Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Czikkek - A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerületi nyugdíjintézet válságos helyzete (–tt–)
296 hogy teljes fizetéseik erejéig- biztosíthassák magukat. (Könnyen lemondhatnak ; eddig épen nem volt egyetemes nyugdij-intézet!). Szerényen megelégesznek a 400 frt nyugdíjjal is. É8 fizetni köteles a 45 éves, 265 frtot alapdíjul, korpótlékul 694 frtot, a 20 frt évi díjjal együtt egy összegben 980 frt ; fizetni köteles az 55. korévben álló 432 frtot alapdíjul, 1395 frtot korpótlékul és a 20 frt évi dijjal együtt 1847 frtot, 800 frt évi fizetéséből ! Miből élnek meg 15, illetve 28 hónapig, midőn teljes papi jövedelmöket lefoglalta a nyugdij-intézet : — gondjuk ! Nem ! résztvevő gondjába vette őket a nyugdijintézeti bizottság is. A mennyiben emlékszem elhatározta azt, hogy a 40. koréven túl állók is csak 10 évre köteleztessenek korpótlékot fizetni, nyugdijigényök is a 30. korévtől számíttatván. A mathematikus számítása ezen az alapon nem fekszik előttünk. Talán csak azért nem, midőn a 40. korévtől kezdve a 65. korévig évről évre mathematikus alapon külön-külön megállapítani a korpótlékot, egy ember erejét és idejét felülmúlja; és mivel, ha megállapíttatnék ez a korpótlék, a hozzájárulási összeg oly nagy volna, hogy annak utána is csak ott volnánk, ahol annak előtte voltunk avagy még hátrább. A nagy dijak terhes voltán könnyítendő a bizottság javaslatba hozta azt is, hogy az eddigi nyugdij-igény beszámítható legyen. Ez is valami ! A dunántúli viszonyokat véve kiindulási pontnak, hol a gyámolda (régebbi tagokról van itt szó) 20 frt évi befizetés után 210 frt nyugdijat fizet, a lelkész még legalább 200 forint nyugdijnak pótbiztosítására volna kötelezve. Kund Samu. (Folyt, köv.) A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerületi nyugdíjintézet válságos helyzete. Szép reményekkel és kecsegtető kilátások mellett kezdte meg a tiszai egyházkerület nyugdíj-intézete 1866-ban működését. Az intézet fejlődése az első években nemcsak megfelelt a hozzá kötött reményeknek, de azokat felül is multa. Boldogult Czékus püspök egy 1874. évi levelében bizonyos önérzettel mondhatta, hogy az intézet tőkéje rövid 8 év alatt „77000 frtra szaporodott és a dunántúlinál csak 6000 frt tőkével áll hátrább, bár a z 1843-ban vette kezdetét." E szerint a dunántúli nyugdíjintézetnek (gyámoldának) lehetett akkor 83000 frt tőkevagyona. Ha kérdjük, miképen áll a viszony ma? megadják erre a választ a nyugdíj-intézetek számadási kimutatásai. — A dunántúli gyámoldának tőkevagyona 125956 frt 12 kr., illetőleg előre befolyt járulékok (20'64) és fel nem vett nyugdijak (56-50) levonása után 125879 frt 42 kr. Az évi teher rendes nyugdijak czimén 15389 frt 64 kr. igazgatási és kezelési költségek czimén 464 frt 57 kr., összesen 15854 frt 21 kr. — A tiszai nyugdíj - intézet tőkevagyona 186898 frt 90 kr. Az évi teher nyugdijak czimén 9279 frt 52 kr., tiszti fizetésekre 550 frt, uti költségekre stb. 65 frt 50 kr., posta, bélyeg stb. 79 frt 3 kr., összesen 9974 frt 5 kr. Igy tehát Dunántúl a tőke 1874 óta szaporodott kerek számban 42000 frttal ; a tiszai kerületben pedig közel 110000 frttal. Dunántúl az évi szükséglet a tőkevagyonnak 12 1/ 2 százaléka, a tiszai kerületben pedig Ö 1/^ százaléka. Ha válságos helyzetről szólunk, vájjon melyik nyugdíj-intézetnek helyzete aggasztóbb, válságosabb, a dunántúlié-e vagy a tiszai egyházkerületé? A „mathematikai alapszámítás" szerint a tiszai nyugdíj-intézetnél a tehernek megfelelő tőkeértékből 86215 frtnyi összeg hiányzik. Mennyi lesz akkor a fedezeti hiány Dunántúl ? A 15854 frt 21 kr. évi szükségletet 5", százalékos kamatnak véve, kellene Dunántúl alaptőke czimén nem 125879 frt 42 kr., hanem 359766 frt; és ha ily viszonyok között a tiszai 186897 frt 90 kr. mellett még 86215 frt fedezeti hiánya pótolandó, úgy Dunántúl a 359766 frt képzelt tőke mellett is arányos számítás szerint alighanem elég nagy tőkehiány pótlásáról kellene gondoskodni. De Dunántúl e miatt még sem jutottak annyira, hogy a helyzetet tarthatatlannak nyilvánítsák. Az egyházkerület a jövedelmi hiányt pótolja, a mint lehet; a gyülekezetek uj terheket vállaltak; az államsegélyből a kerület 1892-ben is 2000 frtot felajánlott. Az egyházkerület erkölcsi kötelességének ismeri, hogy a gyámolda tagjainak szerződésileg biztosított jogait épségben sértetlenül fenntartsa. A tiszai egyházkerületben eddigelé nem volt a nyugdíj-intézetnek pénztári hiánya; még az 1873. évi előirányzatban is 56 frt van „valószinűleges feleslegnek" felvéve. Az egyházkerület mégis — és igen helyesen már ezelőtt két évvel komoly tanácskozás tárgyává tette a nyugdíj-intézet aggasztó jövőjét. A fenyegető válságnak azonban — a dunántúli egyházkerületével teljesen ellentétes álláspontra helyezkedve — azzal kívánja elejét venni, hogy a legközelebbi ker. gyűlésen a nyugdíj-intézet tagjaival kötött szerződést felbontsa, illetőleg megváltoztassa oly módon, hogy ,,a) szabadságára hagyassék a tagoknak a bennmaradás, mely esetben a csatolt táblázat szerint való utánfizetés az igazgatósággal annak módozataira nézve megállapodás mellett kötelezővé válik ; b) jog adassék a lelkész és szaktanár tagoknak az itteni befizetéseik értékével és tagsági jogaikkal együtt az egyetemes nyugdíj-intézetbe belépésre, mely esetben az igazgatóság fogná a közvetítést elvégezni ; c) jog adassék a nem lelkész tagoknak ezen intézetből kilépésre, mely r esetben azok tőkebefizetései kamat nélkül visszatéríttetnének. f t Az a) pont alatt említett táblázat szerint a tagok, a kik meg akarnak maradni tagoknak különféle, de nagyobbrészt százakra menő, néhányan az 1000 irtot is meghaladó pótfizetést lennének kénytelen elvállalni. Alig lehet az iránt kétség, hogy, lia ugyan a fenti a), b), c) pontokon túl más jog nem adatik, úgy
