Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A theologiai akadémia tanévet záró ünnepélyén tartott igazgatói beszéd (Schneller István)

216 ben, a gondolkozás ezen formáiban rejlik Pál apostol theologiájának keresztényi értéke és jelleme. Theologiájának keresztényi jelleme Pál szellemében kijelentett azon alaptényben rejlik, mely nem egy külső és holt törvény, hanem egy belső és éltető e 1 v erejével hatotta át egész személyiségét, úgy hogy ő immár egész egyéniségével szolgálta az emberiségért önmagát feláldozó, de végre is a bűn és halál fölött győzedelmeskedő szeretetnek az ő személyiségében is érvényesült elvét. Ezen egyéniségét átható elv ereje érvényesült elmélkedésében, rendszeresítő gondolkozásában, theologiájában. Mind az, a mit ő kivülről, az iskolából vett s emberek utján tanult : mind az csak eszközi jellegűvé vált azon czélból, hogy vallási élettapasztalatát, az ő benne kijelentett isteni czélgondolatot kifejezze. Ezen vallási élettapasztalaton nyugvó, egész érzületét, személyiségét meghatározó s ezen át theologiai gondolkozását is elvszerüleg irányító munkásságában és tanulmányozásában rejlik theologiájának keresztényi jelleme. S már most mi, kik szintén keresztény theologusok kivánunk lenni, kik a theologiai tanulmányozás egy bevégzett szakára most visszatekintünk : vájjon mikép biztosíthatjuk eme tanulmányozásunkra nézve azt, hogy eme pályafutásunk ne legyen csak a múltnak és így a mulandóságnak martaléka, hanem legyen egy magasabb és mélyebb értelemben vett pályafutásnak oly mozzanata, mely kihat jövőnkre s egész életünkre ? ! A felelet egyszerű. Tanulmányozásunk ne legyen Sauli, hanem Páli jellegű; ne vezérelje azt a Pharisaeismus, hanem a kereszténység szelleme. Igaz ugyan az, hogy főiskolai oktatásunk is bizonyos mértékig a törvényszerűségnek jellemét viseli magán. A tanárok részéről egy meghatározott anyag közlendő s a hallgatóság a colloquiumok és vizsgák utján beszámol arról, hogy ezen kivülről hozzájuk közeledő anyagot mennyiben fogadták be. Az osztályozás eredménye nem közönyös valami: ez határozza meg a jótéteményekben való részesülésének mértéket is s nem egy hallgató ezen jutalomra való tekintettel buzgóbban fog az elébe adott anyagnak befogadásához. Ha azonban főiskolai oktatásunk mást, mint ezt nem nyújtaná, s lia hallgatóink megelégednének az ismeret anyagának egyszerű befogadásával s e tevékenységükre csak is a jeleskedés, az ambitió, és a külső kitüntetés, az emberi jutalom elérésének rugói által vezéreltetnének : ugy theologiai tanulmányozásunk a pharisaeismus tanulmányozásától nem különböznék, főiskolánk a pharisaeusi iskolák színvonalán felül nem emelkednék. S ha eszményünk nem lenne egyéb, mint feltétlen bizalom és lelkesedés keltése ezen a mi iskolánk által nyújtott anyagért, úgy hogy mi tanárok nem kívánnánk önöktől kedves pályatársaim egyebet, mint azt, hogy ezen általunk bizonyos formákban adott tanokat hirdessék mind annak megvetésével és üldözésével, a mi ezekkel ellenkezik: úgy eszményünkben sem térnénk el a pharisaeusitól. De hála Istennek, nem ily szellem vezérli akadémiánkat. A keresztény és ezen alapon a protestáns szellem intézetünk vezetője. Ezért is nem a törvényszerűn, az adott anyag mennyiségén vagy formáján, hanem az érzületen, az anyag feldolgozásában jelentkező módon, a feldolgozásban érvényesülő személyi, egyéni mozzanaton fekszik a határozó hangsúly. A tanár nem az által válik keresztény és így protestáns tanárrá, hogy sokat tud, nem is az által, hogy ő egy előtte levő kész tanrendszert minden izében ismer és képes azt legvilágosabban s érthetően sőt lelkesítve előadni; — mind ezzel birt, mind erre képes volt Saul, a pharisaeus is. A keresztyén és így protestáns tanár megkülömböztető jellemzője az, hogy tapasztalta légyen sa ját bensejében a végtelen és feltétlen igazság dicső fényének hatását; hogy látta légyen lelkében nem az ő érdeme, hanem Istennek, mint az igazság kutforrásának kegyelme alapján magát az igazságot; hogy érezte légyen ezen igazság végtelen értékével szemben saját végessége, gyarlóságának voltát, de másrészt érezte légyen ezen igazságnak, mint elvnek saját életét átható és átalakító erejét, úgy hogy ezentúl immár nem kiván mást szolgálni, mint szerényen, saját egyéniségével adott teljes tehetségével magát az Ő benne és általa is működő igazságot. A keresztény s így a protestáns szellem ezen a tudomány körén belül érvényesülő ereje által maga a tanulmányozás uj alakban és uj szellemben lép elibénk. Alakja immár nem az iskolaszerüség, hanem az egyéni jellemszerüség ; szelleme nem az önérdemen alapuló büszkeség, dölyfösség és ezzel kapcsolatos csalhatlanság igénye, hanem az alázat, a szerénység s az egyéniséggel adott korlátoknak elismerése. Az igazság végtelen, a kutatásnak igazság szempontjából vizsgálandó tárgyai is végetlenek; mi mint véges s egyéniségünk korlátai közé szorított lények végetlen úton, végetlen haladásban közelithetjük meg lelkünkben Isten kijelentése alapján dicsőén feltűnő igazságnak eszményét. A tanulmányozás ezen alakja és szelleme, bár elvileg a kereszténységgel adva volt, s bizonyság nélkül nem maradt a keresztény korszakok bármelyikében sem : mégis csak a renaissance s nevezetesen a reformatió óta vált a tudomány terén is tudatossá. Ez alak és e szellemnek köszönjük a tudománynak a természet és a szellemélet minden irányában való csudálatos felvirágzását s ily szempontból mondhatjuk azt, hogy a tudományos kutatás a renaissance, a protestantismus zászlaja alatt halad. S a mi általában áll a keresztény s így a protestáns tanárról : ez áll nevezetesen s kiválóan a theologiai tanárról. Nem a keresztény vallás külső fényeinek, az egyházi tannak, vagy rendszernek beható ismerete teszi őt valódi protestáns theologiai tanárrá; mert mind ezzel akár a mohamedanus vagy buddhista tudós is birhat, de nem is ez anyagnak eloquens és lelkes előadása; mert ehez nem szükség egyéb, mint másnak gondolkozásába való behatolás és ügyes előadási képesség. Sőt végre még e tan_ bau mint igazban való teljes megbízás, lelki oda_