Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Csakugyan keresztények vagyunk-e vagy keresztyének

I 440 hogy ha már ők magok nem akarnak is megtérni, adják át nekik legalább gyermekeiket az örök üdvösségre való megtérésre ! A minek igénytelen nézetem szerint a vallási béke s nyugalom érdekében ugy lehet elejét venni, hogy a törvényben megállapíttatik, miszerint a vallás mindenkinek kivétel nélkül egyéni joga s szabadsága, melyben a gyermeket sem apja, sem papja, sem senki más meg nem csorbítlicitjei ^ cl szülők büntetés terhe alatt tartoznak kiadni gyermekeiknek ezen lelki örökségből az 1868. LIII. és XXXVIII. t.-czikkek értelmében a „köteles részt" ; — majd ha a gyermek a törvényben megállapítandó bizonyos kort és érettséget ért el, sáfárkodjék azon táleutomával szabad akarata s tetszése szerint: dobja el, ha haszontalan portékának tartja, csereberélje el, ha jobbat vél érte kaphatni, vagy tartsa meg, a mi nála vagyon, hogy senki el ne vegye koronáját. Kund Samu. Csakugyan keresztények vagyunk-e Felelet Gaál Mihálynak. Mióta e b. lapokban ismert birálatom megjelent, azóta Gaál úr nem tud nyugodni. Mint a küzdő porondon megsebesült lovag dárdával és paizszs;il tör reám, hogy e b. lapok hasábjain állításaimat sorra czáfolgassa. És midőn minden áron belém akar kötni, ama lamanchei hősre emlékeztet, a ki felülve „Rozinante" nevű hú paripájára, jobb ügyhöz méltóbb makacs hévvel támadta meg az előtte álló szélmalmokat; s eszembe juttatja herczeg La Rochefoucauld „Maximái"-ból ama tételt, hogy: „Le ridicule déshonore plus, que le deshonneur." No de nézzünk a szemébe a Gaál dr állításainak ! ' Bírálatomban igenis — per tangentem (eszem ágába sem jutva, hogy ebből még polémia is keletkezhetik) megemlítettem, hogy „helytelennek tartom azt is, hogy közülünk némelyek keresztényt és kereszténységet írnak a keresztyén és keresztyénség helyett." S azt állítottam, hogy „az előbbieket tudvalevőleg csak r. kath. és unit. atyánkfiai használják hazánkban. Az ev. és ref. irók a reformáczió kezdetétől máig folyvást „keresztyént" és „keresztyénséget" irnak. Gaál úr ezt „indokolatlan állításinak nevezi, s ki akarja ez ellenében mutatni azt, hogy a mi iróink e szót a reformácziótól máig mindig nem használták s mindnyájan ma sem használják, s hogy a magyar nyelvtan és kiejtés szerint egyedül csak a keresztény szó a helyes. Állításom állítólagos „alaptalanságát" és „merészségét" pedig az „új zengedező mennyei kar" énektartalmának a „keresztény" szavai kiirásával akarja kimutatni. Majd rátér a „keresztény" szónak bővebb etymologikus fejtegetésére, a mi különben egészen ide illő is volna, ha egy nagy bibéje nem lenne s ez az, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt a „Protest. Egy h. és Isk." lapok hasábjain ugyancsak a Gaál úr által használt fenti czím alatt ezt már sokkal ügyesebben megirta Péterffy Sándor kolozsvári unit. tanár! S így nehogy én is már elcsépelt tárgyat vitassak, a mi a szómagyarázatot illeti, legyen szabad a t. olvasókat a „Prot. Egyh. és Isk." lapban körülbelül tíz évvel ezelőtt lefolyt „keresztény-e vagy keresztyén?" czímű polémiára utalnom, melyet a „Keresztény Magvető" ref. bírálója és Péterffy tanár vívtak e testvérlap hasábjain ! De a mi Gaál úr „indokolatlan," „alaptalan" és „merész" jelzőit illeti, azok ellen kötelességem védekezni s fölvenni a kesztyűt. Nem áll Gaál úrnak amaz állítása, mintha a „keresztyén" szót csakis a ref. papok használnák a szószéken!? Ellenkezőleg a tősgyökeres magyar ev. és ref. nép e hazában széltére a „keresztyén" szót használja. így használják ezt tudómmal a túl a Dunai prot. hivek ; így használ ják ezt a Tiszántúl is. Ez utóbbi helyen p. o. Szathmár vármegyében — melyet ismerni szerencsém van — soha nem hallottam magyar embertől a „keresztény" szót. Már pedig azt hiszem, hogy e tősgyökeres magyar vidék mégis csak illetékesebb annak a megítélésére : vájjon helyes-e e szó? mint p. o. Agárd vegyesnyelvű vidéke. Azon pedig kár volt megütköznie Gaál úrnak, hogy „a magyar valláson levő kálvinisták, a kik keresztyén szót használnak, a legközelebb állanak ebben a tótokhoz, a kik „kresztyan"-t mondanak." Következőleg már csak azért sem lehet helyes e szó. Ha olvasta volna hold. tudósunknak Hunfalvy Pálnak „Die Rumänen und ihre Aussprache" czímű Teschenben 1885-ben megjelent jeles művét, aligha megbotránkozott volna azon. Ott ugyanis többek közt ez is olvasható : „Erdély keleti határától a nyugatig nem rumän, de mindenütt szláv szó tesz bizonyságot e nép ottlétéről. A magyar honfoglalás is úgy magyar, mint E r d é 1 y o r s z á g b a n mindenhol szláv szókat s hely, folyam és város elnevezéseket talált" stb. (Lásd: a „Századok" 1890. évfolyamának 5-dik füzetét.) Tehát a legtöbb keresztyén szavainkat bizony a szlávoktól kölcsönöztük mi. Azután meg én e században egyetlen ref. egyházi irót sem ismerek, a ki a „keresztény" szót használná. Pedig ők kivétel nélkül mind magyarok. Sőt a mi evang. egyházi iróink közül is csakis a tót és németajkúak egynémelyike használja e szót. Hogy pedig a „keresztyén" szó épen nem légből kapott, s korántsem ellenkezik a magyar nyelv természetével; sőt a legrégibb időktől fogva máig használja azt a nép, s használták és használják régibb és ujabb iróink irataikban; ennek illustrálásául legyen szabad csak úgy hamarjában e néhány szemelvényt bemutatnom :