Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Költemények - Oltári ima
Tizennegyedik évfolyam. 43. sz. Pozsony, 1893 . évi Október 28-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r A Előfizetési ar : Egész évre . 12 kn. félévre . 6 j) negyedévre . 3 „ Egy szám ára : 24 flr. V J yw EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. V. Hirdetés ára: Négyhasabos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Oltári ima — lleformáczió ünnepe. (Dixi.) — A mire szükségünk volna. (Binder Jenő.) — Egy szó az „Egyetemi ifjúságiink s a vallás" cz. czikkhez. (Hornyánszky Gusztáv.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. ín ima :: :) (Magyarra fordította: Sántha Károly.) Mindenható ! meghajtjuk térdeinket, S buzgó hálával áldjuk szent Neved; Atyánk ! egy testté forraszt össze minket, Az egy hit és a te tiszteledet. Mint a kelő nap szép arany sugára Fényt, életet és meleget osztogat; Ragyogjon igéd a vándor útjára, Hogy lássuk a te fényes arczodat. Im, összegyültünk házad rejtekében Hogy szent igédből épülést vegyünk ; Add, hozzon jó gyümölcsöt áldva légyen Mind kimentünk, mind bejövetelünk ! Te vagy az út, igazság és az élet Jézus Krisztus kegyes főpásztorunk ! Add, válaszszuk a jobb részt, járva Véled, Nézve Reád, mig csak itt bujdosunk. Mit szent véreddel szerzett drága holtod, Add nékünk a Te békességedet; Ki országodnak tagja, az a boldog, Nélküled éj van, tiszta fény Veled. Jövel Szentlélek! erősítsd hitünket, Ha a te élő templomid vagyunk, El nem szakít Istentől semmi minket S az Úr szent napja lesz minden napunk ! *) Irta és elmondta a német császár részvéte mellett Izahellaföldön 1893. szeptember 24-én tartott istentisztelet alkalmával: Guggenberger. Közeledik október 31-ike, a hitjavításnak emlék ünnepe ! Milliók ajkáról felhangzik a hit bajnokának diadaléneke: „Erős vár a mi Istenünk" s az evangyéliom hirdetői kegyes lélekkel, ihletett ajakkal hirdetik a nap jelentőségét, az ünnepelt esemény világtörténelmi nagy fontosságát, Lutherünk dicsőségét; hálatelt szívvel borulnak le a kegyelem Urának szine előtt, ki egyszülött fiát újra feltámasztá sírjából, hova a hatalomvágy, önérdek temették volt. Valóban nagy napunk, nagy ünnepünk ez nekünk! Vajha méltóan ülnök meg e lélekemelő, hiterősítő ünnepünket! De épen a méltó ünneplés feladatával szemben némi kétkedés fogja el lelkemet. — Egyházam közönsége meg fogja bocsátani, ha tekintettel a fennálló egyházi közviszonyokra e kétkedésnek hangot adok. Adja Isten, csalódjam! Általában minden egyházi ünnepünket az ev. hitélet istentiszteleti kiábrázolásául tekintem, a hitélet legszebb gyümölcséül tartom. Mert mit ünneplünk mi karácsonyt, ha hitünkben nem ragadtuk meg isteni Megváltónk születésének kegyelmi tényét? Hogy ünnepelje az egyház az Űr szenvedésének és halálának emlékünnepét, ha életével nem vallja, hogy Ura „a mi bűneinkért halálra adatott és feltámadott a mi igazulásunkért?" Mit ér a pünkösd ünneplése, ha nem érezi az egyház egyes hiveiben és összeségében a Szentléleknek működését? Mi nyereségünk van tehát a reformáczió emlékünnepéből, ha azt nem a hitnek éltető melege hatja át s nem avatja hitünk diadalünnepévé, ha a hitnek ereje nem szenteli meg azt élő hitünknek oly megszilárdítására, hogy egész egyházi életünk a szeretetben munkás hitről tegyen tanúságot. Megengedem, hogy lelkésztársaim e napon teljesen elmerülve Luther életének uj világot alkotó szellemébe hitből hitnek szólanak lelkesen, meg-
