Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A kultuszminiszternek 29715/1893. számú rendelete (Kund Samu)

király és állam zászlaja alá, mint a mily bűn magyar nyelven megtagadni a törvény iránti engedelmességet, a magyar király és állam törvényei fölé a pápa akaratát helyezni. Azok a véresszájú magyar chauvinista ujságirók nagy része nem született magyar, hanem zsidó és más nemzetiségiekből származottak ; de hát ezen sem lehet csodálkozni. Valamint a renegátok a legfanatikusabb felekezeti tagok, azonképen a megmagyarosodott németeknek és oláhoknak se lehet rosz néven venni, ha túloznak. Csak ez a túlzás a meggyőződés kifolyása legyen ! Azonban ma ez sokszor üzleti dolog. A szájas hazafiaskodás és a különböző Chauvinismus úgy a magyaroknál, valamint a többi nemzetiségeknél jó üzlet, mely még népszerűséggel is jár. De ezt a felekezeti és nemzetiségi torzsalkodást a mi kedves magyar hazánk fizeti meg; az őrjöngök ennek boldogságát és nagyságát ássák alá. A mennyiben tőlünk telik, mi evangélikusok védjük meg magunkat e veszélyes áramlattól ! Egyházunk terén buzgó evangélikusok, a haza szolgálatában igyekezzünk jó hazafiak lenni. Figyeljük meg, hogy a hazai sajtóban mennyi tudatlanság és riipőkösködés jelenik meg nálunk. Gondolják meg a túlzó tótok s gondoljuk meg mi magyarok is, hogy kölcsönös torzsalkodásaink mennyit ártottak már egyházunknak és egyházunk befolyásának. Hisz már a valódi magyar, törvénytisztelő, dynasztikus s a kiegyezkedési alapon álló evangélikusnak nincs annyi elismerés megadva, mint a legszélsőbb ellenzéki párton álló katholikusoknak és reformátusoknak.*) A reformátusok a magyarság czimén mindent kivívhatnak maguk részére; mi meg, még azok is, kik nemzeti kulturmissziót teljesítünk, háttérbe szoríttatunk. Ma lemondásra kell annak elkészülve lenni, a ki valódi evangelikus akar lenni. A ki bir igazi evangelikus öntudattal, lutheránus tud és mer maradni minden körülmények között, az ezer félreértés és mellőztetésnek teszi ki magát. Mert óriás a tudatlanság hazánkban s oly félszeg fogalmakban neveltetik intelligencziánk nagy része, hogy hazai közönségünk egy része azt sem tudja, hogy

T egyházunk teljesít gymnasiumai és tanintézetei által legfőbb magyar nemzeti kulturmissziót a legexponáltabb nemzetiségi helyeken. Hogy mily hidegek a hazai közvélemény és a kormánykörök a mi egyházunk erőfeszítése iránt, melyet magyar nemzetiségünk ügyében teljesítünk, bizonyság erre a szlavóniai misszió ! Derék esperestársammal meglátogattam a szlavóniai hitrokonokat s ekkor megkisérlettem az ügyre a sajtó útján felhívni a közfigyelmet és az érdekeltséget. Mind hasztalan. Lutheránus ügy, gondolják fent és alant. Bűn *) Még én ennyi politikát sem kérek az egyházban. Díjazott hazafiságot pedig, akár ilyen, akár olyan alakban, föltétlenül elitélek, a milyet feljebb szerző úr sem helyesel. S z e r k. nekünk magyaroknak is lenni !**) Hanem ha a magyarság tömegesen veszti el nemzetiségét, akkor van felháborodás és nagyváradi garázdálkodás. De csoda-e ha ez így van ? ! Mik a mi közgyűléseink? Két nap alatt el akarunk mindent végezni, hogy szétszaladhassunk. Legfontosabb administrativ ügyeink alig méltattatnak figyelemre. Hogyha magunk nem becsüljük igazán magunkat, hát akkor ki becsüljön bennünket?! Oh ha volna bennünk igaz testvéri szeretet, összetartás és önérzet, de sok máskép lenne. Andorica Gyula. A kultuszminiszternek 29715/1893, számú rendelete. i. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1893. június 30-án 20751. sz. a. valamennyi egyházi főhatósághoz rendeletet küldött a nyugdíjba beszámítható tisztán tanítói javadalmak kiderítése körül követendő eljárás tárgyában ; és felkérte az egyházi főhatóságokat, hogy ezen rendelet tartalmát az alantas közegekkel, nevezetesen az iskolaszékekkel kellő útmutatás kíséretében közöljék, őket egybe odautasítsák, miszerint a tanítói állomással egybekötött teendőket és azokért járó javadalmakra vonatkozó adatokat lelkiismeretes hűséggel vallják be, különösen fig)

relmeztetvén az iskolaszéki elnököket, kik rendszerint lelkészek is, állásuk méltóságával össze nem egyeztethető s az eddigi tapasztalaton nyugvó amaz eljárásra, mely szerint talán jó indulatból, de az igazsággal ellenkezően szolgáltatták ki az adatokat; és egyúttal megfenyegetvén őket, hogy a valóságtól eltérő adatok kiállítóira nézve fennálló törvényes intézkedések szigorúan fognak ezután foganatosíttatni. Az 1891. 43. t.-cz. 3. §-ának rendelkezése szerint a nyugdíjra jogosítottak nyugdíjának évi összege a nyugdíj alapjául szolgáló beszámítható fizetés után állapítandó meg. Ugyanezen törvény 4. §-a elősorolja, hogy mik veendők számba s nem veendők figyelembe a nyugdíj-igényre jogosultat a szolgálatban megillető beszámítható javadalmazás összegének megállapításánál. Számba veendők ugyanis a) a rendszeresített fizetés készpénzben, b) az előbbi magasabb fizetés kiegészítéséül húzott kiegészítési (személyes) pótlék, c) a fizetéssel egyenlőnek tekintendő s nem kizárólag a hivatalos működés tartamára engedélyezett személyi pótlék, d) a fizetés kiegészítési részét képező rendszeres korpótlékok, valamint a tanítóknak járó hasonló természetű tandijak, ez utóbbiak az utolsó 5 év átlaga szerint számítva, e) a készpénzfizetést pótló vagy kiegészítő földilletmény jövedelme, a terménybeli járandóságok és egyéb szolgálmányok 10 évi átlag szerint számítandó helyi értéke. Ellen**) Még a jogosult elkeseredés is igaztalanná lehet, ha túlságba csap. Szerk.