Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az e. e. e. nyugdíjintézet kérdéséhez (Kund Samu)

biztosítási dijak 50°/

0-Hát az egyetemes egyház, a fen tartó testület fedezi. Nagy előnyben vannak ez által a tanerők az lelkészek felett ! Soká nem lesz az egyház azon helyzetben, talán sohase, hogy a lelkészek teljes fizetését adhassa nyugdijba s a biztosítási dij 50°/

o-át fizethesse helyettök ! E dijakat az „alapszabály-tervezet" szerint kizárólag magok a lelkészek fedezik, édes kevés, a mivel az egyetemes egyház a nyugdijintézet czéljaihoz hozzájárul, nagyon méltányos a kívánság, hogy ez a beigért kevés csorbítatlanul a lelkészi nyugdíjintézetre szálljon. Mert bizony nagyok, terhesek a dijtételek, melyeket az „alapszabály-tervezet" szerint a lelkészeknek fizetniök kell ! Mint az ügy iránt érdeklődő hallgató jelen voltam azon bizottsági ülésen, a melyben az „egyetemes nyugdíjintézet-tervezete" (az első javaslat) tárgyaltatott. Altalános és kiuos volt a megdöbbenés a magas, az elviselhetetlen dijtételek miatt, melyek által miuden tag maga és saját jövedelmére biztosította volna magát. Ez biztosító intézet gondoltam magamban, nem pedig nyugdíjintézet. Kötelező életbiztosítás az egyházban, midőn a tíízkár elleni kötelező biztosítás az államban még csak nem is vajúdik! — Rámutattak a forrásokra, melyekből a mostani viszonyok közt enyhülés fakadhatna. Megkönnyebbültünk mindnyájan ! Ott a létesítendő közalapból az 20°/

o évente, ott az államsegély ; egyházi czélokra adatik, — és lehet-e fontosabb, szentebb egyházi czél, mint a munkaképtelen lelkészek nyugdíjazása, a lelkész-özvegyek és árvák szorult helyzetének javítása? A tervjavaslatot ezen forrásoknak felhasználásával ujabb mathematikai átdolgozás alá utalták. Az egyetemes alap 20°/

0-ja a bevételben szerepelt az első felszámításnál is, de ugy látszik a dijak megállapításánál tekintetbe nem vétetett; mert a mathematikusnak csak az értekezletben történt felszólalások után mondatott meg, mekkora összeget várhatni e cziinen. Az államsegély azonban nem vétethetett még számításba sem, mert az illetékes közegek nem nyilatkoztak az iránt, évente hány forintot juttatnak abból a nyugdijintézetnek. Igy készült el aztán a mostani „alapszabálytervezet főbb vonásokban", és az előbbinél, semmivel sem könnyebb, semmivel sem alacsonyabb dijakkal. 1. Melyek is voltak a dijak az első javaslatban? (7. pont.) a) Személyre szólló nyugdij igény biztosítására 10% alapdij, 25 korévtől számított 5°/

0 kamataival, 2 °/

0 a ^5 korévtől évente 5°/

0 kamatjával korpótlékul egyszer mindenkorra, 2°/

0 évente, b) Családjaik részére ellátási igény biztosítására 15°/

0 a 25 korévtől számított 5°/

0 kamataival alapdíjul, 3°/o a 25 korévtől kezdve évente és 5°/

0 kamatával együtt korpótlékul egyszer mindenkorra, 3°/

0,évente. Azaz 100 frt nyugdij és folytatva 50 frt ellátási dij igényre járt volna a) alapdij 10 + 7.50=Í7 frt 50; b) korpótlék 2 + 1.50 = 3 frt 50 mind kettő kamatokkal és c) évente 2. + 1.50 = 3 frt 50 kr. És az ujabb alapszabály tervezet szerint? 100 frt nyugdíj és folytatva 50 frt ellátási dij igényre a) alapdij 25°/

0 = 25 frt; b) korpótlék 5

b/

0 azaz évi 5 frt (mind kettő az 25-ik korévtől kezdve 5% kamataival), egyszer mindenkorra c) évente 5% azaz 5 frt. (II. Melléklet 16. lapon.) Azon módosítás még is tétetett az ujabb „alapszabály-tervezetben", hogy mig az előbbeni szerint, bár a 25-ik életkornál későbben belépő tag kamataikkal utánfizette volna az alapdijat és az évi dijakat, nyugdij igénye még is csak belépése évétől számíttatott volna, (a mit a bizottsági ülésben nagy méltatlanságnak bélyegeztek); addig az ujabb tervezet szerint az utánfizetés a nyugdíjigény emelésére igazságos befolyással van, és minden tagnak nyugdíjigénye a 25-ik korévtől fogva számíttatik. Igaz, hogy magasabb díjtételekért ! Ugy látszik az egyetemes alap 20°/

0-tólijának betudása most is elmaradt, annak előtte is elmaradt val a. A dijak tehát most is szerfelett magasak ; olyanokra nézve, kik későbbi korévben lépnek be és vagyontalanok (pedig gazdagok számára nem keli nyugdíjintézetet alapítani) szintén elviselhetetlenek. Tegyünk csak számítást egy a 25., egy 45. és egy 55. korévben levő papra minő kötelezettséget mér a javaslat. (Melléklet II. 16. lap.) Meg kell itt emlékeznem az ifjú Timotheusainkról ; mert a káplánok is kötelezvék 100 frt nyugdíjnak biztosítására. Fizetnek pedig alapdijul 10 frtot és évi illetékül 2 frtot. Ha főnökénél van teljes ellátása, akkor a segédlelkész azon díjtétel miatt éhen halni ugyan nem fogna; de ha azt kérdezné tőlem, hogy a 100, nem az 50, a 40 frt évi béréből (a tiszteletbeli káplánokról nem is szólva) mikép szakaszsza el a 12 frtot — még esetleg a korpótlékot kamataikkal, hogy még jusson, maradjon a legnélkiilözhetetlenebb ruhára (egyebet nem is említve), tanácstalan volnék ; a nyugdij-intézeti bizottságban pedig a mondó volnék : „lehetetlen dologra senkit sem kell kötelezni." Szerencsésebb tiszttársa mindenesetre az, ki már a 25. korévben beleülhetett a parochiába. Ringassuk magunkat azon édes reményben, hogy a 800 frtos minimum immár valósággá vált; azt meg csak fel kell tennünk, hogy a nyugdij-intézet akkép leszen berendezve, mikép a teljes lelkészi javadalomra magát biztosítania lelkészi jövedelméből képesítve legyen a pap. Hát fizet alapdijul 200 frtot. évente 40 frtot. Marad neki az első szolgálati évben 560 frt megélhetésre s a szükséges első berendezésre. Az összeg szűken csak elég, kivált papnak, a kinek másokat is a tűrés és lemondás szép erényére kell oktatni s szoktatni. Mire pedig kicsike kis családja annyira növekszik, hogy a 200 frt alapdijat gyermekeinek neveltetésére kell majdan hasznot hozó beruházásokul elköltenie, arra a 40 frt évi dijtétel befizetésében annyira beletörődött, hogy azt az anyjukkal együtt valahogyan csak előkoplalja tisztességesen. Egészen máskép áll a dolog a 45., illetve 55. korévben belépőknél. Ők már előre is lemondanak a reményről,