Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A szabadválasztás érdekében (Sass János)

Tizennegyedik évfolyam. 46. sz. Pozsony, 1893. évi November 18-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. c "A Előfizetési ár : Egész évre . . 12 kn. félévre 6 „ negyedévre . A o „ i Egy szám ára : 24 flr. J JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 ílr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A szabad választás érdekében. (Sass János.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A szabadválasztág érdekében. Nil lniuiani a me alienuni puto. Ezt az igazságot olvasom érvül a mellett, miszerint lelkészeink a mostani választási rendszerrel nem lehetnek megelégedve. Ugyanezen igazságból indult ki az én e rendszer fenntartása mellett irt czikkem is. Ugyanezen igazsággal lehet felelni első sorban azoknak, kik azt hiszik, hogy a választási rendszer korlátozása és fokozatok felállítása által mostani — elismerem gyakran megbotránkoztató és szégyenletes — állapotainkat nemcsak meg lehet szüntetni, de egyházunkat általában haladottabb fokra emelni. Minden emberi intézménynek vannak árnyoldalai, sőt korcskinövései és sohase liigyjük, hogy ha valamely intézménynél e korcskinövések nagyon buján sarjadoznak, hogy akkor csak azt az intézményt kell kivágni s ujat tenni helyére és a korcskinövések nem fognak bennünket többé boszantani. Csak addig, míg az ember megszokja az uj intézmény fegyelmét, mint a békák a léczkirályt; rövid idő múlva „lignum túrba petulaus insilit." De azért a protestáns egyház hivei csak nincsenek még ott, hogy kígyókirályt kellene nekik küldeni! Nem. hiveink kiskorúságában van oka e visszaéléseknek. Csak nem fogja senki állítani, hogy az a nép, mely ezelőtt elég érett volt az önkormányzásra s a veszélyek korában diadallal tudta vezetni hajóját, most a felvilágosodottság korában képtelen volna a szabad intézmények elviselésére. A választások alkalmával előforduló helytelenségek forrása nagyrészt azon körülményben rejlik, miszerint a papi állásnak az a szent nimbusa, mely azt mindig övezte és öveznie is kell, nem maguk a papok hibája nélkül nagy mértékben szétfoszlott. A papi hivatal is, mint egyéb közpálya majdnem egészen közönséges kenyérkereseti állássá sülyedt és erősen dolgoznak rajta sokan, hogy semmi különbség se legyen például egy járásbirósági irnok és egy pap pályafutása közt. A nép a politikai választásoknál tanulja, hogyan lehet itt különféle magánérdekeket belevonni a polgári jogok gyakorlásába, ugyanazt az elvet alkalmazza aztán a papválasztásnál is. Hiszen a kettő közt lényeges különbség nincs. Az volna tehát az első teendő, a népet e tévelygéséből kivezetni, felvilágosítani és előtte tettekkel bebizonyítani, hogy a pap tényleg és valóban, kézzel fogható módon gondnoka a mi lelkünk üdvének, őriző pásztorunk, hogy a köznapi élet ezernyi csábjai, a felvilágosodottság napfényén gombamódra szaporodó hamis próféták és öngyarlóságunk oly utakra ne téríthessenek bennünket, melyeken lelkünk üdve veszélyek közé juthatna. Ha a nép így vélekedik a pap személyéről, nem egyhamar jut eszébe akármelyik hivőnek is a templomot alacsony korteskedés és lélekvásárlás tanyájává tenni. A dolognak azonban egy másik oldala is van. Arról van tudniillik szó, hogy miután papjaink — nagyrészt — kétségkívül csekély fizetés mellett kénytelenek tengetni életüket s a mellett családot tartani fenn; olyan intézkedést hozzunk be, miszerint a pap bizonyos idő multával okvetlen magasabb fizetésű gyülekezetbe juthasson s így fiatalkori nélkülözéseiért az idősebb korban jutalom várja. Rangfokozatokat és előléptetéseket állapítsunk meg tehát, miként az a világi hivataloknál, a katholikus papságnál — bár csak részben — és a katonaságnál van. Két czélt mindenesetre elérünk vele. Először azt, hogy papjaink a felsőbb hatóságtól nagyobb mértékben függnének mint most, mert hiszen jelenleg azt lehet mondani, hogy bizonyos tág kereten belül absolute függetlenek, ellenben egyházi hatóságaink hatásköre szélesednék, hatalmuk tetemesen szaporodnék, szóval egy kissé közelednénk a hierarchia felé. Meg vagyok győződve, hogy ez a czél nem lebeg előttük, kik a fennálló rendszer ellen szót emelnek, nem hiszem, hogy papjaink többre nem becsülik a szabadságot éhen és hózivatarban, mint a szolgaságot húsos fazék és meleg kályha mellett.