Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Irodalom - Felhívás megrendelésre (Eötvös: Egyházi közigazg. kézikönyve és egyh. közig. térképre)

177 van még

1, ma bizvást még csak utópia, annyira, hogy ha egyszer csakugyan el fog jönni az ige beteljesedése, úgy leszünk vele, mint tanítóink a 300 frtos fizetéssel, t. i. hogy mikor már közel lennének a 300 frtos minimumhoz, már akkorra az idők annyira változtak, hogy a 300 frt rájok nézve nem jótétemény többé, hanem megalázás, mert most már 300 frt semmi sem a tanítói álláshoz képest. Pedig a tanítók mögött sokkal jobb indulat és hatalmasabb akarat foglalt állást, mint a milyenre mi lelkészek számíthatunk. Hogy valaki külső kényszerítő körülmények következtében martyrumságot szenvedjen el, az mai viszonyok között szokatlan lenne ugyan nálunk, de érthető ; azonban hogy az egyház martyrumságot kívánjon szolgáitól, a kik épen az egyház elismerésére teszik magukat jogosultakká, ez érthetetlen, természetellenes s azért nem is maradhat káros következmények nélkül. Már pedig ez minden jog és méltányosság ellen szól, hogy egy lelkész, a ki a szent ügy iránti lelkesedésből pályája kezdetén egy kisebb jövedelmű s küzdelemteljes egyházat elfogadott, talán egy jobb jövő reményéről akkor, mikor már egy tevékenységben, önfeláldozásban és nélkülözésben gazdag mult áll mögötte, e naponként növekedő múlttal egyenlő arányban nőjjön a reménytelenség állapota javulása iránt; míg más esetben a legelső rangú egyházba egy még canoni korát sem ért ifjú minden tapasztalat és érdem nélkül a sok kipróbált erő sértő mellőzésével választatik meg. Ez, Atyámfiai, tarthatatlan állapot. Ezen a minimum segíteni nem fog. Németországban a missionárius lelkészt bizonyos évi működés után visszahívják s tisztességes jövedelmű helyre teszik. Az Indiában szolgáló angol hadfiak szolgálati ideje — eltekintve a busás fizetéstől — kétszeresen számít a nyugdíj-jogosultságnál. Ma a korszellem az, a mely a munkás iránt a legmesszebb menő méltányosság kivánja. Alig tudnék tehát kifejezést találni némely esperességnek (értsd esperesnek) azon eljárása felett, hogy a saját esperességébe „idegen" esperességből nem enged pályázni. Mi jogosíthat a pályázatból való kizárásra? Szerintem egyedül a képtelenség. De hol van az megirva, hogy például Nógrád vagy Bereg, csak mert véletlenül Nógrád, Bereg stb. képtelen legyen a papi hivatalra például Békésen, Pesten, hisz akkor otthon is képtelen lenne. Az esperességek elzárkózottsága a milyen szűkkeblű, ép úgy ellentétben áll a józan ész követelményével. Legújabban meg már ügy látszik a választás tisztaságának megőrzése szempontjából egyházi elöljárók megbotránkoznak azon, ha egy-egy jelölt a templomon kivül még személyesen is bemutatja magát a híveknek. De hát az Isten szerelméért hogy válaszszon az egyház ismeretlent? Nem zsákba macskát venne-e akkor ? S hogy ismertesse meg magát a messze földről jött, a kinek nevét is akkor hallják a hivek először, vagy nem is tudják, ha nem a személyes érintkezés által. Én például a személyes bemutatást nagyon szükségesnek tartom s azt mondanám, hogy minden ismeretlen candidatus látogassa meg a híveket; de hogy lia ez már nem lehet, az, hogy a látogatás magában ok legyen a candidatióból valakit kizárni, csak azon viszony helytelen felfogásából eredhet, melynek a lelkész és liivei között léteznie kell. Mert hogy a „hiveket látogatni" és „szavazatokat koldulni" nem egyértelmű, sőt hogy a kettő egymástól igen távol álí, azt könnyű belátni. Szavazatokat koldulni talán egy lelkészjelölt még sem fog, mert ha igen, ezzel már tönkre tette magát, a jobb érzelmű hivek már csak azért nem fognak rászavazni, de valakiről csak mert talán „úgy mondják" azt állítani, hogy szavazatokat koldul, nem egyezik meg azon tisztelettel, melylyel a papi állást kereső egyének s egyáltalában a papi állás irányában mindenki tartozik. Szóval papválasztásaink körül rendszertelenség, chaos s egész halmaz oly dolog uralkodik, a melyből minél előbb kibontakoznunk közös feladat; s a melyből a régi állapot meghagyása mellett természetesen kibontakoznuuk nem lehet. Azért építsük uj alapra papválasztási eljárásunkat, hogy az a körül előforduló confusiólcnak végre valahára vége vettessék. Farkas Gejsa. lüillll. Felhívás megrendelésre. Sajnosan nélkülözi mind máig közéletünk, főleg pedig az egyházi, iskolai és közhatósági közigazgatás minden hivatala s tisztviselője az egyházi közigazgatásnak egyetemes, hazánk mindegyik felekezetére kiterjedő s az összes felekezeti hatóságok területköreinek találkozásait és eltéréseit áttekinthetőleg feltüntető térképét. Egyes felekezeteknek egyes egyházmegyei (egyházkerületi) térképei közrebocsáttattak ugyan, de mindegyik ily térkép egy-egy kormányzási körnek csupán területi adatait (s azokat is vonatkozás nélkül akár a saját népességi adataira, akár az ugyanezen területen működő más egyházhatóságok illetékességi körére) teszi szemlélhetővé ; a lélekszám szerinti kimutatásoknak itt-ott előforduló széljegyzetes adatai pedig elavultak, a mai népesedési viszonyoknak meg nem felelők. Az egyházi névtárak (Schematismusok) és a legutóbbi népszámlálás vallásfelekezeti adatainak feldolgozása megbízható, közhitelű csoportosítását nyújtják egyházi közigazgatásunk különfél-) tényezőinek; ám e munkák együtt és szakszerű összehasonlításokkal képeznének csak egészet és mind az összegyűjtés, mind az egybevetés sok fáradsággal és költséggel jár. így teljes áttekintést, különös vonatkoztatásokat az egyházi közigazgatás terén alig-alig nyerhetni, holott erre úgy az egyházi és iskolai, mint a közhatósági hivataloknak (de egyeseknek is) sokszor nagy szükségük volna. Eötvös Károly Lajos kir. tanfelügyelő, az „Egyházi Közigazgatás Kézikönyve" most megjelent