Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Az új-klenóczi egyház (K. G.)

31 ják fel tehát a tisztelt tagtársak, hogy ügyünknek minél többeket megnyerjenek. Mert ha tagjaink száma nem gyarapszik, akkor csak fogy és általában mi protestánsok mihelyt nem a legerősebbek vagyunk, azonnal a leggyengébbek leszünk. Ez a történet nagy tanulsága. Nekünk a legerősebbeknek kell lennünk és azokká lehetünk, ha annyi becses szunyadó erőnket felébresztjük, kifejtjük s ez ébresztés és kifejtés munkájában mindenki a maga körében részt vesz. Nekünk igazán társaságnak kell lennünk; társas életnek kell bennünk lüktetni ; személyes és szellemi érintkezés által össze kell mindenütt forranunk, hogy erőinket egyesítsük, ha kell, védelemre, ha kell, becsületes harczra. „Magyarok" és „protestánsok® azok úgyis vagyunk; de gyenge bennünk a társulati szellem, pedig nagy dolgokat csak társulati úton, egyesített erőkkel érhetünk el. Az új év vigyen közelebb czéljainkhoz s úgy áldjon meg mindnyájunkat az Úr, a hogyan mi mindnyájan igyekezünk a reánk bizott munkát végezni és törekszünk az elénk tűzött magas czélok után! Budapest, 1893. jan. 1-én. Szász Károly, a M. Prot. írod. Társ. elnöke. Kenessey Béla, a M. Prot. írod. Társ. titkára. * * * E felhívást hitrokonink figyelmébe annál melegebben ajánljuk, mennél inkább be kell látnunk a társaság és vállalatainak nélkülözhetlen szükséges voltát. — Ha erejéhez képest mindenki teljesíti kötelességét: e társaságnak fel kell virulnia. — Adja Isten, úgy legyen! Szerkesztő. Az ujklenóczi kicsiny egyház nagyon is szegényes imaházában — már szintén leverőleg hatott a hívekre az oltár és szószék kopott, elrongyollott öltözéke. Ezen segítendő, megkisérlettük gyűjtés útján beszerezni a kivánt összeget. Csak kérni kellett s nemes szívű adakozók akadtak. A helybeli hivek házankinti gyűjtés útján felerészben adventi reggeli istentisztelethez szükséges gyertyákra, fele részben e czélra adtak 10 frtot. — Ez még kevés lévén a lelkész nejével együtt személyesen gyűjtött a munkácsi nőknél. Ez uton gyűjtetett még 8 frt 70 kr., melyhez adakoztak : Molnárné Komáromy Mária 1 frt, Molnárné Fabriczius Ilona 1 frt, özv. Nuszer Jánosné 60 kr., özv. Grottstág Józsefné 60 kr., Bujnoszky Antalné 50 kr., Jármy Irma 1 frt, Lehoczky Julianna 50 kr., Berghammer Jánosné 50 kr., Kinszky Karolina 50 kr., Kunsch Emilia (A.-Viznicze) 1 frt, özv. Zwarnik Johanna 1 frt, Klein Mártonné 50 kr., Zwarnik Johanna ezenfelül egy nagy 8 frtos ujmintás kék selyemkendőt adományozott. A begyült 18 frt 70 kron vétetett fűzöld szinű széles posztó s ezt a lelkészné ezüst zsinórral és széles ezüst rojttal elkészítve uj év napján a régi kopott kendőket felcserélhettük uj és díszessel. A nemes szivü adakozók fogadják ez uton is a lelkész s általa az egyház hálás köszönetét! Ugyancsak a fentebbi egyházban született az 1892. évben 19 fi, 22 nő = 41; meghalt 17 f., 20 n. = 37; eskettetett 5 pár: konfirmáltatott 9; úr vacsorával élt 278. Áttért a legutóbbi három év alatt : tőlünk 5, hozzánk csak egy. Érdekes, hogy e nagy szórványnyal bíró egyházban 1891-ben 40 szülött között 12-t más lelkész keresztelt, tehát annyi tétetett át illetékes beanyakönyvezés végett; 1892 szülött közül már csak 6. Mennyi lehet azok száma, miről a lelkész tudomást nem szerezhetvén, így nem is kérhette azok áttételét. De azért a fentebbi számok is hangosan beszélnek! De az áttértek száma is mutatja, hogy a belmisszió rendezése itt is égetővé vált már, mert előbb csak a közöny lép fel s aztán jön az áttérés is! — Panaszkodunk mindenfelé az értelmiség közönyéről, pedig ily állapot mellett fenyeget az itt is erősen! A Némethonból bevándorolt értelmiségnél azonban örömünkre még bővebben csergedezik a buzgóság. — Egy alkalommal — két év előtt — a lelkész egy határszéli gyártelepen lévén temetési funktiója, a gyár művezetőjénél nem mindennapi dolgot látott, de hallott is. Maga a család messze lévén lelkészétől, sőt a mint mondák, tudomásuk sem lévén az ideig arról, hogy itt valamerre a lelkész lakhatik, házi istentisztelettel szenteli meg nemcsak a vasárnapot, de a mindennapot is. Felhangzott ott a buzgó ének és ima a szülők s négy kis gyermekének ajkáról úgy evés előtt mint azután. Sorban jár a biblia kézről kézre s maga az apa magyarázta a felolvasottakat — mondhatom igazi értelemmel és alapossággal. Ezt látni a mai anyagias világban, igazi lelki gyönyörűség. De ezen istenfélő család — horrendum dictu ! — mint az apa szomorúan bár, de őszintén mondá — maga, pap nélkül él az Úr szent vacsorájával, mert ők azt éhezik és szomjúhozzák; s otthonuktól — mert Konstanczból jöttek — távol is Krisztuséi akarnak maradni, Szörnyűködött ezen már nem egy paptársam, kiknek ezeket elmondám, s kevesen voltak velem együtt azok, kik azért követ reájuk nem dobnak! Mit tegyen a pásztor nélküli nyáj, hogy jusson másként a legfőbb pásztorhoz! S vájjon képzett dogmatikusaink s gyakorlott lelkipásztoraink, mint vélekedhetnek e dologról?! K. Cr., evang. pap. — A pozsonyi ág. hitv. ev. egyházközségnek újévi értesítője 1892.-ről nem említ fel ugyan oly nagyobb alkotásokat, melyek kifelé is láthatók volnának, a gyülekezet inkább intensive munkálkodott, de munkássága olyan volt, hogy az elmúlt évben is épített azon művön, melyre az Úr meghívta. — A diakonisszaintézet szépen fejlődött a nővérek száma gyarapodott. A nővérek száma jelenleg 7, egy vezető, 4 rendes és 2 próbanővér, kik a gyülekezeti kórházi ápolónői működésen felül, magánházakban is végeznek ápolónői szolgálatot. Az intézet befolyása a gyülekezet beléletére éltető, a keresztyén közösség és társalkodás ez intézetben kedves otthonra találtak. Az árvaleányintézet a már 1891.-ben hozott közgyűlési határozat szerint a diakonisszaintézettel egyesíttetett, és ez egyesítés igen üdvösnek bizonyult. — Abelmissió terén is megindult a mozgalom, amennyiben megalakult az evang. ifjúsági egyesület.—• A lyceumban Szép Rezső ur rendes tanárrá lett, Pecsenye István ur ideiglenesen tornatanítóvá választatott. Az elemi leányiskolában Lux Károly érdemes tanitó urnák hosszas betegsége miatt segédtanítónőül Porubszky Hermina kisasszony, okleveles néptanítónő hivatott meg. Elhunytak az év folyamán Mayer Teréz, az első két diakonissza egyike, Zechmeister Grottlieb a presbyterium egyik buzgó tagja, Török-kanizsai Schulpe Emil az iskolatanács tagja és a gyülekezet áldozatkész jóltevője.