Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - „A tót nyelv védelme az 1893. évi egyet. gyűlésen” (Alman Bruno)

313 tudomásunkra hozatván, a törvényből kifolyó kötelességünket teljesítjük, midőn Bodiczky Mihály pongyeloki lelkészt a klenóczi lelkész-jelöltek sorából ezennel kizárjuk s őt választás alá nem bocsátjuk. Ezen elnöki határozatunkat Monczol Osztricza János másodfelügyelő utján adjuk tudtul a tisztelendő Egyházközségnek azzal, hogy szabadságában áll 15 napon belül jogorvoslatot használni, s hogy a lelkészválasztás ezen határozatunk jogerőre emelkedése után fog kitüzetni. Ki kell végül jelentenünk ez alkalommal is, nyilván, hogy ezen lelkészválasztásnál sem az istentiszteiet nyelvének, sem az iskola tannyelvének megváltoztatására senki sem törekszik, de azt megváltoztatni egyoldalúan nem is lehetne, mert ezen kérdések az egyházközség autonom jogkörébe tartozván, azok felett csak maga az egyházközség saját közgyűlésében határozhat. Az ily híresztelések tehát nem alapulnak valóságon, hanem arra vannak számítva szándékosan, hogy az egyházhiveket félrevezessék. Kelt Rimaszombatban, 1893. évi október hó 21.-én. A kishonti ág. hitv. ev. egyházmegye elnöksége : Kubinyi Aladár, Grlauf Pál, egyházmegyei felügyelő. főesperes. Mielőtt ezen határozat az egyházközségben publikáltatott volna, hogy annak hatását s következményeit a békés megoldás útjára terelni megkíséreljük, e végből az egyházközség legbefolyásosabb 55 tagjával október 28.-án értekezletet tartottunk s ugyanakkor értekeztünk e czélból magával, Bodiczky Mihály lelkészszel is. Az értekezlet nem vezetett czélhoz, mert azóta az elnökségi határozat ellen felebbezés érkezett esperesi hivatalomhoz, ugy Bodiczky Mihály lelkész valamint a klenócziak részéről is ; ez utóbbi a hivatalosan összeirt 1003 szavazó egyházközségi tag közül 816 által aláírva. Kijelentettem fentebb, hogy csak a tényeket fogom registrálni s nem is térek el ez iránytól ; csupán befejezésül azon egy egyéni véleményemet koczkáztatom, hogy a bizonyosan még a zsinati törvény alapján létesülendő egyházkerületi lelkészválasztási szabályrendelet sem fogja megengedni, hogy a magyarországi ág. hitv. ev. egyház kebelében bárhol a lelkészválasztásnál azon nyíltan hangoztatott jelszóval legyen szabad korteskedni, — mert ez az igazi tót, ezt válaszszátok; a többitől pedig óvakodjatok, mert — magyar. Rimaszombat, 1893. nov. 13. Glauf Pál, *) esperes. „A tót nyelv védelme az 1893. évi október 4. és 5 én tartott egyetemes gyűlésen." Azon „megtisztelő" szerencsében részesültem, hogy Turócz-Szent-Mártonból számomra egy tót czímszalaggal ellátott, fenti czimű tót nyelvű röpirat küldetett nekem. Az, vagy jobban mondva azok, a kik ezt hozzám küldték, nyilván abban a véleményben voltak, hogy én a legnagyobb lelkesedéssel fogadom majd „művüket" s ennek szellemétől áthatott agitátori buzgalommal és lelkesedéssel fogom azt tót ajkú hiveim közt ismertetni és terjeszteni; *) Az ügy további fejlődéséről szíves értesítést kér a Szerkesztő. azután pedig legalább egy métermázsára valót megrendelni „ad majorem autonomiae glóriám!" Czéltévesztett szándék ! Odáig nem jutottunk még itt a dunántúli kerületben és nem is fogunk jutni, hogy a turócz-szent-mártoni „hazafias" Olympus Jupitereinek agyából kipattant szellemi termékek a tót ajkú gyülekezetekben működő lelkészekben és tanítókban találjanak a TuróczSzent-Mártonban kontemplált és várt lelkesedéstől és buzgóságtól áthatott terjesztőket! Meg vagyok győződve, hogy a Felvidéken is akad olyan lelkész és tanító, a ki nem állt kötélnek és nem részesítette a „művet" abban a fogadtatásban, melyet ennek megteremtői és küldői azoktól, a kiknek küldték, vártak. Miután ama röpiratféle egyetemes egyházunk nem egy oszlopférfiával s az egyház körül érdemeket szerzett jelessel is foglalkozik oly nyelven, melyet nem mindenki ért, jónak láttam ismertetni. Másrészt azért ismertetem, hogy a „mű Íróinak a tót gymnasium és a dunáninneni kerület uj beosztásának czélbavétele feletti reflexióit mások is ismerjék, nem csak azok, a kik elég szerencsések tótul tudni." A röpiratféle bevezetésében a következő elmélkedés foglaltatik motto gyanánt viselve Ézsaiás I, 2—4. verseit. „Országunkban már régóta van szó pánszlávizmusról és hazafiatlanságról. E miatt gyakran zaj, úgyszólva békétlenség és sok ártatlan embernek üldöztetése támadt. S a mi a legrosszabb, ezen békétlenség állandó vendége különösen evang. egyházunknak. Az esperességi, kerületi és egyetemes gyűlések, mintha más dolguk és kötelességük nem is volna, mást sem tesznek, mint kutatják, ki a hazafiatlan és ki a pánszláv. Honnan vette ez magát és mi ez? Elég csak azt mondani el, a mi a néhány utóbbi évben történt és a dolog érthetővé válik. A magyarországi ág. h. ev. egyház, mint tudva van, 4 egyházkerületre oszlik. Csak néhány esztendeje, hogy az úgynevezett dunáninneni kerületben azok kerekedtek felül, kik azt mondják: Mi tótok vagyunk, Isten tótoknak engedett születnünk s tótok is akarunk maradni. Következett a püspökválasztás s annak is az ő jelöltjük lett megválasztva a liptói esperes s liptó-szent-miklósi lelkész Baltik Frigyes személyében. Természetesebb dolog ennél nem is lehet. Hiszen a mi országunkban, mihelyest lutheránus valaki, egyúttal tót is (legalább még mindegyiknek atyja tót volt!) s a dunáninneni kerület Mosony, Pozsony, Nyitra, Trencsén, Turócz, Árva és Liptó megyékből állván, tehát a mosonyi és néhány pozsonyi németet kivéve, csupa tótból áll. S mégis országszerte támadt zaj, hogy az evang. egyház dunáninneni kerületében hazafiatlanság és pánszlávizmus uralkodik. Miért? Az eléggé kiviláglik abból, a mit már mondottunk. Azért, mert a kerület kormányzása nem a németek és magyarok, hanem a hű

1) tótok kezében van, a kik tótoknak születtek és tótok is akarnak maradni, kik a gyülekezetekben tót anyakönyveket, >) Mihez hű?!