Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Lelkészválasztás akadályokkal (Glauf Pál)

kellett, hogy itt nagyravágyásnak tere nincs, hogy itt nem várhatsz sem anyagi jutalmat, sem kitüntetéseket, sem rangot, sem hatalmat ; de könnyen megeshetik, hogy nélkülözés lesz állandó vendéged, mellőztetés nyilai sértik szivedet, kigúnyoltatás, sőt üldöztetés zaja nyugtalanítja tűzhelyedet; ezen a pályán, mondom, légy teljes életedben következetes azon elhatározáshoz, azon szent elszántsághoz, melylyel a kelyhet kezedbe veve'd és ne várd soha, hogy e pálya te érted s habár a közérdek terhére megváltoztassa azt az arczát, melyet akkor fordított feléd. Ti pedig azt kívánjátok a lelkésztől, hogy miután maga a rendszer által már előre felébresztettétek keblében a nagyravágyás ördögét, álljon ellen a hatalom incselkedéseinek s ne engedje magát oda hurczoltatui, hova az az ördög mindenkit elragad, ki egyszer hatalmába került. Alig szenved kétséget, melyikünk kiván inkább emberfölötti erőt a gyarló embertől. De eltekintve mindezektől, magát azt a gondolatot, miszerint a protestáns pap buzgóságát előléptetés által hivatalosan jutalmazzuk és hogy gyülekezeteink jutalomképen osztassanak az érdemeseknek, e két elvet a protestáns szellemmel semmik ép se tudom összeegyeztetni. A protestáns papnak nem egy esetleg elérhető magasabb rangra, hanem egyes egyedül hivei lelki üdvére kell irányoznia figyelmét. Mi rólunk nem gondoskodik közvetlenül az egyház malasztok kifogyhatlan tárházával, hogy holmi opus operatumokkal nyerhetnénk el üdvünket. Mi kénytelenek vagyunk lélek szerint magunk erejéből utánajárni és e nem könnyű munkában a papnak mint egyénnek, nem mint hivatalnoknak — közvetlen segedelmére, tanácsára, vezérletére nem egyszer elkerülhetlenül szükségünk van. Az a pap, kinek szemei előtt fényes jövő, ragyogó életpálya csábképei csillognak, misemondásra vagy épen szónoklásra, no meg népszerűség és a főbbek szemében érdemek utáni törekvésre képes lehet; de annak a feladatnak, amire egy protestáns pap van hivatva, semmikép se tud megfelelni. Azért azt az ifjút, ki mellőztetése miatti keservében levetette a palástot, sajnáljuk ugyan, mert a ki ilyen ok miatt ilyen pályától képes megválni, nem elégíti ki azt a bibor sem ; de egyházunkat ezen eset miatt sajnálni legkisebb okunk sincs. Nem vesztettünk vele. A ki hivatásérzettel, öntudatán — ez isteni jutalmon kivül semmi jutalmat nem várva egyedül hivatása kötelességeiben gyönyörködve működik e pályán, megadja annak a Mindenható, az igazság tökéletes kútfeje annak mennyei tudatát, miszerint „Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Ne mondjátok, hogy ezek elméleti okoskodások, a Jézus szavai ellen vétenétek vele. Apoltak, vannak és lesznek ilyen papjaink, habár jelenleg kevesen vannak, de a jövőre nézve, azért hiszem, hogy a protestáns egyházra még fényes hivatás vár, mivel remélem, tudom — bizom a gondviselésben, — hogy majdan mind több é? több igazi pap fog állani a harczélbe. Korunk egyik alapjellemvonása — sokszor hivatkozom korunk jellemére, talán ez is bizonyít e mellett, hogy okoskodásom nem szürke theoria — miszerint a tényleges helyzettel megelégedni nem tud, újítani igyekszik minden téren. A mai ember se helyzete anyagi korlátait, sem az erkölcsi törvényeket tűrni, sem a világrenddel megbarátkozni nem képes, légfőképen pedig nem akar semmiféle körülmények közt belenyugodni a megváltoztatliatlanba: az Isten akaratába. Innen ered sok erkölcstelenség, sok veszedelmes társadalmi és politikai irány, melyek korunk arczulatját eltorzítják. Ezek ellen semmi más hatalom, egyedül a vallás képes sikerrel harczolni. Semmi más, csak a vallás oszlathatja el azon ellentéteket, melyek ma az egyeseket, sőt egész néposztályokat az összes fennálló rend elkeseredett ellenségeivé tették. De hogyan indul egyházunk e harczba, ha saját harczosai ép oly elégedetlenek, mint a kiknek keblében e százkaru szörnyet legyőzniök kellene. Az előléptetések összegázolt versenypályáján a megelégedésnek szerény, de mennyei virága meg nem fogan. A mi papjainknak saját életükkel kell példát mutatni arra, hogy az ember első kötelessége — távol legyen, hogy előre törekvés nélkül — helyzetével megelégedni, a Gondviselés intézkedéseibe zúgolódás nélkül belenyugodni. Máskülönben mit fog felelni az a lelkész az ő hiveinek, ki azon intésre és hivatásra, miszerint legyen türelmes és nyugodjék bele Isten akaratába, ezzel vág vissza : „Könnyű tisztelendő uramnak, ma-holnap meghal az x—i pap, sor szerint a tisztelendő úr következik helyébe ; de én nekem máshol nem építettek házat, mint a mit apámtól örököltem!"*) Sass János. Lelkészválasztás akadályokkal. Az „Ev. Egyh. és Isk." legutóbbi száma Vegyesek rovatában, ilyen czím alatt, a klenóczi (bishonti egyházmegye) lelkészválasztásról hozott hír kapcsán ezt olvasván: „E tényt különféleképen színezik némely lapok s kívánatos volna, ha egyházi közönségünk teljesen megbízható értesülést vehetne a dolgok állásáról", — minthogy ezen felhívás egyenesen felém hangzik : az iránta tartozó tiszteletnél fogva szívesen szolgálok a kivánt értesítéssel, szorítkozva a mellett, a menynyiben sub judice lis est, a következő tények egyszerű registrálására. Nevezett egyházközségben, mely lélekszámra nézve a tiszai egyházkerületben a második helyen áll, elnöktársammal Kubinyi Aladár egyházm felügyelő s a rimaszombati kir. törvényszék elnökével, f. é. szept. 3.-án tartottuk meg a próbaszónoklatra meghívandók kijelölése végett a közgyűlést, hol is elsőnek Kolbenheyer József nyústyai, másodiknak Bodiczky Mihály pon*) Spannagel József urat legyen szabad itt felkérnem, szíveskedjék azon állítását, miszerint nézeteim atagnatióhoz vezetnek, kimagyarázni, a mire aztán én is bátor leszek alkalomszerűen válaszolni.