyunk, sőt a küzdelem kimenetele, aszerint, a mint jobbra vagy balra dől, reánk nézve is áldást- vagy vészthozó leend. E kérdések között legfontosabb az általános vallásszabadság kérdése. Az evangelikus egyház jelen helyzetében ügy szólván összeütközésbe jön múltjával. Őseink a vallás és lelkiismeret szabadságáért küzdöttek és véreztek el. Nekünk, utódaiknak egyedüli törekvésünk, hogy hitét szabadon vallhassa a hazának minden polgára, minden egyház akadálytalanul fejthesse ki a benne lakozó isteni kegyadományok tartalmát, teljes egyenlőségben és viszonosságban a haza minden felekezetével szemben. És mégis ! Elfog az aggodalom : elég erősek leszünk-e, hogy a keletkező versenyben megálljunk? Midőn egy oldalról a jesuitismus által szervezett és vezérelt római katholikus egyház hadtömege fenyeget, más oldalról a közöny, hitetlenség, sőt vallásellenes törekvések támadnak reánk s a szekták aknamunkája máris kezdetét vette : sokszorosított erőfeszítésre lesz szükségünk, hogy a keblünkben is tagadhatlanul létező szakadások s ijesztő mértékben elhatalmasodó vallásos s kivált egyházi közönyösség mellett megállhassunk. Tartanunk lehet tőle, hogy az erők aránytalansága és elégtelensége mellett, az általános vallásszabadság által, épen a vallásszabadságnak elvét védelmező és fentartó protestáns egyházak lesznek leginkább károsítva, az uralkodó, részben feltétlen uralomra vágyó elemek javára. Ne adja Isten, de félő, hogy a vallásszabadság a vallástalanság szabadságává lesz. A polgári házasság sem valami kecsegtető adomány. Mi, kiknek egyáltalában nincsen efajii házasságra szükségünk, kik az egyházi életnek csakis gyöngülését várhatjuk ez uj intézményből: elismerjük az államnak jogát a családi élet törvényes rendezésére, sőt a hétféle házassági törvénynyel megvert magyar államra, társadalomra és családi életre nézve feltétlen szükségesnek találjuk a házasságügy egységes rendezését. Mégis ismerve azon elemek jellemét, melyekkel e téren is harczolni fog kelleni 5