Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A püspöki kar memoranduma a pápához

i I i r 111. A püspöki kar memoranduma a pápához. Szentséges atyánk ! A mult évi deczember 15-ikén, 16-án és 17-ikén tartott tanácskozásunkon gyermeki odaadással és 'szeretettel fogadtuk szentséged ugyanez év deczember 12-ikén keltezett s hozzánk intézett legjóságosb levelét, mint az atyai szeretet és gondoskodás jelét, a melyiyel szentséged a magyar királyság katbolikus hiveit és magát népünket körülveszi. Mi siettünk rögtön táviratilag juttatni szentségedhez köszönetünket és egyúttal alázatosan kijelentettük, hogy mi a reánk háruló kötelességnél fogva teljesen készen vagyunk arra, hogy egyetértőleg és egyesült erővel minden az egyházat fenyegető veszélyt elhárítsuk és minden eszközt alkalmazzunk, a mely az egyháznak Magyarországon való jogai fenntartására szükségesnek és alkalmasnak fog feltűnni. Legyen szabad azt most ismételnünk, midőn egyúttal ugyanazzal a gyermeki tisztelettel és odaadással kijelentjük, hogy mi

; ha az államhatalom és annak birtokosai nyilvános kijelentéseiket megvalósítani és keresztülvinni szándékolnak, más államok püspökeit és katholikusait követve, egyesitett fáradozással ellenállani és lehetőség szerint az egyház jogainak a megsértését az uj törvények által megakadályozni fogjuk. Ebben az egyetértő szellemben mindenekelőtt elhatároztuk, hogy magát legfenségesebb királyunkat tájékoztatjuk, a veszélyek, a szomorú következmények és bajok kifejtése által, a melyek nemcsak az egyházra, hanem a királyságra és az összmonarchiára is keletkeznek, ha az egyházi és politikai ügyek nálunk az uj kormány által hirdetett elvek szerint intéztetnének el. Elhatároztuk ő felségét megkérni, hogy jogaihoz ragaszkodva, hárítson el ilyen szerencsétlenséget az egyháztól, a népektől, birodalmától, sőt császári és királyi házától ; mert nem ok nélkül tartunk attól, hogy ama kötelékek megszavazása vagy széttépése következtében, a melyek nálunk eddig a katholikus egyházat és isteni intézményeit az államhatalommal összekapcsolták, magának az államnak alapját meg fogják rendíteni és hogy a szándékolt uj rendszer az államra nézve még veszélyesebbé válhatik, mint az egyházra. Hasonló őszinteséggel elhatároztuk, hogy az uj kormánynak is kijelentjük, hogy támogatni fogjuk mindazokban a dolgokban, a melyek az állam javára vonatkoznak és az egyház jogait nem sértik, s hogy ama kormányjavaslatokkal szemben, a melyek az egyház jogaiba ütköznek és dogmáival ellentétben vannak, az a kötelesség hárul reánk, hogy minden emberi tekintet mellőzésével küzdjünk ellenük s hogy a törvényes korlátok között minden eszközt felhasználjunk, a melyeket nekünk, mint az egyház püspökeinek, mint a királyság polgárainak és főrendeinek a valamennyünknek közös alkotmány és szabadság a kezünkbe szolgáltat. Ezenfelül szentségednek ő eminencziája a bíboros államtitkár úr által 1892 deczember 3-án 9220. szám alatt közölt utasításának legkészségesebben engedelmeskedve, nem vonakodunk véleményünket és meggyőződésünket kimondani azokról a hasznokról vagy veszteségekről a melyek a katholikus egyházra a vallásszabadság és a többi ujitás behozatalából származhatnak. Az uj magyar kormány programmját négy főpontra lehet visszavinni. Az uj kormány ugyanis bejelentette: 1. a vallásszabadságot; 2. a zsidók reczepczióját; 3. a polgári anyakönyvvezetés behozatalát; 4. a polgári házasságot. A mi a vallásszabadságot illeti, hát a kormány sehol sem jelentette ki, hogy tulajdonképen mit ért alatta ; hiszen nálunk valamennyi reczipiált hitvallás és felekezet szabad vallásgyakorlatban részesül. A reczipiált vallások pedig az örökölt katholikus valláson kívül : a görög-szakadár, a kálvinista, lutheránus és unitárius vallás. Valamennyi ugyanazokban a polgári jogokban részesül; szabadságukban áll ingatlan vagyont szerezni, plébániakat és iskolákat alapítani, egyházi szolgákat választani és az istentiszteletet vallási szabályzataik szerint végezni is. A katholikusok kivételével valamennyinek van autonómiája, vagy joga vallása egyházi és világi ügyeit szabadon elvégezni a nélkül, hogy a polgári hatalomnak joga volna beleavatkozni ; a polgári hatalom csakis a legfelsőbb ellenőrző jogot gyakorolja. Ezeken az állami törvényektől elismert felekezeteken kivül van még néhány ujabb szekta, minők a nazarénusok, a baptisták és anglikánusok, a kik követőiket főkép a protestáns szektából nyerik. Ezek a szekták Magyarországon eddig nincsenek elismerve s e miatt nem is élvezik a fönt elősorolt vallási jogokat s a magyar állam valamennyi ténykedésüket ama felekezet alapelvei után itéli meg, a melyből uj szektává váltak ki. Vajon az uj kormány a vallásszabadságot, melynek a bevett felekezetek örvendenek, ezekre a szektákra is ki akarja-e terjeszteni, azt mindeddig nem tudni ; de nem valószínű, mert olyan alapelveket vallanak, a melyek az állam lételével sehogyan sem egyeztethetők m

eg I így a

z adófizetést és a katonai szolgálatot is megtagadják. A memorandum azután felemlíti, hogy Magyarországon néhány felekezetnélküli ember is van, s hogy, ha a vallásszabadságot behoznák, nemsokára a vallástalanság állapota és a pogányságba visszaesés következnék be. A zsidók egyenjogúsítására áttérve, a memorandum behatóan foglalkozik a vegyes házasság kérdésével és a Magyarországon érvényben levő különböző házassági joggal. Magyarországon nincsen állami házassági jog, hanem mindegyik felekezet a saját törvényei szerint itél s e miatt azokat a házasságokat, melyeket a felekezetek hozzátartozói kötnek, az állam elismeri. A ^katholikus házastársak válópörét katholikus egyházi birák döntik el ; ezzel a joggal a protestáns szekták is élnek, noha csak az unitáriusoknak van saját bíróságuk; a kálvinisták, lutheránusok és zsidók válópörében világi birák Ítélnek. Vegyes házasság felbontásánál kettős bíróság itél : a katholikus fél ügyében katholikus egyházi biróság itél, a nem katholikuséban világi biróság. A katholikus birák Ítélete csakis katholikusokat kötelezi, a világi biráké csakis a heretikus félt. A katholikus házasfelek közül az, a ki a házasság felbontását kívánja, kitér a vallásából mert az 1868. LII1. törvényczikk 8. §-a szerint a vallásából kitért ember ama felekezett törvényei alá esik, a melynek a keblébe tért. A polgári házasság elfogadásából tehát a római