Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Észrevételek az egyetemes nyugdíjintézet alapszabály-tervezethez (Schleiffer Károly)

F '

r 263 ben nem veendő figyelembe a természetbeni lakás, lakbér, a rendszeresített javadalmazás kiegészítő alkatrészét nem képező kegyúri adomány, helyi s drágasági pótlék, iskola fűtésére szolgáló fajárandóság, irodai általány, segéd tartásra szolgáló javadalom. A törvénynek most idézett czikkelye egyenkint mind elősorolja azon javadalmi tételeket, melyek a végellátás összegének kiszabásánál nem veendők figyelembe: kiiei jeszkedik a csekélyebb összegű tételekre is, mint például az irodai általányra, az iskola fűtésére szolgáló fajárandóságra, átcsap a felekezeti tanítók terére is, midőn be nem számíthatónak mondja a kegyúri adományt; de egy árva betűvel sem említi, mint be nem számítliatót a kántori javadalmat — kántortanítóknál. Pedig tanítóink legnagyobb része ma még felekezeti, azaz kántortanító s javadalmuk oroszlánrészét legalább a szerint, amint a szóban levő rendelet csinálja az osztályt, a kántori jövedelem képezné. Nézetem szerint legalább is kétséges, vájjon a törvényhozás szándéka az volt-e, hogy a nyugdíjba be nem számítható összeg megállapításánál a kántortanítók és nemkántortanítók közt oly éles különbség tétessék. A nyugdíjba beszámítható tanítói javadalmak kiderítése tárgyában azon két miniszteri körrendeletet vettem, a melyre az 1893/20751. számú rendelet is hivatkozik. Az 1890. január 31. 3245. számú rendeletben szóról szóra ezeket olvasom : ... nyomtatványokat küldtem, melyekben minden egyes tanitói állomással egybekötött illetmények az iskolafeutartó által bevezetendők. Tisztelettel felkérem a főtiszt, hatóságot, hogy a hatósága alatti hitközségek elöljáróságának . . . elrendelni méltóztassék, hogy a tanfelügyelő által hozzájok küldött nyomtatványok rovatait gyorsan és lelkiismeretes pontossággal töltsék ki. A másik 1891/56167. sz. a. kelt és kurtán a tanfelügyelők által kiküldött nyomtatványok rovatainak pontos kitöltésére utasít. Milyenek voltak azok a rovatok és volt-e melléjök csatolva útmutatás azok kitöltésére, azt már most meg nem mondhatom. Utána jártam egy tanfelügyelőségnél, utána egy körjegyzői irodában, átforgattam a rendeletek hivatalos tárát, de felvilágosítást nem nyerhettem. Meglehet, hogy a rovatok és az utasítás oly átlátszó volt. mint a tiszta kristály, meglehet, hogy a rovatok tömkelegében, az utasítás sűrű erdejében eligazodni bajos volt. Tény az, hogy most, midőn szolgabirói közeg fog kiszállani a helyszínére, a kitől élőszóval lehet felvilágosítást, útbaigazítást kapni, szükségesnek látszott részletesebb utasítást küldeni az iskolaszékeknek és még az egyházi főhatóságokat is felhívni, hogy ezen utasítást az iskolaszékekkel kellő útmutatás kíséretében eszközöljék : akkor pedig, mikor a szótlan rovatoktól felvilágosítást nyerni nem lehetett, útmutatással nem láttattak el egyházi uton az iskolaszékek, lehet-e csodálni, ha kellő útmutatás hiányában megtévedtek és ha a törvényből azt nem olvasták ki, a mi benne nincs, hogy t. i. a kántortanítói fizetéseknek 30, 40, 50 száztólija tisztán kántori fizetés? (Folyt, küv.) Észrevételek az egyetemes nyugdíjintézet alapszabály tervezetére. Észrevételeimet a minap azon sóhaj, óhajjal fejeztem be, szállítassék le a korpótlék 2°/

0-ra, akkor az idősb egyházi tisztviselők jó egy része tagjává lehet az intézetnek. De még akkor is csak egy része! mert a ki csekély jövedelemmel és sok családi gond s bajjal rendelkezik s a mellett vagyontalan, az bizonyára sok izben nem bírná elvállalt kötelezettségét teljesíteni. Mert vak az, a ki évi jövedelmét határozottan felosztja, a ki azt mondaná: Van 1000 frtoni évenként; ebből iskoláztatok 1—3 gyermeket a városban = 2—300 írttal, a nyugdíjintézetbe fizetek 2 — 300 frtot — csak egy néhány éven át, — marad házi népem és szükségleteimre 500 írt. Elégséges ez? Legyen! De ha közbejön egy családtagnak súlyos betegsége; az orvos számlája — falu helyen az orvoslás sokkal költségesb, mint a városban — felrúg 100 frtra vagy többre, még fürdőbe is kell menni, újra 100 frt, „tép a balsors." A jósors is téphet; egy leányt férjhez adunk; egynehány száz forint csak rá megy, a melyet talán az idei és a jövő évek számláira felosztasz; de már kevesebb a biztosra fogott jövedelmed! Bizony széttépi a végzet a tervezeteket a jövedelmet! Eleget nem tehetsz valamennyinek ! Kölcsönt kell felvenned ! Hol? A takarékpénztárnál, a zsidónál, a hol nagyobb a kamat mint a nyugdíjintézetnél? Vagy ennél fizetési elhalasztást kérsz? Ha meg is adatik, a nagy súlyt csak tovább mozdítottad és nehezebb lett, Quo usque tandem? És ha a baj ismétlődik? Hisz a szerencsétlenség nem nyugszik ! Talán csak éjt látok én, holott a legtöbb verőfényben él? Most elrejtetik, de rámegy az évi jövedelem, sőt könnyek alatt már a jövő is adóssággal terhelt. Nem takarjuk fel, hisz nincs nyomasztó utánfizetés! De megérleltem a dolgot, számokkal is dolgoztam és azon lesújtó eredményre jutottam, hogy az egyetemes nyugdíjintézet 2—3°/

0 korpótlék s az alaptőkének kamatostóli utánfizetés mellett a felsorolt kötelezettségeknek eleget tenni nem képes. Mégis utat módot kerestem, hogy az intézet károsítása nélkül a most működő egyházi tisztviselők 65 éves korukig nagyobb áldozat utánfizetés nélkül annak tagjaivá lehessenek. Csak egyet találtam, ha azt a 2. §-t, a mely a 9. §-sal úgyis egybeolvasztandó, kibővítjük. A § azzal lenne kiegészítendő : hogy minden az intézet megalakulásakor már működő egyházi tisztviselő, a ki a 65. évet még túl nem haladta, az intézetbe beléphet; vagy úgy: hogy utánfizet 25. évétől és akkor beszámíttatnak neki ezen évek is a nyugdíj kivetésénél ; vagy úgy: hogy befizeti a biztosítandó összeg után járó 25% alaptőkét és kötelezi magát az évi járulék rendes fizetésére, de a nyugalomba vonuló vagy az özvegy 1 — 10 évi fizetés után csak a be-