Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A fehér-komáromi egyházmegye kikerekítve (Payr Sándor)

298 esetre vonatkozólag már hallottunk igen tekintélyes hely­ró'l jövó' tervezeteket e becses lapnak mult évi 10., 12., 15. és 21. számaiban. Mind Szentiványi Márton kerületi felügyelő' úr ő méltósága, mind Meyer Endre theol. tanár úr egyetértenek abban, hogy a fehér-komáromi egyház­megye a dunáninneni kerülethez csatolandó. Az egyetemes gyűlés a mint majd a pánszláv tóto­kat nem kérdi, hogy akarnak-e ide vagy oda csatlakozni, úgy majd a mi hajlamaink után sem igen tudakozódik, hanem oda húzhat bennünket dunáninnenhez akár hajunk­nál fogva is. De ha már egyszer az egyetemes egyház valamit tenni akar velünk, akkor nem lehet előtte közönyös még sem, hogy a szeme eló'tt lebegó' czélnak tehet e szolgálatot általunk vagy sem ? Egyik főczél az új kikerekítésnél, úgy tudom, nem más, mint a dunáninneni pánszláv többségnek ellensúlyo­zása és megtörése. S ehhez képest velünk is egy magyar érzelmű egyházmegyét akarnak nyerni. Ezt el is érnék, mert panszlávot mi közöttünk ugyan lámpással sem lehetne találni. Evekkel ezelőtt belármázták ugyan az országot az oroszlániakkal, de csak azok, a kiknek ez a lárma tetszett. A jó oroszlániak kitünó' meszet égetnek, de egyébként semmi veszedelmesebb tűz sem terjed közöttük. Az egyetemes egyház sem hagyhatja azonban ügyei­men kivül azon tekintetet, hogy az egyházmegyék is az új területi beosztással nyernek-e, vagy veszítenek. Eltekintve azon eró's vonzódástól, a mely minden dunántulit a maga kerületéhez, ezen kiváló értelemben magyar nyelvű és szellemű vidékhez s az itt élő hitroko­nokhoz oly erősen fűz; eltekintve a történeti hagyomány­tól, mely szerint a Duna jobb partján lakó evang. nép egyházilag mindig összetartozott, egy kerületet képezett és egyformán szervezkedett: vannak különösebb okok is, melyek azt javasolják, hogy a fehér-komáromi esperesség dunántúltói el ne szakittassék. Mert bizony mi itt a Vértes körül szegény egyház­megye vagyunk. Szend, Csák vár, Csabdi, Gyúró erőtelen egyházak, melyeknek még ezen felül nagy szórványnyal is kell vesződniük. Tordasnak és Fehérvárnak is nagy missiói köre van. Mind ezeknek meg van a magok ezer­féle baja és gondja. Mi dunántúliak már jó formán ismer­jük a helyzetet, ez egyházaknak bajait és ha módunkban lesz, tudni is fogjuk, hol és mikép kell segítenünk. De ha most ennyi szegény, árva egyházat egy új anyának szárnyai alá adunk, más vezetés és felügyelet alá helye­zünk, bizony idegenekül fogják azok magokat érezni, mert ki érti meg, bi ismeri ott őket az új földön s könnyen elszakadhat így az az ér, mely őket eddig táplálta. Ho­gyan lássák meg a mi bajainkat a messze Liptó-Szent­Miklóson? Hogyan menjenek oda a mi küldötteink ily messziről, ki győzi a sok költséget fizetni? Es még egy baját, ha nem is veszedelmét látom én az eddigi anyatörzstől való elszakadásnak. Oroszlánon és Tordason a nép zömének még tót az anyanyelve, Ondódon pedig német. De épen mivel nyelvökkel magokra hagyva és elszigetelve vannak itt a magyarság között, jobban simulnak ehhez s a magyar nyelvet is könnyebben és szivesebben tanulják. De ha most Oroszlánt, Tordast hozzá csapják Turóczhoz, Árvához; Ondódot oda párosítják Mo­sonyhoz, Pozsonyhoz: akármilyen kevés legyen is a szel­lemi érintkezés — pedig hiba, ha ez kevés — mégis emez idegen ajkú gyülekezeteink tápot találnak hasonló nyelvű hitrokonaik szövetkezetében arra, hogy jobban szítsanak anyanyelvükhöz. Fehér-komáromi egyházmegyénknek a dunántúli ke­rülettől való elszakitását és a dunáninnenihez csatolását tehát hátrányosnak találom reánk nézve. De hiszem, hogy dunántúli kerületünk sem fog bennünket lerázni magáról oly könnyen. Hiszen az édes anya az erőtlen, sínylődő gyermekét szokta legnagyobb szeretettel dédelgetni és dajkálni. Ha pedig dunáninnen a magyarsággal erősbödni akarnak, keresni kell a miénknél erősebb, tehetősebb és alkalmasabb egyházmegyét. Nem gyengítésre, de erősbítésre van szüksége a mi esperességünknek. Es ez igen alkalomszerűen történhetnék most, midőn a dunántúli királyi városoknak az esperessé­gekhez való csatlakozása van napi renden. Sopron és Ruszt már nyilatkoztak, ők a soproni felső esperességhez álla­nak. Kőszeg jó formán a felső vasit választja. Győr a róla nevezett esperességet fogja erősbíteni. Hátra van még Komárom. Szerénytelenség-e az tőlünk, ha ezt mi vár­juk? Hiszen Komárom a mienk volt s mi az övé voltunk. Hisz ő adott esperességünknek nevet. Hozzánk tartozik egyházilag az agész vármegye, a melynek ő székhelye. Merő szakítás volna az a történelemmel, ha Komárom nem mi hozzánk, hanem nagyobb és gazdagabb, pl. a győri esperességhez csatoltatnék. 1786-ban, midőn a n.-dömölki ker. gyűlésen dunán­túli egyházaink a mostani esperességekbe osztattak, Ko­márom is a fehér-komáromi egyházmegyébe lőn kebelezve s épen a komáromi lelkész, Perlaky Dávid lőn az egyház­megyének első esperese, ki itt igen széles körű és áldásos tevékenységet fejtett ki. S lelkészi utódja, a jeles Nagy Pál, az esperesi hivatalnak hosszabb ideig tartott ürese­désben léte alatt szintén jelentékenyen befolyt az egyház­megye ügyeire, bár a neki felajánlott esperesi tisztet, nem tudni, mi okból, nem fogadta el. íme, esperességünket a hagyomány csupa szép emlé­kekkel fűzi Komárom városához. Es ha most ez ősi, te­kintélyes evang. egyházunk még sem első szerelméhez térne vissza, bizony fájdalmasan érintene velem együtt — azt hiszem —• másokat is. Komáromra egyházmegyénkben szép szerep is vár. Mig a sokkal népesebb és vagyonos Győr mellett csak másodrendű szerepe lehetne, nálunk Székes-Fehérvárral folytathatna nemes versenyt. A legutóbbi egyházi kikere­kítésnél Esztergom Komáromhoz lőn csatolva, már pedig eme fiókegyházat csak még sem lehetne az anyával együtt a győri esperességbe keblezni. S talán méltányolni fogja emez ősi egyházunk ama szeretetet és ragaszkodást is, a melylyel esperességünk iránta viseltetik, s a melyet már a múltból hagyományképen vett át. Kicsinyes tekintetek, hogy Győr felé könnyebb a közlekedés, itt alig lehetnek mérvadók. A győri esperes­ség is többnyire Téthen gyűlésezik, már pedig Téth is jól kiesik Komárom útjából, mert nincs vasúti állomása. Míg mi időnként Komáromban is tarthatnék gyűléseinket. S bizony sem Fehérvárra, sem C^ákvárra Bicskén át nem oly nehéz Komáromból a közlekedés.

Next

/
Thumbnails
Contents