Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az e. e. e. nyugdíjintézet kérdéséhez (Kund Samu)

298 az ellenkező kikötve nincs a hagyományok és önkéntes adományok, f) az év végén mutatkozó pénztári készlet szabályrendeletileg megállapítandó száztólija. 6. Az egyszer tőkésített összeg érinthetetlen és az egyetemes gyűlés különös rendelése nélkül nyugés gyámdijra soha sem fordítható. 7. A nyűg- s ellátásidij megvonandó azoktól, kik bűntény miatt jogerős birói ítélettel sújtattak, vagy az ág. h. evangelikus egyházból kitértek. 8. Az özvegynek, ha legalább 10 éven át élt vala férjével házasságban, ellátási dija a férje által igényelhetett legmagasabb nyugdij összegének 50°/

0* jában, az árváknak ellátási dija anyjuk nyugdijának 20°/

0-ában állapíttatik meg fejenkint. Apátlan, anyátlan árvák fejenkint anyjuk ellátási dijának 20°/

0-iját kapják, ezen felül köztük egyenlő arányban osztatik meg az anyjuk által igényelhetett ellátási dij, azonban egy apáti an-anyátlan árvának ellátási dija sem haladhatja felül az anyja által igényelhetett összeget, sem az ugyan azon lelkészi család apátlan-anyátlan árváinak ellátási díjösszege nem haladhatja felül az atyjuk által igényelhetett legmagasabb nyugdij egész összegét. Lényeges eltérés van javaslatom és az „alap szabály-tervezet" között a nyugdijintézeti tagokra nézve. Az „alapszabály-tervezet" szerint a nyugdij intézetnek kötelezőleg tagjai: rendes, helyettes és segédlelkészek, theologiai, jogakadémiai, tanítóképzői és felsőbb leányiskolái rendes és helyettes tanárok, vallástanárok, vallástanitók és énekvezérek (kántorok); javaslatom szerint csakis lelkészek. Megokolom javaslatomat a zsinati törvény 196. és 365. d) §§-aival. A 196. §. igy hangzik: A rendes tanerőknek, az államinak megfelelő rendszeres nyugdíjazásáról és özvegyeiknek és árváiknak évi segély díjazásáról — a mennyiben arról az állam nem gondoskodnék — az egyetemes közgyűlés egyetemes nyugdíjintézet felállításával intézkedik. Tehát az egyetemes közgyűlésnek immár kötelességévé van téve, hogy „a rendes tanerőknek" nyugdíjazásáról, még pedig „az államinak megfelelő rendszeres" nyugdíjazásáról, — „a mennyiben arról az állam nem gondoskodnék", egyetemes nyugdijintézet felállításával intézkedjék. Mellesleg jegyzem meg, hogy a miket mondatban idéző jel közé tettem, azokra az „alapszabály-tervezet" nincs elég figyelemmel. ,,Rendes tanerők" említtetnek a zsinati törvényben, az „alapszabály-tervezet" kötelezőleg besorozza ide a helyettes tanárokat is. „A mennyiben az állam nem gondoskodnék" mondja zsinati tőrvény, az „alapszabály-tervezet" pedig ezt ki nem emeli, holott tudva van, hogy a kormány (kultusm. 7117/1893. márcz. 30.) az autonom, felekezetek által fentartott középiskolák tanárai számára létesítendő országos nyugdíjintézetnek jótéteményeit kiterjeszteni kivánja a nem állami jellegű azon tanitó és tanitónőkép zok, . . . felsőbb leányiskolák tanáraira s tanitónőire, kiknek nyugdíjazásáról a tanitók orsz. nyugdíjintézete keretében még nem történt gondoskodás. „Az államinak megfelelő rendszeres nyugdijázást" helyez kilátásba a rendes tanerőknek a zsinati törvény, az „alapszabályter vezet" ezen is módosít, a mennyiben nem a tényleges fizetésök erejéig, hanem legfelebb 1200 frtig biztosítja a tanárokat, és nekik a teljes 1200 frtot, nem 30 éves szolgálat után, hanem csak 40 éves szolgálat után helyezi kilátásba. A dolog lényege egyébiránt az, hogy az egyetemes közgyűlés immár kötelezve van a tanerők nyugdíjintézetéről gondoskodni. Lelkészi nyugdjintézet szervezését s gyámolitását is az egyház érdekében állónak ismerte el a zsinat, s a közalap jövedelmének l/

5 részét e czélra utalványozta. A zsinati törvény 305. §. d) pontja igy hangzik : Az egyházi közalapnak czélja elöregedett vagy hivataluk folytatására képtelenné vált lelkészek és ezek özvegyei és árvái számára nyugdíjintézet szervezése s gyámolítása. Ki hajtsa végre ezen törvényt, arról a zsinat még nem intézkedett, a mint példáiíl intézkedett a tanerők nyugdij törvényének végrehajtásáról. E tekintetben várjuk az intézkedést. De ha ez a külön intézkedés elmaradna is, a lelkészi nyugdijintézet szervezése e miatt nem halasztódnék el egy jövendőbeli zsinatig ; mert a zsinati törvények végrehajtása külön megbizás hiányában az egyetemes közgyűlés dolga. (Egyli. alkotmány 150. §. dd.) Kétségen túl van, hogy a zsinati törvényben kétféle nyugdíjtörvény eszméje talál kifejezést: 1. a rendes tanerőké az államinak megfelelő rendszeres nyugdíjazás módozatával; 2. a lelkészeké, melyet a közalap, jövedelmének x/

5 részével gyámolít. Ám szoríttassék e kettő — az „alapszabály-tervezet" tervezi — egy kalap alá (hisz mindegyik evang. egyet, egyh. nyugdijintézet) ; de ugy összeházasítani őket, hogy legyenek tökéletesen egy testté, még is a zsinati törvény idézett két §-ának szándéka ellen volna. Ám szerveztessenek ugy, mint ugyanazon intézetnek két főosztálya; a miként például az egy biztosító itézetnél is van életbiztosítási osztály, elemi kár elleni biztosítás osztálya. Egészen más szempontok veendők tekintetbe az elgyengült tanerők nyugdíjazásánál, mint elgyengült lelkészekénél. A lelkész, ha elgyengül, káplán segítségével a nyáj nagyobb kára nélkül tovább pásztorkodhatik, a tanár nem hívhat segédet. A tanár izgatóbb, fáradságosabb életpályáján talán előbb is kimerül, mint a lelkész. Tanárnak, főkép magasb tanfolyamra, nevezetesen a gyakorlati tantárgyakra egészen fiatal erőt alkalmazni, a tanügy érdekében nem kívánatos, lelkészi pályán a fiatalok kapósak. Csak is méltányolni lehet, hogy az „alapszabálytervezete" a tanerőket javadalmuk teljes összegére, nem csak biztosíthatóknak, hanem biztosítandóknak mondja (illetve a legmagasabb összegig, melyet a tervben levő nyugdijintézet kilátásba helyez ). És csak méltányolni lehet, hogy a tanárok helyett a