Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A nagy-geresdi egyesség

lási s nevelési rendszer nagyon alkalmas volna arra, ' hogy a szegény árvák vallásos életét ép azon korban, melyben a kedély legfogékonyabb a vallás maradandó benyomásainak befogadására, alapjában megzavarná, csirájában megrontaná. De megtörténhetnék az is, hogy az apáczák, mivel az ő liitök szerint a róm. kath. egyház, az egyedül üdvözítő egyház, minden időt, melyben a prot. árvák nincsenek hitoktatójuk közvetlen vezetése alatt, oly lelki ápolásra fognák felhasználni, mely szerint a szegény árva lélek az örök kárhozattól megmentessék és megtérésre hajoljon, azaz katholizáljon. Ha az egyszeri plebánus lelkiismerete sugallatából nem akarta kiállítani a prot. vallásban nevelendő gyermek számára „a paksust a pokolba", (értsd nem akarta kiadni illetékes helyen leendő anyakönyvezés végett a keresztelési bizonylatot) ; előbb-utóbb miért ne tarthatnák az apáczák is szinte hitelvi kötelességüknek útját állani annak, hogy az ápolásuk alatt álló szeretett árva gyermek a pokolra ne neveltessék ? Előbb-utóbb ! mert az Űr felkent szolgái is a hitelvi kötelesség tudatára néha csak évek multán ébrednek; akkor t. i., mikor elérkezettnek vélik az alkalmatos idő piros pünköst hajnalát. Csakhogy a protestánsoknak is van lelkiismérete, kebelökben is lakozik kegyeletes ragaszkodás vallásukhoz ; és azért nem nézhetik közönyösen, hogy hitsorsosaik evangelikus hitélete az elzüllés veszedelmének legyen kitéve ; s nem nyugodhatnak bele, hogy a szülőknek az ujabb időkben sokat emlegetett, a törvényben a közbéke érdekében bölcsen korlátolandó, hazai törvényünkben a tökéletes egyenjogúság és viszouyosság elve szerint bölcsen is korlátolt, úgynevezett természeti jogát most már az árvaegyletek tagjainak, a szeretet- s menedékházak, az óvodák s javítóintézetek igazgatótanácsainak többsége is kíméletlen erőszakoskodással vagy szenteskedő furfanggal magához ragadni s korlátlanul bitorolni csak meg is próbálja. A nagyváradi asszonyháborúban r. kath, úrhölgyek és a prot. úrhölgyek nézeteltérése, vallási, lel kiisméreti fontos kérdésben kelt heves, tartós küzdelemre, mely minden gondolkodó emberre óva intő példa, mivé lenne hazánkban a családi, a hitfelekezetek közti, a vallási béke, ha, mint Kóma némely hívei pengetik és óhajtják, a családi tanácsban a család tagjai a törvény védpaizsa alatt a gyermekek hitfelekezeti hovátartozásán s vallási nevelésén egymással derekasan összeveszekedhessenek és ha a törvény útját egyengetné annak, hogy a béke felkent apostolai a szülők természeti jogának leple alatt a család tagjait a legkényesebb lelkiismereti kérdésekben egymás ellen folyton tüzeljék ! A kinek szive szerint való az ilyen béke, ám álljon oda, hol a törvény ellen izgatnak ! Az egyház türelmetlen szolgái tömjénezni fognak neki, a fanatizált tömeg dicséretet fog zengeni neki : a hazafiság tekintetéből munkája s dicsősége a Herostratusé ! Kormányunk nem vágyódik ily dicsőségre s nem vállalkozik ily munkára s nem is pártolja azt! Azért a belügyminiszter a nagyváradi asszonyháborúban a hadviselő felekhez ultimátumot intézett, melyben komolyan felhívja őket, hogy méltányos békefeltételek mellett kiegyezvén, szüntessék be a hadakozást; ellenkező esetben a hatalom fog közbe lépni s rendet csinálni. „Salamoni ítélet," irta egy lap, midőn e miniszteri rendeletről említést tett. Nos, ha Salamoni Ítélet, akkor bölcs Ítélet; mert köztudomású dolog, hogy bölcs Salamon király bölcs ember volt. Kund Samu. ii'irii©« Másolat. A nagy-geresdi egyesség, a dunántúli ágost. és h elv. hitvallású egyházkerületek között 1833. évben. (Vége.) B) A prédikátorok, praeoransok és iskolai tanítók hivatalbeli kölcsönös szolgálattételeknek minőmiségére kiterjedésére és módjára nézve. 1) A leánygyülekezetek, ú. m, a melyekben ott helyben templomjuk nem lévén, valamely közel anyaekklézsiához kapcsoltatnak, épen azért neveztetnek filiáknak, minthogy az ő anyaekklézsiájukkal és annak lelkipásztorával törvényes és szoros összeköttetésbe állanak. Ezen összefüggésnél fogva a filiákban lakó híveknek mind jussok, mind kötelességük, hogy minden egyházi szent szolgálatok tételében mind a kereszteltetésben, egyház-kelésben, szent vacsora kiszolgáltatásában, házasok összeadatásában, betegek látogatásában, halottak temetésében, valamennyire csak lehetséges és csak a legszorgosabb s legsürgetó'bb eseteket s elháríthatlan akadályokat vévén ki, mindenkor az ő anyaekklézáiájok prédikátorának, mint az ő tulajdon lelkipásztorjuknak szolgálatjával éljenek, ki is azokról a matriculát pontosan vezetni és az Ő filiális hiveit idó'nkint conscribálván, azokról a lelkiekben gondot viselni tartozik. Ha mindazonáltal 2) Vagy a két helynek távolsága, vagy a közbe jönni szokott árvizek s más történhető' akadályok, vagy a sürgető környülállások úgy hozzák magukkal, tehát akármelyik részen lévő filiálisták minden munkálkodásukra nézve, a szent vacsorakiosztását (mely csak az alább 6-ik pont alatt engedtetik meg) és a confirmátiót kivévén, szabadon élhetnek az ott helyben levő másik hittartású lelkipásztornak szolgálatjával, úgy mindazonáltal, hogy az alább irt feltételek és köteleztetések pontosan megtartassanak. 3) Az ilyen helyheztetésben levő filiálistáknak, akár elegyes akár nem elegyes házasságokra nézve ez a rendszabás tétetik, hogy a helybeli prédikátor az ilyen jegyesekről az anyaekklézsia prédikátorának azonnal hírt adjon, hogy azok az anyaekklézsiában is kihirdettessenek és annak prédikátorától adandó elbocsátás (dimissionalis) nélkül soha össze ne adattassanak. 4) Az anyakönyvek vagyis matriculák vezetésében való pontosság legfőbb figyelmet kiván, tehát a prédikátor, a ki az ott helyben lakó másik confessíójú filiálistáknak