Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A sáros-zempléni ev. esperesség (Z. O.)

290 balról megbontogatta a társaságot — derült hangulatban széledtünk el kiki haza télé. Kiss Kálmán, aradáczi leik. A sáros-zempléni ev. esperesség ez évben már másodszor gyűlésezett. Először julius 18.-án s most másodszor augusztus 29.-én. Az elsőnek főbb tárgyát leginkább a volt esperességi felügyelő dr. Tahy Mihály sáros-megyei volt főjegyző ieköszönése s az esperes szokott évi jelentése, a gyámintézet és egyéb kevésbé jelentékeny tárgyak elbírálása képezték. Ekkor történt a megállapodás ugy az esperességi mint az egyetemes felügyelőre nézve is. —- A szavazatok beadására augusztus hó 10-ike tűzetvén ki, az urnából csaknem egyhangúlag Bánó Árpád megyei árvaszéki ülnök neve került ki. — Az ő beigtatása adta a második gyűlés tartására a legfőbb okot. — A szavazatbontó bizottság Hörk József elnöksége alatt beterjesztvén a szavazatok eredményét, a megválasztott esperességi felügyelőért küldöttség ment, melynek kíséretében megjelenve lelkes éljenzéssel fogadtatott. A világi főjegyző Körvélyessy Béla alaposan fogalmazott beszédben üdvözölte, mint a kinek tisztjéhez tartozott a zsinati törvény szerint megüresedés alatt az esperességi felügyelő teendőit teljesíteni; fejtegette nevezetesen kötelességeit az egyház, templom, iskolák gyarapítása, fejlesztése körül; a protestantizmusnak a hazafias élet és kultura érdekében kifejtendő működése s az egyházmegye jóhirnevének megőrzése körül; mire a beigtatandó e«p. felügyelő ugyancsak magvas tartalmú beszédben felelt, főtárgyát az autonomikus egyház jogai és kötelességei körülírása képezvén. Bennem — úgymond — nem az én, de az apa érdemeit tisztelték meg (atyja az egyházi életben is kiváló Bánó József), a prot. érdeke a haza érdekeivel mindig összeforrt s elődeink mikor a protestantizmus jogait védték, védték egyszersmind a haza, az alkotmány jogait is. A kerületi rendezetben előirt eskü ünnepélyes letevése után a főesperes üdvözölte az uj esp. felügyelőt, ki benne — úgymond — az igaz férfías jellemet véli megtalálni, melynek legfőbb vonása a sikeres munkálkodás és az odaadó szolgálat a közegyház munkamezején is, nincs aggodalom, hogy az evang. egyház fel ne találná lelkes világi bajnokait, főképp a nagy nevű Bánó családban, melyből már sok évtizedek alatt édes apja József s nagybátyja Miklós oly odaadóan szolgálták az egyházat, közelebb a mi — sokszorosan érzékenyen sújtott sáros-zempléni esperességünket. — Felállt ezután Hörk József az eperjesi collegium ezidőszerinti igazgatója, ki a collegium részéről, mint a collegiumnál régi idők óta pártfogósági szerepet vitt esperesség fejét, világi elnökét üdvözölte. — A beszédek jegyzőkönyvbe igtatása közóhajként nyilvánulván a tulajdonképeni ülés kezdetét vette előre jelelt tárgysorozattal. — Az esperesség másodfelügyelőjévé dr. Herczogh Árpád eperjesi kir. közjegyző, sárosmegyei birtokos választatott. Erre előadta a pénzügyi bizottság jelentését ; e szerint a 20 anya- és külön számadást beadott 8 leányegybáz mult évi bevétele volt 14,950 frt 55 kr. ; kiadása 13,507 frt 55 kr. ; az egyházak összes vagyona alapítványokon 39,784 frt 16 krt tesz ki; adóssága 6872 frt 78 kr. ; a tanitóegylet vagyona 1811 frt 40 kr. Szomorú tény az, hogy némely egyházak a kész tőkéhez nyúlnak kisebb építkezések eszközlésénél is; örvendetes eredmény számba megy, hogy az abosi egyház tőkéjét egy év alatt 1460 frt 40 krral szaporította. 2. Az esperességi u. n. ötös pénztár t. i. lelkészözvegy-árvanyugdíj, elaggott lelkészek, épületes könyvek, szorgalmas tanítók és házipénztár, bevétele volt 2901 frt 04 kr., kiadása 2756 frt, összes vagyona 17,932 frt 07 kr., szaporodás az év végén 658 frt 34 kr., örvendetes tudomásul szolgált. Az özvegyek ebből 40 frtnyi nyugdíjt élveznek. — Minthogy pedig a rendkívüli esőzések s vízáradások a lelkészeknek is nagy kárt okoztak, ugy hogy némely nagyobb családu és szegényebb egyház lelkészénél a megélhetés is aggasztó, a ki igénybe akarja venni, az esp. gyűlés e pénztárból csekély kamat mellett a lelkészeknek e pontnál 50 frtnyi kölcsön felvételét engedélyezte. 3) Az esperességi segélypénztár bevétele 462 frt 47 kr., kiadása 375 frt 80 kr., vagyona 96 frt 67 kr. volt az év végén. Mind e pénztárakat kezelő pénztárosoknak a felmentmény megadatott. A Baldácsy-alap segélyezésére felterjesztetnek ugyan a beadott kérvények, de egyszersmind a kerületi gyűlés elé azon határozati javaslat beadása véleményeztetett : miszerint tekintettel a rendkívüli sok esőzés és felhőszakadások következtében beállott vizáradások által csaknem minden lelkésznek okozott tetemes károk folj'tán biztos kilátásban lévő általános ínségre, tekintettel arra, hogy az 1879/80-iki sárosmegyei inség alkalmával a nép és a tanítók is részesültek némi segélyben, egyedül az evang. lelkészek számára nem volt a magas kormánynál alap (!) segélyezésre s onnét keveset vagy ép semmit sem várhatni, tekintettel arra, hogy legtöbb lelkész szerénysége, de meg önérzete is nem engedi mrg, hogy koldusszerepre lealázva magát — nyomorogva bár családja számára kunyoráljon segélyt — az esperesség nevében a gyűlésből adassék be egy tiszteletteljes előterjesztés a segélynek a vizkárosult lelkészek közt leendő ki- illetve felosztása iránt. Különös is az egyáltalán, hogy míg a tanítók a Zsedényi alapból az esperesség felterjesztésére megkapják a nekik hagyományozott ösztöndíjt, addig a lelkészek állásukat lealacsonyító kérvényezésre vannak kárhoztatva és megtörténhetik sokszor, hogy „szemesnek a világ, szégyen koldusnak pedig üres a tarisznyája" közmondási igaz szavak tanúsága szerint gyakran olyanok is igénylik a Baldácsyánumot, kiket sem családi minőségük, sem szolgálati érdemeik, sem jövedelmi existentiájuk nem minősítenek a segélyezésre. Az egyházak közül Komlós és Kapi-Németfalu és két lelkész özvegy kérelmeznek. Ezután a tanügyi bizottság tette meg évi előterjesztését, mely esperességünkuek a tanügy terén kifejtett működésének hű tükrét tárta a gyűlés elé. Még mindig nagy a mulasztók száma, mi nagy részben evang. hiveiuk nagy szétszórtságának s népünk röghöz kötött szegénységének is tulajdonítandó. Legjelentékenyebb és legkomolyabb tárgya volt ezúttal az esp- gyűlésnek a kerületi nyugdíjintézeti választmány által szétküldött s a kerületi gyűlésre beterjesztendő javaslat. Mindig valódi lelki örömmel gondolt a tiszai kerületi nyugdíjintézet részvényese e fejlődő közintézményre. 5 ime most elijesztő módou kiadta a kerületi nyugdíjintézeti bizottság elaborátumát, miszerint fenyegető veszélylyel áll szemben s nagy összegek hozzá-, jobban utánfizetésére javasolja megróni, esetleg kilépésre hívja fel a részvényes tagokat. Honnét lesz képes egy 4 vagy 500 írttal dotált lelkész 500—1000 frtDyi különbözetet be-