Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Még egyszer a békési esperesség felosztásáról (Veres József)

239 ruházott város, mert az önállóságra ele'g nagynak, elég érettnek érezte magát. „A nagy esperesség tud a saját erején főgymnasiumot, tanítóképezdét, özvegyárva-gyámoldát fenntartani" ; igaz, de semmit sem bizonyít, mert ha tudna is, nem köteles tartani, nem is tart igen sok nagy esperesség azután meg a több kis esperesség összeállva éppen úgy meg tudná azt tenni. Az egyházkerületek közt legnagyobb a bányai: mégis éppen csak ennek az egynek niucs theologiai akadémiája. A nagy nem teszi, a kiesiuy megteszi, — tehát nem a nagyságtól függ az eredmény ! „A nagy államok függetlenek a kicsinyek függők." Igy mondva nem fogadom el. Magyarország, India stb. nagy, de még sincs olyan független, mint p. o. a piczi ISvájcz 5 s lia már államokról beszélünk : Eszakamerika, Németország, Ausztria egyes országai miért nem mondanak le külön állásuk minden jogairól és előnyeiről a nagy egységbe való teljes beolvadás kedvéért?! „Róma minden hibái daczára megmaradt, mert nagy volt, Numantia minden tökéletességei mellett elveszett, mert kicsiny volt." Dehogy maradt meg Kóma nagynak, éppen azért bukott meg, mert nagyon nagy volt. Róma, Velencze, Genua, bár csak városok : mégis országokat hódítottak meg ; Hollandia, Anglia hatalmát nem népességük nagysága alapította meg. Khina, a keletrómai császárság, Attila birodalma, az arab, török birodalom elég nagyok voltak, mégis kis népek támadásait nem birták kiállani.. Hagyjuk el a nagysággal való érvelést, nem bizonyít semmit magában. Vagy nagy népességű iskolát sikeresebben lehet tanítani, nagy számú családot könnyebb ellátni és nevelni, mint a kicsinyt? Nézetem szerint az igazság ezekben ennyi : megvan mind a nagyságnak, mind a kicsinységnek előnye és hátránya, s megvan bizonyos batár, melyen túl csökken az előny, emelkedik a hátrány. Nézetem szerint a békési esperesség most már akkora, hogy nagy volta nem javára, hanem kárára szolgál. Mentül több az evezős a csónakon: annál nagyobb erővel hajthatnak, de csak bizonyos számig; mert azon túl egymást akadályozzák s a csónakot el is meríthetik ! Abban teljesen egyetértek D. úrral, hogy „az esperesség befolyása és érvényesülése (a kerületben) nem azon fordul meg: hányat küld, hanem hogy számot tevőket kiild-e ?" Csakhogy azt meg D. úr ismerje el, hogy négy esperes, négy felügyelő mégis többet tehet mint egy ; az egyik közigazgatásban, a másik képviselésben, a harmadik a vagyonügyek kezelésében, a negyedik a tanügy vezetésében tűnik ki, s nagyon szomorú volna, ha a nagy békési esperességében csak egyetlenegy ember akadna esperesi vagy felügyelői hivatalra alkalmas. Utóvégre is szavazatok döntvén a gyűlésében: 8 mégis csak kétszer annyi lesz, mint 4. Épen D. űr érvei szerint már csak azért is fel kellene osztani a békési esperességet, hogy ez által is szaporodván az esperesek és felügyelők száma, a kerületben annál többen szolgálhassák annak ügyét s bele tanulván a közigazgatásba, püspöki és kerületi felügyelői állásra könnyebb lenne megfelelőket választani a sok közül mint a kevesebb közül. Megint igazat adok D. úrnak a következő állításában : „akármilyen nagy és kiterjedett a békési esperesség, azt jól, kifogástalanul és felvirágzásra lehet kormányozni, csak a kormányzóban legyenek meg a szükséges kellékek." Erre azonban kettőt jegyzek meg : ez igaz ; de igaz a kisebb esperességekre nézve is ; ez tehát az én tervem ellen semmit sem bizonyít; másrészt azt csak nem lehet tagadni, hogy kisebb esperességet könnyebb kormányozni, mint a túlságos nagyot s azért könynyebb is arra alkalmas egyént találui. Lehet valaki egészen jó tanító kis iskolában, jó pap kis egyházban, jó igazgató kis forgalmú takarékpénztárnál, jó vezér kis hadseregnél, azonban a sokkal nagyobbnál ugyanis már nem felelne meg a nagyobb feladatnak. D. úr tétele tehát : „szerintem nem hogy a nagy esperességből kicsinyeket, hanem a kicsinyekből nagyot kellene alkotni" ; én szerintem az éu javaslatomra nézve így módosítandó : „a túlnagy esperességből kell nem tdlkicsinyeket, hanem kellő nagyságuakat alkotni." Hiszen javaslatom szerint a felosztás után is mindegyik uj esperesség megüti, sőt meghaladja az esperességek átlagos mértékét. Általában D. úr ezt figyelmén kivül hagyja s azért túlságba esik; p. o. ezt irja ; „könnyebben ellátok én a tele kamrából száz vendéget, mint, az üresből egyet" ; hiszen a felosztás nem tenné az uj esperességek kamráját üressé! S ha a mostani nagy esperességre száz vendég ellátása esik : négy esperességre osztás után egy-egy uj esperességre majd csak 25 vendég ellátása vár; a kamara sem lesz üres, mert a mostani tele kamara tartalmát is négy felé osztanók ám. Ezt a hasonlatot más irányban is lehetne az én javaslatom javára folytatni; ugyanis megeshetik, hogy az esperesség rosszul gazdálkodik, tékozol s ez által az egész esperesség kamarája kiüresedik : ha azonban négy esperességre oszlik fel s azok közül egy rosszul gazdálkodik, csak egynek lesz baja, a többi három attól ment marad s kamarája tele lesz! Itt veszem figyelembe D. úrnak kezdő szavait is s tulajdon magára hivatkozom, midőn azt állítom, hogy a mostani túlnagy esperességet nehéz, sőt lehetetlen egy embernek jól igazgatni. Igy ir czikke elején D. úr : „én nem fogom czikkemet olyan jól kidolgozni (mint az enyémről ismételten mondja — gúnyból? bókkal? nem ide tartozik feszegetui), mert ez a munkám mindennapi foglalkozásom körén kivül esik, vele sok időt nem tölthetek." Lám pedig D. úr kis egyház lelkésze, segédlelkészt is tart, egyetlenegy iskola és tanító áll felügyelete alatt, munkabiró és tevékeny férfiú is, — mégis azt mondja, hogy „az ő erejét vásárhelyi teendői túlhaladják s lehetetlenség neki még az