Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A püspöki kar sophismái (Gaal Mihály)

Tizenegyedik évfolyam. 15. szám. Pozsony. 1893. évi Április 15-én. E VAN GEL I K US EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 1 '2 kn félévre .... ti „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: í!4 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZT YÉNSZK Y FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : A püspöki kar sophismái. III. (Gaál Mihály.) — Egyéniség, módszer a tanításban II. (Markusovszky Sámuel.) — Irodalom. Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A püspöki kat sophismái. in. A polgári anyakönyvek sem tetszenek a püspöki karnak. Kifogásolják, hogy sok költségébe kerülnek az államnak, a minek elbirálása talán nem tartozik egészen a vallási békéért aggódó püspöki karra. Az azonban reá tartoznék — bebizonyítani, hogy a polgári anyakönyvek fölöslegesek, szükségtelenek. És ezt meg is kisérli a következő okoskodással: Ha az állam a polgári anyakönyvekből ugyanazt tudja meg, a mit eddig az egyházi anyakönyvekből megtudott, akkor a polgári anyakönyvek szükségtelenek, feleslegesek. Már pedig az állam ugyanazt tudja meg a polgári anyakönyvekből, a mit eddig az egyháziakból megtudott. Tehát Alig van kétségtelenebb igazság, mint az, a mi a főtétben (propositio major) foglaltatik, ha ugyan az állam az anyakönyveket csak oly czélból használja, hogy azokból valamit „megtudjon," De tegyük fel, hogy az anyakönyveknek csakugyan ez az egyedüli czélja s fogadjuk el a főtét igazságát és lássuk, vájjon az altétben (propositio minor) meg-e nyugodhatunk. E szerint az állam az egyházi anyakönyvekből mindent megtudhat, a mit a polg. anyakönyvek által megtudni remél. Ámde a püspöki karnak talán előbb tisztában kellene lenni azzal, hogy mi mindent akar megtudni az állam a polgári anyakönyvek nyomán. Ha ezt nem tudja, nem syllogismussal, hanem paralogismussal dolgozik. Még az esetben állna az okoskodás, lia a püspöki kar azt mondaná : tessék velem az államnak rendelkezni, én az egyházi anyakönyveket egészen az állam kívánságához szabom, s a mi rovatot vagy jegyzetet kiván az állam az egyházi anyakönyvbe illeszteni vagy bevezettetni, én azt mind megteszem s ha kell másolat vagy kivonat, azt én vonakodás nélkül az illető helyre juttatom! De a püspöki kar nem ezt mondja, hanem azt, hogy a februári rendeletnek nem engedelmeskedik, sőt jelen memorandumában kijelenti, hogy a vegyes házasságból származó gyermekeknek a törvény által elrendelt vallási hovatartozandóságát sem jegyezheti föl az ő anyakönyveiben. Ha ekkép az állam a kath. püspöki kar kényére van hagyatva: lehet-e elfogadni az altét igazságát, hogy az állam a polgári anyakönyvekből sem fog többet tudni, mint a mennyit eddig — főkép a kath. anyakönyvekből megtudott? Hát csak annyi igaz, miről azonban röstelnek szót ejteni, hogy a polgári anyakönyvek behozatalával az anyakönyvvezető papságnak elég tekintélyes — noha eléggé meg is érdemelt —• jövedelme esik el; igaz az is, hogy ezzel is egy alkalom arra nézve, hogy a hivő a papjával érintkezzék, elszalasztatik : de ha a história meg fogja állapítani egykor ezen nem csekélylendő változás igazi alkalmát, azt nem a februári rendeletben, mely utóvégre semmi új dolgot nem kivánt, hanem a kath. papság dölyfös karakterében találja, mely a más vallású papsággal való minden érintkezést repudeál. Ehhez vétetett ürügyül a dogma, mely az 1868-tól egész 1890-ig szép csendesen szundikált. Különben nem tudjuk, a gondviselés kezében mire jó ez. Hátha épen ez az útja az 1848. XX. t.-cz. valósításának .... Az izraeliták reczepczióját illetőleg az a bizonyítás eresztetett meg a memorandumban, hogy a zsidóknak meg van adva minden, a mit egy ember mint polgár az országban maga számára kívánhat. A bizonyítás elégtelensége minket közelebbről nem érdekelvén, annak kimutatását talán mellőzhetjük. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy midőn a püspöki kar egyszerűen kijelenti, miszerint oly törvénybe, mely a zsidó vallásra való áttérést megengedné, „bele nem egyezhetik": egészen a katholicismus szellemében nyilatkozik. Itt nem bizonyít semmit, csak vétóját jelenti ki. Az azonban külön figyelemre méltó dolog, mikor a püspöki kar valamely törvény érvényességét beleegyezésétől teszi füg-