Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Irodalom - Vázlatok Izrael történetéből (Pukánszky Béla)

105 fejezés és tartalom megegyezéséből, hanem a 24. f. bekezdéséből is, a hol ezt olvassuk : „Jahvének haragja újra felgyúladt Izrael ellen", szavak világosan arra mutatnak, hogy kevéssel föntebb Jahve haragjának egy bizonyítéka volt közölve ; ámde ez nem történik a 22. és 23 fben ; nem 21, 15—22-ben sem; ellenben igenis 21, 1—14, mert — a mint mindjárt ki fog tűnni — az éhinség, melyről ott szó van, szintén elégedetlenségének bizonyítéka gyanánt vétetik. Ezt az eredeti Összefüggést 2 Sam. 21, 1—14 és 24, 1—25 között megfigyelni nem érdektelen. Az első elbeszélésben nincs semmi közelebbi utalás Dávid életének azon szakára, a melyről az író szól. Ezt talán még lehetne véletlennek tulajdonítani, de miután a 24. fben ugyanezen jelenség észlelhető, a mennyiben a népszámlálást illetőleg époly tájékozatlanok vagyunk, mint az éhínséget illetőleg, bizonyosan nem vakmerőség azt állítani, hogy oly írótól származó tudósítások vannak előttünk, a ki jóval Dávid után élt, s így nem közölhette bizonyossággal, hogy elbeszélései a király uralkodásának melyik részére vonatkoznak. Ha ő maga e tekintetben pontosabban lett volna értesülve nem lett volna semmi oka értesülését előttünk elhallgatni. Azonban a néphagyomány, a melyből ő tudomását valószínűleg merítette, megőrzi ugyan az eseményeket fővonásaikban, de nem az évszámokat s egyébb részleteket, melyek amazokkal rokonneműek. De ideje, hogy figyelmünket 2 Sam. 21, 1—14-re irányítsuk. Azonban íme, új nehézség állja útunkat. Bizonyosan nem fejezem ki magamat túlerősen, ha azt állítom, hogy az említett versek közkézen forgó fordítása*) nagyon homályos. Magyarázata és javítása ez úttal több fáradságba kerülne, mint pótlása egészen új fordítással, íme itt van az, a mint mi gondoljuk az eredetinek értelmét, itt-ott a régi fordítások segélyével helyesebben visszaadhatni : 1. Dávidnak napjaiban éhség volt három évig egymásután, és Dávid kereste Jahvének arczát; akkor monda Jahve: Saulon és házán vérbűn nehezül, mivel megölte vala a gibeoniakat. 2. Erre a király hivatta a gibeoniakat és monda nekik: (a gibeoniak pedig nem voltak Izrael fiai közül valók, hanem az emoriak maradékából; és Izrael fiai szövetséget kötöttek velük, de Saul megkísértette kiirtani őket, Izrael és Juda fiaiért való buzgólkodásában). 3. Dávid immár monda a gibeoniaknak: Mit cselekedjem nektek s mivel engeszteljek meg benneteket, hogy Jahve öröksége fölött áldást mondjatok ? 4. A gibeoniak pedig mondának neki : Nem ezüstről és aranyról van szó nálunk Saullal és az ő házával szemben, s nekünk nem szabad senkit megölni Izraelben. Es Dávid szóla : A mit ti mondatok, megcselekszem nektek. 5. Akkor mondának a királynak : Azon férfinak, a ki elpusztított bennünket s ki akart minket irtani, hogy nyomunk se legyen Izrael területén, — 6. Adjanak nekünk hét férjet ennek ivadékai közül, hogy megfeszitsüK őket Jahvének Gibeaban, Saul szülőhelyén, Jahve hegyén. Es a király monda : Adok. 7. De megkímélte a király Mephibosethet, Jonathánnak a Saul fiának fiát, a Jahvére tett eskünél fogva, a mely közöttük volt, Dávid *) Szerző a németalföldi bevett fordítást (Statenoverzetting) érti; azonban szavai ráillenek Károlira is. és Jonathán a Saul fia között. 8. Hanem elvette a király Riszpának, az Ajja leányának két fiát, a kiket szült volt Saulnak, Armonit és Mephibosethet, s Mikalnak a Saul leányának öt fiát, a kiket szült volt Adrielnek, a maholai Barzillai fiának. 9. S oda adta őket a gibeoniak kezébe, azok pedig megfeszíték őket a hegyen, Jahve színe előtt, s heten egyszerre vesztek el. És pedig az aratás első napjaiban ölettek meg, az árpaaratás elején. 10. Riszpa pedig, az Ajja leánya, vevé a gyászruhát s kiteríté azt maga elé a sziklára, az aratás kezdetétől fogva eladdig, míg eső omlott reájok az égből, s nem engedte, hogy az ég madarai reájuk szálljanak nappal s a mezei vadak éjjel. 11. Akkor megjelenték Dávidnak, a mit Riszpa, az Ajja leánya, Saul melléknője cselekedett. 12. Dávid pedig elment és vette Saulnak csontjait és Jonathannak, az ő fiának csontjait, a gileadi Jabesnek lakóitól, a kik ellopták azokat. Beth-san piaczárói, a hol felakasztották őket a philiszteusok azon napon, melyen megverték a philiszteusok Sault Gilboában. 13. Es felhozta onnan Saulnak csontjait és az ő fiának, Jonathannak csontjait, 14. és eltemették Saulnak és az ő fiának, Jonathannak csontjait és a megfeszítettek csontjait Benjamin földén, Selában, apjának, Kisnek sírjában, s megtettek mindent úgy, a mint a király parancsolta. Ez után kiengesztelődött Isten az országgal. Ismeretes, hogy Dávidnak mindjárt trónra lépte után sok és nehéz háborút kellett vívnia különféle szomszéd népekkel. Talán már szerencsésen befejezte azokat, talán még el volt velük foglalva, — midőn három egymást követő évben az aratás egészen vagy legalább részben rosszul ütött ki, úgy hogy országában mindenütt élelemhiány kezdett jelentkezni. Mik voltak okai a szűk aratásnak, azt nem tudjuk ; talán a korai vagy őszi esőzések kimaradása, talán sáska pusztítás is. S a rémületről, melyet ily országos csapások Izraelben okoztak, Joel próféta festett számunkra szemléletes képet (1, 1—2, 17.) Kétségtelenül ez úttal is nagy és általános volt az. Nemcsak a jövő elé néztek aggódva, arról is megvoltak győződve, hogy Jahve haragszik népére, hogy a veszedelem elhárítására nem lehet addig gondolni, míg Isten elégedetlenségének oka nincs eltávolítva. Dávid is osztozott a nép ezen hitében és — a mint az 1. vben olvassuk — kereste Jahve arczát. Ez a kifejezés többféleképen fogható fel. Az izraelita kereshette Jahve arczát először is imában de úgy is, hogy Jahvének valamely követéhez, a főpaphoz vagy egy prófétához fordult. Lehet, hogy Dávid már többször imádkozott a rettentő csapás elhárításáért, az elbeszélés nem szól róla, hanem egy választ közöl, melyet Dávid Jahvétől kapott. A történetíró nem bocsátkozik közelebbi részletekbe ; egyszerűen azt írja : akkor monda Jahve, a nélkül, hogy közölné, ki volt ez alkalommal Jahve szavának hirdetője. A válasz, melyet kapott : Saulon és házán vérbűn nehezül, mivel a gibeoniakat megölte, azon kérdésre felel meg : Mi az oka azon csapásnak, mely immár három éven át népemre nehezül ? (Folyt, köv.)