Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egy szó az „Egyetemi ifjúságunk s a vallás” cz. czikkhez (Hornyánszky Gusztáv)

349 álló s mint ilyen nem lehet alárendelve semmiféle esperességnek sem superintendentiának." S ez kiviláglik a mi egyházrendünk (Kirchenordnung) 36. §. 4, b. pontjából is, mely azt mondja : Ha a megválasztott lelkész ausztriai vagy magyarországi alattvaló, akkor az illetó'nek még hivatalba lépése eló'tt eddigi egyháza kötelékéből ki kell lépnie s ezt egyházi elöljáróságától kapott „Elbocsátási bizonylat" által kell hitelesen igazolnia. Viszont a lelkésznek hivatalába való beiktatásáról a 38. §. azt mondja : A lelkész hivatalába való beiktatása az ország superintendense, s az ilyennek hiányában az egyház legidősebb presbytere által történik. S csakugyan hivatalomba való iktatásom (recte egyházrendünk szerinti) bevezetésem legidősebb presbyterem, egy egyszerű földmives által történt. De kisded egyházam igaz evangyéliumi keresztyén érzületével ez mégsem fért, össze, azért legközelebbi egyházgyülésében azt határozta : Egyházunk, lelkész urunk ezen törvény szerinti hivatalába való rideg bevezetésével meg nem elégedhetik, hanem egyházi ünnepélyességgel egybekötött installatiót fog rendezni, mely funktió véghezviteléhez onnét magyar hazánkból 1—2 lelkész urat hív meg." S midőn egyházgyülésünk e határozatával Sekulié szeretett volt kerületi főnök urunkhoz a Eerencz Józsefrend lovagjához jöttünk, az azt mondá : „Tudjátok, hogy nektek mindent a legnagyobb készséggel engedünk meg, ha csak egyházi törvényeitekkel ellenkezésbe nem jön.

u S midőn megmagyaráztam neki az egyház tulajdonképeni czélját, hogy t. i. ezen rideg törvényszerinti aktussal megelégedni nem akar s nem tud, hanem az evangyéliumi egyház szokása szerinti egyházi ünnepélyességgel egybekötött installatiót is kiván rendezni, mely miután a hivatalos törvényszabta bevezetés már megtörtént, semmi törvényellenességet nem involvál, ő azon jóakaratával, melynél jobbal saját hitsorsosunk sem viseltethetett volna irántunk, azt mondá : hát jó van derék svábjaim, hívjatok magatoknak onnét Magyarországból egy-két lelkészt, csak ne valami esperest vagy superintendenst, nehogy az illető feljogosítva érezze magát ezáltal ezentúl is egyházi ügyeitekbe beleszólni." S így hívtuk meg installatiómra nt. Schneeberger János ujverbászi s azonkívül a franzfeldi- s ujpázuai lelkész urakat mint azon egyházak lelkészeit, a honnét híveim legnagyobb része jött. De mivel a franzfeldi collega úr ép akkoriban nászuton volt csak Schneeberger s Kruttschnitt collega urak jöttek, kiknek kisded egyházam a legszívélyesebb fogadtatást rendezte. Magát az installatió ünnepélyességét Kruttschnitt tiszttárs úr u. e. lapok 1890-iki évfolyam 40-ik számában az ő ismert szép stylusában irta meg. Az ünnnepély lefolyása — de különösen Schneeberger s Kruttschnitt lelkész urak beszédei — mély benyomást gyakoroltak a jelenlevő hivatalnokokra s tiszt urakra, nem kevésbé a közel s távolból jött más keresztény hitfelekezetű sőt mohamedán vallású intelligentiára is. Nem régen egy igen intelligens úr igy nyilatkozott előttem. „Eletemben egyházi aktus annyira meg nem hatott, mint három évvel azelőtt tisztelendő úrnak hivatalába való ünnepélyes beiktatása!" De váljon ki sínyli meg leginkább, hogy ily elszigetelten állunk ezen kicsiny ugyan, de csupán más keresztény hitfelekezetüektől s mohamedánoktól lakott országban, mint én ? Ki ugyan független vagyok, oly annyira, hogy némelyik magyarországi lelkésztársam — persze merő gúnyból — „boszniai ev. püspöknek" nevez, de jobb szeretnék egy jóakaró esperessel vagy superintendenssel magam felett birni, ki nehéz óráimban s bonyodalmas helyzetben jó tanácscsal szolgálna. Mert az volt összes hivatalos tapasztalatom a mit szülőhelyemen s a szomszéd egyházakban a vakácziókban s Temesvárott nt. Kramár főesperes úr oldalán volt alkalmam gyűjteni, mig Temes-Gyarmatán nevelősködtem. S a ki kollégáim közül — a nélkül hogy egy óráig is káplány volt, mindjárt lelkészi hivatalba jutott, tudhatja, mily nehéz feladat az, már oda át is, rendezett viszonyok közt, annál inkább itt egyházi ügyekben anynyira rendezetlen viszonyok közt s még hozzá egy colóniában ! Itt a hány egyházból jöttek, annyiféle rendet akarnának behozni. Már sokszor nem tudtam, mi tevő legyek, ha még van annyi idő, az irántam oly jóakaró nt. Belohorszky

x főesperes úrhoz fordulok tanácsért, ki nem is hagyott cserben soha. Ugyan csak kimeríthetetlen az ő egyházunkért való fáradozásában — különösen a német Gusztáv Adolf-egyletnél — Schmidág alsó-lövői kollega úr, ki telepitvényünk iránt való legönzetlenebb érdeklődésből önkényt állt be jóbarátnak. S méltó harmadikul említhetem Schneeberger tisztelendő urat! De hányszor kell a megszállott tartományok törvényeivel számot vetnem — s ha ilyenkor a politikai felsőbbséghez fordulok — ezen urak azt mondják : még ha akarnánk is, nem szabadna egyházi ügyeikbe avatkoznunk. S hogy már egyszer alapos felvilágosítást s útbaigazítást kapjak abban, hogy mely ország evang. egyháza törvényei szerint kell itt eljárnom egyrészt, másrészt hogy magamat egyházam érdekében a magas kormányszéknél bemutassam, mentem az 1890-iki év október havában Sarajevóba. De volt egy specialis esetem is : ugyanis egy zsidó nő s egy róm. kath. úriember a mi vallásunkra tért át s ezek egybe akartak kelni. A férfiú a sarajevói róm. kath. szentszék által nejétől „a thoro et mensa" el volt választva, s most már az volt a kérdés, hogy ezen házasság végelválasztása, mely forum által legyen itt a megszállott tartományokban kimondandó? Egyházi belső ügyeinkre nézve azon választ kaptam a magas kormánytól, hogy a monarchia egyik országának egyházi törvényeihez sem kell magamat tartani, hanem csak mindig az evangyéliomi egyház szellemében s legjobb lelkiismeretem szerint cselekedjem, csakis ha valamely funktió más ország törvényeit érinti, tartsam magamat amaz ország erre vonatkozó törvényei szerint. A mi pedig azt a specialis házassági esetet illeti, azt mondták : tegyen ugyanazt, a mit a gör. kel. metropolita tesz, t. i. ha azon okok, amelyek miatt az a pár szétment, a mi egyházunk törvényei szerint elegendők a végelváláshoz, mondjam ki én a végelválasztást s adjam a férfiút össze uj mennyasszonyával. Mert — úgy mond — a boszniai s herczegovinai kormány, valamint semmiféle politikai hatóság az itt elismert egyházak ügyeibe avatkozni nem fog, hanem csakis az ellenőrzést tartja fenn magának ! — S midőn hazaértem Sarajevóból, első dolgom volt megvizsgálni azon okokat, melyek alapján a sarajevói róm. kath. szentszék kimondotta ezen házas párra nézve az „asztal s ágytól" való elválasztást. S midőn az azt kimondó okiratban találtam : 1) a nő részéről elkövetett paráznaságot, anélkül, hogy a férj hasonló bűnbe esett volna; 2) a nő részéről a férj élete ellen való törést ; 3) ugyancsak a nő részéről férjének