Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A szabadválasztás érdekében (Sass János)

De liât akarva nem akarva a fokozatos rendszer ide vezetne. Tegyük fel azonban, bogy ez nem volna baj. A másik, a mit elérnénk az, bogy az idősebb, családosabb lelkészek körülbelől a gazdagabb gyülekezetekben foglalnának helyet, míg a fiatalabbak és nőtlenek a kisebb gyülekezetekben kezdenék pályafutásukat. Mindenesetre kedves dolog volna, hogy ily módon a hivek ujabb megterhelése nélkül javítanánk a kor szerint érdemesebbek évi jövedelmét. De ha fontolóra veszszük, milyen árt adunk ez előnyért és hogy minő káros következményei lesznek e rendszernek egyházi életünkre, alig fogunk a fizetésemelés e módjához folyamodni. Nemcsak a néptől kell érte megvonni a szabadválasztás jogát, pedig korunkban, midőn a polgárjogok korlátlan kiterjedésének elve mindinkább tért nyer, ez is nagy szó, de bilincsekbe verjük papjaink szabad röptét is. Hány oly eset fordulhat elő, hogy fiatal, értelmileg és erkölcsileg igen jeles képzettségű lelkész évek hosszú során át alsórangu községben kénytelen szenvedni csak azért, mivel a középrangu gyülekezetekben, melyeken keresztül kellene hatolnia, nincs üresedés. Egy hadvezéri képesség kénytelen alsóbb tiszti szolgálatot végezni — jóllehet a táborkarban nagy szükség volna reá — mivel a rendszer szerint a közbeeső fokozatot átugorni nem szabad. Megjegyzem, hogy

T e hasonlatot nem értem úgy, mintha a papi állásokban rangfokozatot ismernék el, de mivel azt is felhozták a korlátlan választás ellen, miszerint képzett ember, ki mivelt közönségnek tudna beszélni, kénytelen szűrös atyánkfiainak értelmi színvonalára alacsonyítani le magát, lássuk e példából, hogy a fokozatos rendszer nem egy esetben áthághatlan akadály a tehetségnek, bizonynyal kárára egyházunknak. Egyébiránt nem hagyhatom említés nélkül, hogy helytelen felfogása az a papi állásnak, ha valaki azért nincs helyzetével megelégedve, mivel nem tarthat intelligens színvonalon álló beszédeket. Csak gondoljuk meg minő consequentiákat lehetne e felfogásból levonni ! Vájjon nem tudják-e, hogy népszerűen beszélni oly tudomány, hogy annak nehézségeivel megküzdeni lángelmékhez való feladat. Jézus tanítványai bizonyosan csupa akadémiákat végzett halászok voltak. Nagy árt kellene tehát adnunk a fokozatos rendszer előnyeiért, azt lehet szinte mondani : alapelvünket, a szabadságot csorbítanánk meg a nélkül, hogy egyházi életünk általában véve nyerne valamit általa. Tegyük fel, hogy az óhajtott rendszer máiévek óta életben van. Képzeljük magunkat egy jobb jövedelmű gyülekezet elhunyt papjának ravatala mellé. Milyen ragadomány-sovár seregét fogjuk ott látni az alsóbbrangu papoknak, kik egymás hegyén hátán, szájjal és könyökkel tolakodnak a koncz felé, hogy azt elnyerhessék. Sőt még ki sem terítik a haldoklót, már megindul a mozgalom azok közt, kik e rendszer szerint az állásra számíthatnak s a legkülönfélébb raffineriával igyekeznek azok a választó népet és a kijelölő hatóságot részükre hódítani. Nem alaptalan még az a feltevés sem, hogy miként az árverésre pályázók közt akadnak, a kik pénzzel birják reá egyes versenytársaikat, hogy az árverezéstől elálljanak, lesznek itt is, kik pénzáldozatot se kiméinek azon testvéreiktől, kik jog szerint útjokba állliatnának. Ez alacsony hajsza semmivel se emelné egyházunk beléletének jó hírnevét a mostani sajnálatra méltó visszaélések ellenében. Sötét talán e kép s talán valószínűtlen? Ne feledjük, hogy korunk embere általában milyen szörnyű éhes s a korszellem befolyásától csak leglegritkább egyének mentek; ne feledjük, hogy a fokozatos rendszer tudata az előlépés vágyát mennyire hatványozza a hivatásérzet rovására'; — még az is előfordul, hogy egy reménybeli előlépés kontójára az illető előre adósságot csinál, — ne feledjük, hogy az alsóbb fokon álló éjjel-nappal azon gondolattal foglalkozik, miszerint forró vágyainak beteljesülését talán már holnap behozza egy véletlen, jótékony szerencsétlen eset, hogy a kiben ez a, vágy hosszú életen át megrögzött, a legfelső fokon se képes megelégedni, de még mindig előléptetés után vágyik és vegyük mindehhez azt, a miből kiindultam, emberek vagyunk: mindezen viszonyok és körülmények összehatását átgondolva be kell látnunk, hogy e rendszer nyilatkozatainak itt rajzolt képe nem túlzott, hanem természetszerű feltevéseken alapul. És a ki mindezek daczára nem hisz ezen elmélet igazságában, tekintsen be egy ily rendszeren alapuló hivatalnoki kar beléletének titkaiba s megilletődve fogja elismerni, hogy igazam van. De ha e rendszer mellett papjaink emberi gyarlóságából annyi rosszat várunk, mikép követelhetjük ugyanazon emberektől, hogy a mai nyomasztó viszonyok közt ne legyenek emberek, ne vágyjanak kevesebb anyagi gondot igénylő helyzet után, ne igyekezzenek lehetővé tenni, hogy gyermekeiknek tisztességes nevelést adhassanak ? Mindenekelőtt vegyük figyelembe, hogy nem arról van szó, miszerint papjaink helyzetén, a hol szükséges, segíteni nem kellene, de azután a tényleges állapotokat elfogulatlan szemüvegen nézve először is nem oly feketék azok, mint a minőknek azokat elméletileg festik, kevés példa van reá, hogy papjaink — ha csak szemmel látható ok nincs az ellenkezőre — idővel jobb helyzetbe ne jutnának és ha a protestáns társadalom mai alacsony felfogásának gyökereit kiirtják és ha egyházi jobbjaink nem irodaszerüen, hanem több pásztori egyéniséggel hatnak a népre, még sokkal kevesebb lesz ; másodszor — csak legyünk őszinték — igen sok panasznak nem más, csak az az oka, hogy a kor fényűző igényeinek ellenállani nem tudván, tovább nyújtózkodnak sokan mint a takaró ér s ezeken semmiféle fizetésjavítás nem segít; de aztán nagy különbség van a közt, a mit mi, a fennálló szabadválasztás hívei kívánunk az egyesektől és a mit a fokozatos rendszer barátai kívánnak tőlük. Mi azt kivánjuk tőled, fiatal lelkész, hogy azon helyzetben, melyet jól ismertél, mielőtt e hivatásra felkenettél, ezen pályán, melyről előre jól tudnod