Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az országos középiskolai tanáregyesület és a protestáns tanárok (Albert József)

r . j 363 sága, kik az Istent diesérik és azt mondják vala : „Dicsőség a magasságban Istennek és e földön békesség, az emberekhez jóakarat!" A bibliatanítás és bibliaolvasás mellé sorolom az énekeskönyvben foglaltaknak olvasását és tanítását, sőt a dallamok szorgalmas gyakorlását. Tanulok a katkolikusoktól, kik a középiskolában a műének mellett klilön gyakorolják a templomi éneket, még pedig négy hangra a Tárkányi-féle énekeskönyvből. És ez az énekeskönyve minden diáknak megvan és ezt az énekeskönyvet minden diák magával viszi a templomba és abból buzgón énekel. Az ág. hitv. ev. ker. diákok legtöbbjének nincs énekeskönyve; a kinek van is, felesleges tehernek tartja azt a templomba el is vinni. A tübingeni s baseli egyetemi hallgató nem tartja felesleges tehernek. Meg kellene az énekeskönyvet minden diákkal vétetni, a mint hogy az egyéb tankönyveket is megvétetik velük. De egy magyar énekeskönyvnek kellene lenni az egész országban. Tanítani kellene aztán szorgalmasan a szöveget. Nem kevésbé a dallamot is. De akkor a dallamoknak is benn kellene lenni az énekeskönyvünkben, még pedig négy hangra letéve, a mint a „Gesangbuch für die ev. ref. Kirche der deutschen Schweiz" czimű énekeskönyvben benne van. Mily örömmel énekelne a művelt ember is az énekeskönyvéből, ha benne volna a dallam, mutatja a tübingeni és baseli művelt emberek példája. És hogy otthon is elővennék az énekeskönyvet és elénekelnének zongora vagy más hangszer kisérete mellett egy-egy egyházi éneket, azt is mutatja a baseliak példája. Mindez azonban még nem elég, mert a vallás nemcsak tudomány, de főkép élet, még pedig Istenben való élet ; a hit is élet, erre pedig a gyermeket nevelni kell. Igy éleszszünk erős evangyéliomi hitet nevelés által. Neveljük a gyermeket, az ifjút úgy, hogy ne szégyenelje a Krisztus evangyéliomát. Neveljük benne a vallást, éleszszük benne az erős hitet az által, hogy elvezetjük rendesen az áhítatosság közös gyakorlásának helyére, a templomba; vitessük el vele az énekeskönyvet és énekeltessük velük azon énekeket, melyeket megtanultak és melyeket énekelni tudnak. Neveljük a gyermeket a templombajárásra az elemi iskolában, neveljük az itjút a templombajárásra a középiskolában, neveljük a férfit a templombajárásra az egyetemen és otthon a gyülekezetben. Neveljük Őket a szoktatás által, a mint ezt a katholikusok teszik, midőn a középiskolai tanulókat nemcsak mindennap, de még vasárnap délután is elviszik a templomba. Ok nem tartják ezt a dolgot felesleges időpazarlásnak. Okosak ők, tudják mit cselekesznek. Kezdenek bennünket megverni a saját fegyvereinkkel. Neveljük az ifjúságot a lelkipásztorkodás gyakorlása által. Látogassa meg a leikész az ő diákhiveit úgy a középiskolában mint az egyetemen, akkor nem lesz okunk a vallási közönyösségről panaszkodni s nem leszünk kénytelenek tgyházfeliigyelőket kötéllel fogni. Neveljük az ifjúságot, még pedig úgy a középiskolai és egyetemi, mint a falusi ifjúságot vallásos egyletek alakítása által, akkor meg lesz hiveinkben az összetaitozóság érzete és nem lesz okunk az egyháziatlanság miatt panaszkodni. Én is azt mondom : Éleszszünk erős evangyéliomi hitet, de megmondtam egyszersmind azt is, hogy hogyan, hol, kikben és kik által vélem ezen erős evangyéliomi hit élesztését elérni. Ugy vagyok meggyőződve, hogy az általam ajánlott módok valamit eredményeznének. Fogadjuk el azokat, mert „qui vult íinem, debet velle media!" Ezen módokat pedig közzétettem azért, mert komolyau kivánom, hogy : Éleszszünk erős evangyéliomi hitet! Sass Béla. Az országos középiskolai tanáregyesület és a protestáns tanárok, Minden tanárember tudja, hogy az állami tisztviselők fizetésének rendezése mily szakadást idézett elő ez év folyamán az országos tanáregyesület keblében. A vidékiek fölöttébb sérelmesnek találták, hogy a kormány nemcsak díjazásra, de rangban is elibök akarta helyezni a fővárosi tanárokat s rossz néven vették, hogy az országos egyesület állandó választmánya, melynek tanácskozásaiban tényleg csak fővárosiak vettek részt, majdnem semmitsem tett az irányadó tényezők jobb véleményre térítésében. A megindult mozgalomnak tömeges kilépés, sőt egy a vidékiek érdekeit felkaroló külön folyóirat alapítása lett a következménye. Szóba került az egyesület hiányos szervezete is, szóba különösen a választmánynak jelenlegi alakjában tarthatatlan volta. Követelték, hogy a mennyiben az egyesület továbbra is fentartandó lenne, a választmány többségét föltétlenül a vidéki tanárok alkossák s ezeknek az egyesület költségén mód nyujtassék arra, hogy a tanácskozásokon személyesen is részt vehessenek. Az egyesület jelenlegi vezetői, engedve a mozgalomnak, átlátták a reform szükségét s az ennek megbeszélésére kiküldött bizottság tanácskozásai nem rég láttak napvilágot. Van pedig a megállapított reformtervezetnek egy pontja, mely bennünket, protestáns tanárokat is közelebbről érdekel. Ha ugyanis a régi szervezetnek az volt egyik főhibája, hogy a választmányban a vidék nem érvényesülhetett, akkor még nagyobb hibája volt az, hogy protestáns intézet tanára jóformán belé sem kerülhetett. A mi szegénységiiuk és autonómiánkból folyó zárkózottabb természetünk mellett ez is egyik oka volt annak, hogy számosabban nem léptünk be az egyesületbe. És ha valamely protestáns intézet tanárai be is léptek, ugyaucsak furcsa viszonyba kerültek az egyesülettel. Ez utóbbi velők szemben mintegy a pártfogó szerepét játszotta, ejtett koronként egy-egy jó szót érdekökben s nem régiben is bosszankodva olvastam, hogy valamelyik alföldi prot. iskola milyen kérvénynyel fordult az