Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Középiskoláink érdekében (Sass János)

Tizenegyedik évfolyam. ÍJ 17. szám, j 11 if Pozsony, 1893. évi Április 29-éi. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. f A Előfizetési ár: Egész évre . . 12 kn. félévre . . « „ negyedévre . . 3 „ Egy szám ára: 24 flr. V J JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Középiskoláink érdekében. (Sass János.) — Egy szerény szó az egyetemes lelkészi nyugdíjhoz. (Bujkovszky.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Mikor kertünknek «annyiféle csemetéje szorul ápoló kezünk munkásságára, hogy erőink csekély voltánál fogva előreláthatólag lehetetlen mindnyájára egyformán kiterjeszteni gondjainkat ; igen természetes, hogy különböző nézetek merülnek fel azon kérdésnél, melyeket kell mindenekelőtt ápolás alá vennünk a többieknek, a kevésbé szükségeseknek, vagy az ápolást kevésbé igénylőknek rovására. Nem lehet tehát csudálni azt a nagymérvű eltérést a véleményekben, midőn a protestantismus kebelében egyrészt buzgón sürgetik főiskoláink fejlesztését, másrészt pedig nyilatkozik oly vélemény is, miszerint középiskoláink fentartása nem egyéb mint a régi dicsőség fentartásának hiú igyekezete és egyházunk fejlődése érdekében tulajdonkép czéltalan erőfeszítés. Azonban épen mivel ily esetekben a legkülönfélébb, egymásnak ellentmondó vélemények igyekeznek érvényesülni, igen jól meg kell fontolnunk, hogy korlátolt erőinkkel hol szükséges takarékoskodni, s mely intézményeink fentartását nem szabad semmi körülmények közt elhanyagolnunk. Ha a protestáns egyháznak nem volna egyéb hivatása, mint az Isten imádásának egy bizonyos módját fentartani és lehetőleg terjeszteni, bátran állíthatnánk, hogy a protestantismus az ő nevelési rendszerét a confiimatiói oktatással teljesen befejezte, űgy, hogy a többit : a hivek nyájának együtt tartását, bennük a protestáns vallásosság ápolását, az ő lelki üdvökről protestáns alapon való gondoskodást nyugodt lélekkel bízhatnánk a lelki pásztorokra, minél fogva első és elmaradhatlan kötelességünk volna a lelkészeket ezen hivatásukban támogatni és csak lia e mellett marad felesleges erőnk, csak ez esetben terjeszkedni ki egyéb intézményeinkre is. De a protestantismus lényege — szerény véleményem szerint — nem szertartásainkban fekszik ; ellenkezőleg ezek is egy világmozgató magasztos eszmének : a lelkiismeretszabadságnak, általában véve az egyéni szabadságnak szolgálnak, ennek a bélyegét viselik magukon. Ez az alapeszme hatja át egész egyházi életünket, Összes intézményeinket, úgy, hogy a ki a protestáns egyház lényegét ismerni akarja, nem elég, hogy hittudományunkat áttanulmányozza ; élnie kell annak egyházunk beiéletében. Azért elkerülhetleniil szükséges, hogy egyházunknak leendő cselekvő tagjai az első gyermekkoron túl is lehetőleg protestáns nevelésben részesüljenek, intézményeinkkel megismerkedjenek és magukba szívják azt a tudatot, miszerint ahhoz, hogy protestánsok legyünk, nem elég vallásos érzelmeink szükségleteinek protestáns ritus szerint való kielégítése, a templomon kivül egyháziasan élni, egyházunk fejlődésében tevékeny részt venni, ez is elengedhetlen feltétel. És nem szabad felednünk, hogy a mi eszménk: az egyéni szabadság még igen messze van teljes megvalósulásától. A távol jövő titka fedi még azt az időpontot, midőn az egyént semmi egyéb csak a felebaráti szeretet korlátozza mindazon jogok élvezetében, melyek őt mint Isten fiát megilletik. És az emberiség nagy családjában mindazon testületek közt, melyeknek célja az ember tökéletesedését előmozdítani, az egyéni szabadság eszméjének mi vagyunk egyedüli képviselői. Végre azt is tudjuk jól, hogy a mi eszménknek ős, hatalmas ellensége : az egyedül üdvözítő egyház még él és uralkodik hazánkban és kicsi táborunkat folytonos nyilt és alattomos támadásokkal zaklatni, veszélyeztetni meg nem szűnik. Ez ok miatt a protestantismusnak hivatása az is, hogy szakadatlanul háborút viseljen. Nem keressük azt, mert a lelkiismeretszabadság elvének követője nem erőszakolhatja senkire saját hitét, nem üldözhet senkit vallásos meggyőződéseért, de ha élni és hatni, hivatásunknak megfelelni akarunk, kénytelenek vagyunk a támadások ellen védeni magunkat. Ennélfogva nekünk nemcsak hitbuzgó egyház-