Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Czikkek - A theologiai akadémia tanévet záró ünnepélyén tartott igazgatói beszéd (Schneller István)
Tizenegyedik évfolyam . 29. szám . Pozsony, 1893 . évi Julius 22-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn. félévre .... 6 „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. YVLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A theologiai akadémia tanévét záró ünnepélyén tartott igazgatói beszéd. III. — Nekrolog. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. akadémia tanévét záró ünnepélyén tartott igazgatói beszél III. S ha e szabadsággal élnek, ne feledkezzenek meg Pál apostolról sem, ki büszkén vallja magát szabadnak s e szabadság tudatában mégis szolgának. Nem véletlenség, nem Pál apostolnak csakis egyéni sajátsága az, hogy nála oly gyakori az oxymoron. Az oxymoron magában a vallásnak lényegében, mint kölcsönhatásban élőben benn rejlik. Az élet, a levés, a lét és nemlétnek egysége; s a vallási élet a véges és végetlen szellemnek viszonyulása; e viszonyulás közben a régi embernek elhalásában, az uj embernek feltámadása; Istentől feltétlen függési érzésben a szabadságnak érvényesülése szemben az emberrel s viszont e szabadság érvényesülésében az embertársak szolgálása. Nincs is ezért okunk csudálkozásra a fölött, hogy Pál apostol épen ekkor, midőn legnyomatékosabban szól saját szabadságáról, épen akkor leghatározottabban hangsúlyozza azt, hogy szolga. Az ugyanis, a kiben az isteni kegyelem alapján a vallás egyéni alakot nyert, úgy hogy az illetőnek egész élete egy sajátos isteni czélgondolatnak önálló, tehát szabad érvényesülése : az ily egyén saját természete alapján, tehát belső szükségszerűséggel így és nem másképen szolgálja az ő benne működő szellemet : âovloç rov /. Xy. De épen ezen belső szükségszerűséggel, tehát szabadsággal való működése által egyszersmind szolgálja testvéreit is. Ugyanis minél sajátosabban, tehát önállóbban és így szabadabban érvényesíti az ő benne hatásos szellemet, annál jobban oldja meg ő azon feladatot a közösnek épülésére, melyet bárki más ügy, mint ő, meg nem oldhatja. Az egoismus és altruismus ellentéte az egy szellem által áthatott egészben meg van szüntetve. Minthogy pedig Pál apostol az ő sajátos hivatását az evangéliomnak népek előtt való hirdetésében látja : épen ezért ezen mindeneket átölelő szeretet szellemétől áthatva — noha szabad mindenkitől — mégis mindenkinek szolgájává tette magát. Ezen ő benne sajátosan működő szellem képesíti őt arra, hogy zsidónak zsidó, pogánynak pogány, a gyöngéknek gyönge, mindenkinek minden legyen, hogy csak némelyeket mindenképen az üdvre vezethessen. Kedves pályatársaim ! Önök is apostoli hivatásra készülnek. Erezték-e önmagukban már is ezen szeretet szolgaságában érvényesülő szellemet? Volt erre már itt az akadémián is akárhányszor alkalmuk. Vájjon egymásközti viszonyukban azon voltak-e, hogy lehetőleg behatoljanak testvéreik, egy pályára készülő társaik szelleméletébe, értsék meg azok sajátos jelleme alapján sajátos gondolkozásmódjukat, szavaikat, cselekedeteiket; avagy nemde leggyakrabban csak egyes odavetett szavak után következtettek jellemükre? S ha meg is kisérlették egyes társaik gondolkozásának kulcsát megtalálni : miért tették, azért-e, hogy őket megnyerjék? vagy tán csak azért, hogy őket elitéljék. Kedves barátaim ! nem jó időket élünk! a faj és nemzetiségi, valamint a társadalmi rendek közti gyűlölet elemi erővel tör ki s lázként elhomályosítja az erkölcsi érzéket és Ítéletet is. Mindenki izolálja magát s figyelme a másra nem a kölcsönös megértés, hanem a kölcsönös elvesztés czéljából irányul. Oly természetes, hogy ily álláspontról másban csakis rosszat látunk, oly természetes, hogy nem veszszük észre ezen számos látott szálkák mellett a gerendát, mely egyenes nézésünket lehetetleníti. Óh szeretet országa jöjj el hozzánk, szellemed szállja meg szivünket, hogy igazán, jól láthassunk ! S ha valahonnan kizárandó e szeretetlenségnek szelleme, úgy épen theol. akadémiánkból! Az igaz tudományos munkásság — feltétlen odaadás szeretet nélkül nem lehető. Minden egyes uj tárgy, minden egyes ténynek más és más kezelése megkivánja a hallgató részéről azt, hogy önmagától kiszálljon s belehelyezkedjék másnak gondolkozásába s ez által tágítsa képzetkörét, felölelje lelkébe más-
