Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Jelentés egy fegyelmi eljárásról

185 azoknál is, a melyek tárgyuknál fogva sokkal nagyobb közönségnek érdeklődésére tarthatnak számot, mint a prot. theologia, azt látjuk, hogy legalább eleinte segélyezésekkel és adományokkal tétetik lehetővé szakmunkák megjelenése. Irodalmi vállalat értékét egyáltalában nem is lehet az általa igényelt áldozatok, vagy a nyomában járó pénzügyi eredmények után igazságosan megítélni. A látszólag kidobott pénz is dúsan megtérül, ha a kezdetleges vagy épen gyarló mii, a melyre fordíttatott, jobbnak tör útat, a mely esetleg már subventióra nem szorul. Szó sem lehet tehát arról, hogy a kitűzött czél felé újabb és újabb áldozatok híján közeledhetnénk. Pedig e czél olyan, a mely felé nem indulhatunk el elég korán ; a felé vezető úton nem szabad egy órát sem haszontalanul elmúlni hagynunk, s egy arasznyit sem visszafelé mennünk. Csak akkor lesz theol. tudományunk, ha számot tevő tényezők leszünk a művelt protestáns nemzetek e téren kifejtett munkájában ; s ez a tudomány viszont csak akkor lesz igazán a mienk, ha nemzeti nyelvünk közvetítésével nemzeti culturánknak valóban szerves és értékes részét képezendi. Lehet, hogy a tapasztalás új, czélra-vezetőbb eszközök keresésére fog tanítani bennünket; lehet, hogy azok, a kik majd utánunk jönnek, gyorsabban s több sikert fognak aratni. Kívánatos is, hogy úgy legyen. De a Theol. Szakkönyvtár czélja maga aligha fog bármikor is helytelennek bizonyulni; azt akarniok kell mindazoknak, a kik theol. szakoktatásunk kül- és belterjes fejlesztését s a magyar prot. theol. tudomány jövőjét szívükön viselik. PukánszJty Béla, a Theol. Szakkonyvt. pénztárosa. -sSXDK&ë*ielentés egy fegyelmi eljárásról, melyet a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház egyetemes theol. akadémiájának tanári kara megindított s bevégezett. F. é. május hó utolsó napjaiban a pozsonyi theol. akadémia tanári kara azon bár kínos, de kötelességszerű helyzetbe jutott, hogy négy theol. akad. hallgatónak széles körben feitünést keltett s épen azért is könnyen félreértésekre okot adható ügyében fegyelmileg eljárnia kellett. Az ügy az ezidei katonai sorozásnál fordult elő, s elintéztetett következőképen : A tanári kar színe előtt megjelenvén illető theologusok, igazgató így szólott hozzájok (s az igazgatói beszédet fogadják az „Ev. Egyh. és Isk." igen tisztelt olvasói az ügy előadásáúl): „A theologiai akadémiai szervezet és ügyrend értelmében feladatom, hogy Önökkel a tanári karnak, mint fegyelmi hatóságnak az akad. törvényeken nyugvó Ítéletét közöljem. Midőn ezt, mint főiskolai igazgató teszem, nem elégedhetek meg azzal, hogy ezen Ítéletet száraz és rideg alakjában előterjeszszem ; hanem igenis kötelességemnek tartom azt, hogy emez Ítéletet Önök előtt közelebb indokoljam, a végett, hogy Önök azt mint igazságosat fogadják. Minden félreértések kikerülése végett mindenek előtt ki kell jelentenem azt, hogy a theol. akadémia tanári kara a theologusok közt — az anyanyelvüséget illetőleg — semmiféle külömbséget nem tesz. Mindnyájan bármely anyanyelvűek legyenek, egyenlően szeretetünk tárgyát képezik. Akadémiánk nem csak hogy respektálja az egyházunkban divó külömböző nyelveket, hauem azon van, hogy magán az akadémián e nyelveken minél intensivebben is művelhessék magukat. A reformatiónak érdeme, hogy nem csak a holt törvény és a holt betű, hanem a holt nyelvektől is felszabadított, ugy hogy az élő hitet élő nyelvben, az anyanyelvben, a szellemi életnek legközvetlenebb közegében nyujtá híveinek. — Igenis én voltam, vagyok s leszek is az, ki épen ezen czélból Önöket az anyanyelvnek lehetőleg intensiv művelésére buzdítottam s buzdítani fogom — Önök Isten igéjét díszes edényben, szent tartalmának megfelelő tiszta és nemes alakban való hirdetésére hivatottak. Erről azonban itt, a jelen fegyelmi esetben nincsen szó ; s az ki szavaimat a fentebbiektől eltérőleg magyarázta : az nagyon is tévesen tette azt. A jelenlegi fegyelmi eset a következő: Önök (Pelikan János, Bodnár Gyula és András Pál) a katonai soroló bizottság előtt eskütételre jelentek meg. A soroló bizottságnál a nyelvre nézve lényeges az, hogy az esküttevő azon nyelven esküdjék, melyet valóban ért. De még a soroló bizottság sem egészen közönyös a nyelvek iránt. A közös hadseregnek nyelve : a n é m e t, a honvédségnek s ugyan e bizottságnál képviselt állami közegnek hivatalos nyelve : a magyar. így tehát a soroló bizottság méltán elvárhatja azt, hogy az, a ki jól ért magyarul vagy németül: az az esküt ezen nyelvek egyikén tegye le. Önök ezt nem tették, hanem egy harmadik nyelvet követeltek: a tótot, mint az eskületevés nyelvét. Ebez joguk nem volt. Mert nem mint Pelikan, Bodnár, András járultak a sorozáshoz, hanem theologiai bizonyítványuk alapján, mint theologusok jelentek meg, a végett, hogy a theologusok kedvezményeiben itt részesüljenek. A theol. akadémiának, ezen alma materüknek hivatalos s tannyelve: a magyar s így, ha Önök mint theologusok anyanyelvükre hivatkoztak, Önök más nyelvre nem hivatkozhattak, mint a m agyarr a. Az által, hogy ezt nem tették : compromittálták alma materüket : s ez volt első vétségük. Önök azonban még ennél tovább mentek. Midőn a közös hadseregi tiszt Önöket épen arra figyelmeztette, hogy Öuök, mint theologusok magyarul tudnak s igy felszólította Önöket arra, hogy a magyar csoporthoz sorakozzanak: Önök nem tették ezt, hanem inkább oda állottak azon csoporthoz, a melynek élén a katonatiszt német nyelven magyarázta a katonai kötelességeket. Midőn Önök inkább egy oly nyelvet választottak, a melyet csak is részben értettek, t. i. a németet, mintsem a magyart : ez által Önök a magyar nyelvet despectálták. De még itt sem állottak meg, hanem a magyarázat befejezte után ismét követelték az eskünek tót nyelven való letevését, a mire végre boszankodva rá állott a közös hadseregnek tiszte. Önök ez által a bizottság nem egy tag-