Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Felhívás a Magy. Prot. Irod. Társaság t. tagjaihoz

30 hatalmazza fel a választmánynak fővárosi tagjait a Társaság egész ügykezelésére, tekintet nélkül arra, hogy a gyűléseken megjelennek-e a vidéki tagok is, vagy ha ezeknek megjelenését is kívánja, akkor gondoskodnia kell részükre legalább az útiköltségek megtérítéséről. Véleményünk szerint azonban a Társaságba sokkal nagyobb elevenséget öntene s az iránta való érdeklődést is sokkal inkább fokozná az, ha a választmánynak vidéki tagjai lakóhelyeiken a Társaság megbízásából egyes fiók-egyleteket alakítanának a vidéki érdekeltség bevonásával. Tagokat gyüjtenének, helyi bizottságokat alakítanának, ezek támogatásával összejöveteleket, felolvasásokat tartanának s a protestáns összetartozást erősitenéü. Híveink a legeslegtöbb helyen alig érzik egyébben protestáns voltukat és protestáns közösségüket, mint hogy egy protestáns templomba járnak és az egyháznak adót fizetnek s itt-ott egyegy iskolát tartanak fenn közáldozatta]. Nem kicsinyeljük — távol legyen! — az igehirdetés összetartó kapcsát, sőt ezt a iegerősebbnek tartjuk és épen ebből a szempontból óhajtanánk, hogy az ige ne csak egy-egy vasárnapi és ünnepi istenitiszteleten és ne csak egyházi beszéd formájában, hanem többször és mindenféle előadások és felolvasások alakjában is hirdettessék s a szellemi közösség így is erősbittessék. A kisebb helyek, vidéki városok közönsége már a gyakoribb érintkezésnél fogva is sokkal inkább egyesíthető, mint például a főváros egymással alig érintkező publicuma. Ezek a fiók-egyletek aztán szerves összeköttetésben állanának a központi választmánynyal, ennek élő és éltető orgánumai volnának széles e hazában. A Társaság „társasági jellegét", a tagok érintkezését jelentékenyen előmozdítaná a fővárosban egy protestáns „Otthon"-nak, társulati helyiségnek, vagy háznak a berendezése, a hol a társaság tagjai conventi s egyéb gyűlések sat. alkalmával találkozhatnának, az ott hivatalos órákat tartó titkárral érintkezhetnének ; a hol olvasótermeknek, könyvtárhelyiségnek kellene lenni és a hol mindenféle összejövetelt, felolvasást lehetne tartani. A személyes érintkezés nagy hatását senki sem tagadhatja s épen ezért, ha Társaság akarunk lenni, akarnunk kell azokat a socialis eszközöket is, a melyek alkalmasok a társasági élet előmozdítására. Ennek a czélnak óhajtanánk szolgálni azzal a javaslatunkkal is, hogy kívánatos volna, hogy az eddig csak évnegyedenként megjelenő Protestáns Szemle változtattassék át havi folyóirattá, akként, hogy évenként 10 füzet jelenjék meg belőle (július és augusztusban nem). így legalább szellemileg többször érintkezhetnénk tagjainkkal ; a nagyobb actualis kérdésekkel is inkább foglalkozhatnánk, mert a jelen rohanó időben már sok kérdés el is veszítette actualitását akkorára, mire egy egy negyed évben megjelenik a Szemle. Es bár kétségtelenül nagyon fontos egyházi multunk derítgetése is, és nem kisebb fontosságú egyegy theologiai tanulmány közrebocsátása; de úgy érezzük, hogy közönségünket a nagyobb egyházpolitikai, egyházkormányzati és egyháztársadalmi kérdések tanulmányszerü fejtegetésével közvetlenebbül belevihetnénk az egyházi élet iránt való érdeklődésbe s mi magunk is inkább a jelenben élvén, a jelennek tehetnénk esetleg nem kicsinylendő szolgálatot. Monográfiáink közé is fel kellene venni — vegyesen a hazai egyháztörténelem müvelésével a külföldi népszerűbb, de azért tudományos theologiai, társadalomtudományi stb. müveket. A jelen nagy vallási és társadalmi kérdései méltók mindenesetre nemcsak a megismerésre, hanem hazai egyháztársadalmi munkásságunk irányítására is. A népies iratok megindítása és azok colportagea immár elodázhatatlan nagy kötelességünk. A közgyűlés ránk is szabta; de teljesíteni még e pillanatig nem tudtuk. Társaságunk két kiváló tagja (dr. Szabó Aladár és dr. Kecskeméthy István) jeles próbát tett e téren, ezt a vállalatot kellene egyelőre támogatnunk és illetőleg szerves összefüggésbe hoznunk Társaságunkkal, felkérvén és megbízván őket a szerkesztéssel, mert egy ember physikai erejét és idejét meghaladó munka ezek szerkesztésének is a reá bízása. Ezek volnának, tisztelt tagtársak, javaslataink, melyeket ily alakban és ily módon azért közlünk, hogy méltóztassanak ezek felett gondolkozni, magánúton és irodalmilag a heti sajtó útján megbeszélni. Nekünk kedves kötelességünk lesz e javaslatokat s azok életbeléptethetési módját részletesen kidolgozni, a választmány elé terjeszteni s a közgyűléstől ezekre nézve határozatot kérni ; de addig is előre tájékoztatni kívántuk a t. tagtársakat, hogy nekünk őszinte törekvésünk minden kínálkozó módon Társaságunkat fejleszteni és életerőssé tenni. De törekvésünk a tisztelt tagtársaknak a támogatása nélkül hiábavaló volna. Társaságunknak feltétlenül szüksége van arra, hogy minden egyes tagja élő tag is legyen ; mindenki a maga körében fejtsen ki munkát a Társaság érdekében. Megdöbbentők a hátralékok, melyek már a legközelebbi (1892.) év hátralékaival együtt a 3000 frtot meghaladják. Egy nyolcz-tizezer forintos budgetnél ez rendkívül nagy összeg, úgy, hogy ha ez az állapot a tagok közönyössége folytán még csak egy esztendeig is így tart, a pénzügyi egyensúly alig lesz fentartható. Már pedig ha valaha volt, úgy ma tízszeresen nagyobb szükségünk van társulásra és erőteljes, protestáns szellemű munkásságra. Ehhez azonban anyagi erő is kellvén, lehetetlen lesz munkát kifejtenünk, ha a tagok egy része még legkisebb anyagi kötelezettségének sem tesz eleget. Tisztelettel kérjük tehát fel a hátralékban levőket, hogy mielőbb küldjék be tagsági díjaikat. De kérjük a többi t. tagtársainkat is, hogy folyó évi díjaikat is legyenek kegyesek lehetőleg idejében beküldeni. Mert részint a hátralékok, természetesen legelső sorban ezek, részint pedig a megkésetten beküldött tagdíjak okozzák, hogy a mult évi folyó számláról a folyó év terhére több mint 2000 frt kifizetetlen számla jött át. A tagtársak kényelmére utalvány-lapokat is van szerencsénk mellékelten küldeni. A tagdíjak pontos beküldésén kivül azonban szüksége van Társaságunknak arra is, hogy mindenik tag igyekezzék még legalább egy tagot megnyerni a Társaságnak. Előkelő protestáns uraink közül is még tömérdeken hiányoznak körünkből. írásbeli felszólításokat hiában küldünk innen hozzájuk, — ma már annyiféle egyleti és társasági felhívásokkal zaklatják az embereket, hogy egy-egy társaságba való belépésre csakis személyes rábeszélés, megkérés és felszólítás mellett hajlandók. Személyes összeköttetéseiket .

h aszná l-